Főmenü megnyitása

A japán cserebogár (Popillia japonica) a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe ezen belül a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Japán cserebogár
Jbadult.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Pterygota
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Rutelinae
Nemzetség: Anomalini
Nem: Popillia
Faj: P. japonica[1][2][3][4]
Tudományos név
Popillia japonica
(Edward Newman, 1841)[2][5]
Elterjedés
Jbmap.gif
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán cserebogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán cserebogár témájú médiaállományokat és Japán cserebogár témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Egy évszázaddal ezelőtt szinte csak Japánban fordultak elő, ahol nem számítanak jelentős kártevőnek, mert természetes ellenségeik, állományukat alacsony szinten tartják.[6][7]

Japán négy legnagyobb szigetén, Honsún, Hokkaidón, Kyushun és Shikokun őshonos, viszont Ryuku-szigetén nem található. A bogarak a hatalmas vízen nem voltak képesek átrepülni, így elterjedésük sem volt lehetséges.[8]

Az Amerikai Egyesült Államokban 1912 előtt nem volt törvény a behozott áruk ellenőrzésére, még a törvény életbelépése után is elmulasztották annak végrehajtását, így a Japánból érkező hajókon szállított írisz virágok földjében, az 1900-as évek elején bejutottak az országba.[9][10] Mivel itt természetes ellenségeik hiányoztak, ezért rohamosan terjedni kezdtek,[11] pár év múlva 1916-ban már dokumentálták elterjedését, súlyos növényi- és mezőgazdasági károkozását.[4][12][13]

A következő 60 évben a Mississippi folyótól keletre fekvő 22 államban terjedt el.[14] A keleti részről nem terjedt tovább délre, Georgiaban és Floridában nincsenek.[8]

A nyugati részen csak kisebb, időszakos populációk fordulnak elő.[15] Nagyobb populációk Arkansas, Iowa, Missouri államok területein voltak.[16]

1939-ben az Egyesült Államokbeli Maineból a Kanadában lévő Yarmouthba, egy komppal áthozott turistaautóban érkezett.[12] Az éves csapdázási program meglehetősen hatékonynak bizonyult a fertőzések felderítésében, majd ennek megfelelően az irtásban, de teljesen eltávolítani soha nem sikerült Kanadából.[17]

Oroszországban a Kuril-szigeteken a 2011-es felmérés során figyelték meg.[18]

Európában kezdetben csak a portugáliai Azori-szigeteken ismerték, míg a kontinentális Európában a közelmúlt felfedezése előtt, 2014 nyaráig nem volt megtalálható.[19]

2014-ben Olaszországban, Milánó közelében, 2017-ben pedig Svájc déli határán fogták az első példányokat.[20]

Magyarországon még nem fordult elő, de a behurcolás veszélye itt is fennáll.[21] Elsősorban a Dunántúl nyugati része lenne a legalkalmasabb számukra.[22]

ÉlőhelyeSzerkesztés

Az imágók erdőkben, mezőgazdasági területeken, kertekben, parkokban, városokban, de nyílt füves területeken is megtalálhatóak, bárhol ahol elegendő növényzet található.

A lárvák a föld alatt fejlődnek és táplálkoznak körülbelül 10 cm-re a talajfelszín alatt. Élőhelyükön nélkülözhetetlen az állandó évi csapadékmennyiség, vagy öntözés, különben a nőstények nem tudnának petét rakni, valamint a lárvák kiszáradva elpusztulnának a föld alatt, a táplálékul szolgáló növényi gyökerek pedig kiszáradnának. A legoptimálisabb a nyári 17–27 C° közötti-, és a téli -9 C° fölötti talajhőmérséklet.[4][13][23]

MegjelenéseSzerkesztés

PeteSzerkesztés

A nőstény bogár körülbelül 8 cm-re a föld alá helyezi petéit.[17] A lerakott peték alakja változó. Lehet kerek, elliptikus, vagy majdnem hengeres, felülete finoman szemcsés. Színe az áttetszőtől a fényes, vagy krémes fehérig terjed. Nagysága körülbelül 1,5 mm, mely egy hét múlva dupla nagyságúra és majdnem teljesen gömb alakúra változik.[21][24]

LárvaSzerkesztés

A petékből frissen kikelt lárvák 1,5 mm hosszúságúak, teljesen fehérek, majd néhány óra eltelte után fejük sárgásbarna színezetű lesz. A C alakban meghajolt testük hasi oldalán 3–3 pár lábuk van, melyek a test felső harmadában, a fej alatt találhatóak. Bordás testük minden szelvényén 1–1 barna pötty található, anális végükön V alakban sugárserték helyezkednek el, testükön szórványosan tüskék találhatóak. Három fejlődési fokozatuk van. A középfázisban 10,5–18,5 mm, míg a harmadik fázisban körülbelül 32 mm hosszúságúra nőnek. Jellegzetes összegörbült testtartásuk mindhárom fázisra jellemző.[18] Testük annyira átlátszó, hogy mind a táplálkozása, mind a hátsó részükben összegyűlt barnás ürülék jól látható.[13][25] A lárva utolsó stádiuma végén, a salakanyagait kiüríti, táplálkozását befejezi, aktivitása lecsökken és megkezdi kifejlett bogárra átalakulásához a bebábozódását.[18]

BábSzerkesztés

A bábok a talajfelszín alatt körülbelül 5–8 cm-re helyezkednek el.[17] Méretük nagyjából azonos a felnőttekével, 14 mm hosszúak, 7 mm szélesek. A lárvaállapottól eltérően már hasonlítanak a felnőttekhez, szárnyaik, lábaik, csápjaik már láthatóak testükhöz simulva a burok alatt. Színe a világos krémszínből, egyre sötétebb barnává válik, majd az érési folyamat végére zöldesbarna lesz.[24] A hím és nőstény példányok már ekkor megkülönböztethetőek, a hím fejlődő nemi szervei már a bábállapotban is láthatóak a hasi szegmensekben.[18]

ImágóSzerkesztés

Testük ovális alakú, hosszúságuk 8–11 mm, szélességük 5–7 mm.[24] A nőstények általában valamivel nagyobbak, mint a hímek.[25]

Potroh hegyén két, a hason 5–5 különálló sárgás krémszínű szőrcsomó található, melyek az oldalakon és a hátsó részen a szárnyfedők ellenére is jól láthatóak. Feje, nyakpajzsa és tora, fényes, sötét metálzöld színű, feje gyakran barnás foltos. Kemény szárnyfedői sötétbronz színűek, kiemelkedően barázdáltak.[4][26] Lábai zöldesfeketék, fogazottan karmosak, mely a hímeknél robusztusabb.[8]

ÉletmódjaSzerkesztés

A felnőtt bogarak nyáron láthatóak csak.[27] Általában június vége, július eleje a megjelenési idejük, júliusban és augusztusban a legaktívabbak (körülbelül 6–8 hétig), majd fokozatosan eltűnnek. Átlagos élettartamuk 30–45 nap. A legoptimálisabb számukra a 21–35 C° közötti hőmérséklet, a 60% fölötti relatív páratartalom, 20 km/h alatti szél, napfényes, tiszta idő. A felhős, szeles napokon keveset táplálkoznak, az esős napokon egyáltalán nem. Az imágó jól repül,[21] akár 8 km/h-val is.[17]

Csak napközben repülnek,[28] általában nem messze, de a szél segítségével eljuthatnak igen nagy távolságokra is.[18][21]

Táplálkozáskor általában csoportokban támadják a növényeket.[9]

Peterakáshoz a nőstény bogarak beássák magukat a talajba és 2,5–10 cm-re elhelyezik a petéiket, melyek 14 nap múlva kelnek ki. 10 hónapig maradnak a föld alatt, nyáron a növények gyökereivel táplálkoznak, télen hibernálva pihennek, majd május környékén bebábozódnak, előbábbá, majd bábbá alakulnak. Az imágóvá alakulás után még 2-14 napig a bábkamrában maradnak, június-július körül pedig kifejlett bogarakként bújnak ki a talajból.[16][21][29] A hímek néhány nappal korábban jönnek elő, mint a nőstények. A felnőtt bogarak élettartama nagymértékben függ a helyi időjárási viszonyoktól.[8]

Nagyon száraz területeken nem tudnak élni, mert a peték és a lárvák is kiszáradnak a talajban, ugyanez történik száraz, meleg nyarakon is, ha a csapadék mennyisége nagyon kevés.[28]

Általában egy éven belül befejezik az életciklusukat, ritkán, a hűvösebb éghajlatú területeken ez két év is lehet.[18][25]

TápnövényeiSzerkesztés

TáplálkozásaSzerkesztés

A lárvák a föld alatt a növények gyökereivel táplálkoznak. Bogárrá kifejlődve júniusban elhagyják a földalatti lárvakamrákat és 7–10 napig a közvetlen környezetükben, az alacsonyabb növényeken-, majd 1–1,5 hónapig messzebb és magasabb növényekre is repülve táplálkoznak. Nem válogatósak, több száz növényfélét fogyasztanak. Faleveleket, gyümölcsöket, zöldségeket, dísznövényeket, virágokat, szántóföldi- és takarmánynövényeket, de még gyomnövényeket is esznek.[7][13][17]

Evéskor a növények tetejétől haladnak lefelé, a napon lévőket előnyben részesítik az árnyékban lévőkkel szemben, magasabb cukortartalmuk miatt.[32]

SzaporodásaSzerkesztés

A nőstények feromonokat bocsátanak a levegőbe, így vonzzák magukhoz a hímeket.[7] A helyet is ők választják ki, ahol közel vannak a gazdanövények, de még fontosabb szempont a talajtakaró jellege és a talaj állapota.[25] A laza szerkezetű, nedves föld elengedhetetlen, mert csak ilyen helyre tudják a petéiket elhelyezni. A talajon, vagy a tápnövényen történő megtermékenyítés[21] után a nőstények, befúrva magukat a földfelszín alá, néhány petét helyeznek el. Másnap, gyakrabban 3–4 naponta a táplálkozást megszakítva, újra és újra leraknak pár petét, életükben körülbelül 16-szor, összesen általában 40–60 darabot. A peterakás általában augusztus elejétől szeptember végéig tart.[25] Két hét múlva kikelnek a lárvák, melyek táplálkozni kezdenek a fűszerű növények gyökereivel. Az első lárvaállapot után 2–3 hét múlva a második, majd 3–4 hét múlva, ismételt vedlés után a harmadik stádium következik.[21] A lárvák túlnyomó része a talajhőmérséklet fokozatos csökkenésekor a harmadik szakaszba ér.[25]

A hideg időjárásig aktívak maradnak, ekkor hibernálódnak. Tavasszal amikor a talaj ismét meleg lesz, folytatják a táplálkozást, egyre közelebb húzódva a felszín közeléhez, majd körülbelül 10 nap múlva bebábozódnak és ebben az állapotban maradnak 8–20 napig. A kifejlett imágó még 2–14 napig a talajban marad, majd június végén, július elején a föld felszínére mászik.[17][21]

Hasonló fajokSzerkesztés

 
Phyllopertha horticola
  • Popillia lewisi[8]
  • Popillia quadriguttata[8]
  • Phyllopertha horticola[19]

KárokozásaSzerkesztés

A lárvák a fűfélék gyökereivel táplálkoznak, azok elfogyasztásával elpusztítják a növényt, mely ezután már nem tudja a földben lévő nedvességet felvenni. Előszeretettel petéznek a nőstények öntözött gyepek, parkok, golfpályák talajába, amik a lárvák által okozott kártétel miatt foltokban kezd kiszáradni. Olyan mértékű lehet a gyökerek elrágása, hogy a gyep elválik a talajtól és mint egy szőnyeget lehet felemelni.[11] A kifejlett bogarak nagy csapatokban támadják a gazdanövényeket (fákat, mezőgazdasági növényeket, virágokat, dísznövényeket). Általában a levelek erezete közül rágják ki a levélszövetet, csontvázszerű lombozatot hagyva maguk után. De nemcsak a leveleket, a virágokat és a gyümölcsöket is fogyasztják.[25][33] Egy-egy nagyobb csapat akár 15 perc alatt is képes egy kisebb fáról szinte teljesen lerágni a leveleket.[29] A rózsáknál az egész levelet, erezettel együtt és a virág szirmait is elfogyasztják. A pusztításuk nyomán a megrágott, nyitott szövetrészekben a betegségek is könnyen megtelepedhetnek.[26]

EllenségeiSzerkesztés

Eredeti élőhelyén számos természetes ellensége van, így soha nem tudtak túlszaporodni, ellenben a nem őshonos, behurcolt területeken, ahol hiányoztak ezek a rájuk vadászó ragadozók, nagyszámban fordulnak elő. Visszaszorításuk igen jelentős anyagi ráfordítással jár. Például az USA-ban éventek körülbelül 460 millió dollárt költenek a megelőzésre, irtásokra és körülbelül 156 millió dollárt a sérült gyepek felújításásra, dísznövények cseréjére, valamint igen jelentős a gyümölcs-, és díszfákra, mezőgazdasági növényekre fordított összeg is, amivel megelőzni próbálják a nagyobb károkat. A behurcolt területekre megpróbáltak számos parazita darazsat és legyet Japánból betelepíteni, de jelentős eredményeket nem sikerült a kártevőállomány visszaszorításában elérni.[23]

Természetes ellenségei a tőröslegyek, rablólégyfélék, parazita darazsak (pl. Tiphia vernalis, Tiphia popilliavora), ragadozó poloskák, és futóbogárfélék, molyok, rovarevő madarak, szkunkok, mosómedvék, mókusok,[9][21][28] entomopatogén fonálférgek (pl.: Steinernema glaseri, Heterorhabditis bacteriophora, Heterorhabditis heliothidis, Neoaplectana carpocapsae), entomopatogén gombák (pl. Metarrhizium anisopliae), baktériumok (pl. Bacillus popilliae).[18][34]

Legnagyobb mennyiségben természetesen az ember pusztítja.

Védekezés ellenükSzerkesztés

TalajSzerkesztés

Mivel a nőstények csak nedves talajban tudnak petét rakni, csepegtetéses-, talaj alatti öntözési rendszer kiépítésével, vagy mélygyökerű füvek (pl. nádképű csenkesz) telepítésével, melyek gyökeri mélyre hatolnak és elég heti egy alapos öntözés is, elérhető a száraz talajfelszín, mely alkalmatlan a peterakásra, vagy ha esőzések után mégis peterakó hellyé válik, a lárvák a később kiszáradó talajban elpusztulnak.[7][13] Ősszel a talaj legalább 10 cm-es mélységben történő átforgatása, esetleg talajfertőtlenítő használata minimalizálja a lárvák túlélését.[25] Késő ősszel és tavasszal mosószeres vízzel (1 liter vízhez 2 evőkanál folyékony mosószert kell tenni) való öntözés hatására a lárvák fuldokolva a felszínre jönnek.[9]

CsapdákSzerkesztés

Különféle bogárcsapdák kaphatóak a kereskedelmi forgalomban, viszont olyat gyártani lehetetlen, aminek a csalétke, amely általában valamilyen aromás kivonat, csak a cserebogaraknak legyen vonzó. Sajnos számos hasznos rovar is csapdába esik és elpusztul. Hátrányuk továbbá, hogy nagyobb populációt csalogatnak oda, mint ami csak a közvetlen közelében volt a védendő növényeknek, ezért tanácsos messzebb elhelyezni.[9][25][26]

A házi készítésű csapda is van olyan hatékony, mint a boltokban kaphatóak. Ehhez elég egy doboz gyümölcslé, melyet felbontás után egy hétre a napra ki kell tenni, hogy jól megerjedjen, majd egy világos színű lavorba, vagy vödrörbe, egy tégla, vagy farönk tetejére állítva, majd körbeöntve vízzel a szabadban kell hagyni. A bogarak az édes, erjedt lé fogyasztása után megszédülve a vízbe esnek és megfulladnak. Szintén messzebbre kell elhelyezni, kb. 25 méter az optimális távolság a védendő növényektől.[9]

Kézi összeszedésSzerkesztés

Alacsonyabb fákról, dísz-, vagy konyhakerti növényekről, esetleg a növény megrázása után a földről, kézzel, vagy porszívóval is hatékonyan összeszedhetőek a bogarak, melyeket ezután mosószeres vízbe dobva, gyorsan megfulladnak. Mivel a tűző napsütésben a legaktívabbak, ezért a kora reggeli, vagy késő esti órák a legideálisabbak, mert ilyenkor kevésbé mozgékonyak. A növények hálókkal is védhetőek.[7][9][25]

MuskátlikSzerkesztés

A japán cserebogarakat vonzzák a muskátlik. Azok virágainak megrágása után szédülve a földre esnek a bennük található vegyület miatt. El nem pusztulnak, de egy ideig nem tudnak elrepülni, mozogni, így a ragadozók, vagy az ember könnyen össze tudja őket szedni.[9]

CédrusolajSzerkesztés

3 db, 30 cm hosszú vörös cédrust egy 7 liter körüli nagyságú vödörbe kell tenni, forró vizet önteni rá, lefedve 24 órát ázni hagyni, majd leszűrve az oldattal megpermetezni a védendő növényeket.[7]

KovaföldSzerkesztés

Az egyik leghatásosabb szernek tartják ellenük. Az apró tengeri állatok fosszíliáit porrá kell őrölni, majd a védendő növények körül szétszórni. A por bejutva a bogarak kitinpáncélja alá, kiszárítja a testüket és hamarosan elpusztulnak.[7]

Neem olajSzerkesztés

A neem fa (másnéven indiai orgona) vízben feloldott olaját a növényekre fújva, vagy a talajon szétöntve, rossz íze miatt távol tart több kártevőt is a japán cserebogáron kívül, pl. a szöcskéket, paradicsomhernyókat, mezei kabócákat.[7] Ha mégis elfogyasztja a japán cseregobár, egy idő után légzési problémái lesznek. Petézéskor, a peték is fertőzötté válnak és a lárvák a felnőtté válásuk előtt elpusztulnak.[9]

Társültetésre ajánlott növényekSzerkesztés

A fehér gólyaorr, a kúpvirág, a nagy csodatölcsér mérgező a cserebogarak számára, a közönséges cickafark, a fokhagyma, a póréhagyma, a metélőhagyma, a harangláb, a begónia, a fekete nyírfa, a káposzták, a pompásvirágú som, a gyűszűvirágfélék, a füge, a gardénia, a boróka, a sétányrózsa, a körte pedig taszítja őket.[7]

FonálférgekSzerkesztés

Nyár végén, vagy ősz elején a kisméretű lárvák ellen hatékony módszer a fonálférgek talajba telepítése, melyek rátelepednek, majd megölik őket, így jelentős mértékben csökkentik a fejlődő kártevők mennyiségét.[7][26]

Vegyszerek, permetezésSzerkesztés

Mind a talaj, mind a növények permetezése hatásos a rovarok ellen. Sajnos számos más rovar is áldozatul eshet, például a beporzás nagy részét végző méhek is.[9] A lárvák ellen diazinon hatóanyagú szerek, az imágók ellen foszfamidon, diflubenzuron, eszfenvalerat, metidation és deltametrin szerek hatásosak.[35]

A kártevő előfordulási helyeiről származó valamennyi élő növényi importanyagot (földes, gyökeres facsemete, dísznövények stb.) talaját le kell fertőtleníteni, függetlenül attól, hogy a szállítás az év melyik szakában történik.[21]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Species Popillia japonica - Japanese Beetle. bugguide.net. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  2. a b Popillia japonica. itis.gov. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  3. Taxonomy - Popillia japonica (Japanese beetle). uniprot.org. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  4. a b c d Popillia japonica (Japanese beetle). geochembio.com. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  5. Japanese Beetle. biolib.cz. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  6. A japán cserebogár. oldalunk.hu. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  7. a b c d e f g h i j Így szabadulhatsz meg természetes módon a japán cserebogaraktól. agraroldal.hu, 2018. július 8. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  8. a b c d e f Popillia japonica. idtools.org. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  9. a b c d e f g h i j Japanese Beetles. almanac.com. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  10. Japanese Beetle (Popillia Japonica). orcafoundation.com, 2012. március 27. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  11. a b The Japanese beetle Popillia japonica Newman. ct.gov. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  12. a b Japanese Beetle (Popillia japonica). peiinvasives.ca. [2019. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  13. a b c d e Mi a Scout Beetles: japán bogár tények és információk. les-jardins-de-sanne.com. (Hozzáférés: 2019. április 5.)
  14. Popillia japonica. tsusinvasives.org. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
  15. Japanese Beetles, Popillia Japonica. thoughtco.com. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
  16. a b c Japanese Beetle (Popillia japonica Newman). usda.gov. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
  17. a b c d e f Japanese beetle – Popillia japonica (Newman). inspection.gc.ca. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
  18. a b c d e f g h Popillia japonica. wiley.com. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  19. a b Popillia japonica. regione.lombardia.it. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  20. Japankäfer – Popillia. admin.ch. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  21. a b c d e f g h i j Bognár Sándor és Huzián László: Növényvédelmi állattan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 181. oldal. ISBN 963 230 074 2
  22. Bognár Sándor és Huzián László: Növényvédelmi állattan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 182. oldal. ISBN 963 230 074 2
  23. a b c Popillia japonica. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2019. április 10.)
  24. a b c d Popillia japonica. defra.gov.uk. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
  25. a b c d e f g h i j k Popillia japonica Newman. ufl.edu. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
  26. a b c d How to Defend Your Garden Against Japanese Beetles. goodhousekeeping.com, 2018. június 18. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
  27. Japanese Beetle. ucr.edu. (Hozzáférés: 2019. április 22.)
  28. a b c Japanese Beetle. forestpests.org. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  29. a b Japanese beetle. britannica.com. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  30. Polifág kártevők. quizlet.com. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  31. Managing the Japanese Beetle: A Homeowner's Handbook. google.com. (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  32. Shading Effects on Susceptibility of Rosa spp. to Defoliation by Popillia japonica (Coleoptera: Scarabaeidae). oup.com. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  33. Green June Beetle (Cotinis nitida) and Japanese Beetle (Popillia japonica). extension.org. (Hozzáférés: 2019. május 3.)
  34. Új és várható kártevők és kórokozók az erdészetben és dísznövényeken. forestpests.org. (Hozzáférés: 2019. május 7.)
  35. A szántóföldi és kertészeti növények kártevői. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2019. május 12.)