Főmenü megnyitása

A fenyőalakúak (Pinales) közé tartozó ernyőfenyőfélék (Sciadopityaceae) monotipikus (egyfajú) családja egyedül Japánban, Sikoku és Kjúsú szigeten, valamint Honsú szigetének Kii-félszigetén maradt fenn. Japán neve 高野槙 (kójamaki). A család egyetlen nemzetségének egyetlen faját (Sciadopitys verticillata) magyarul japán ernyőfenyőnek nevezzük.

Infobox info icon.svg
Japán ernyőfenyő
Evolúciós időszak: kréta–jelenkor
Japán ernyőfenyő (Anglia, Northumberland, Kyloe Woods)
Japán ernyőfenyő
(Anglia, Northumberland, Kyloe Woods)
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ernyőfenyőfélék (Sciadopityaceae)
Luerss.
Nemzetség: Sciadopitys
Siebold & Zucc.
Faj: S. verticillata
Tudományos név
Sciadopitys verticillata
(Thunb.) Siebold & Zucc.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán ernyőfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán ernyőfenyő témájú médiaállományokat és Japán ernyőfenyő témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Ősi faj: története a kréta időszakig nyúlik vissza; élő kövület.

Fajai egykor az egész Földön elterjedtek; mára Japánba szorult vissza.[1]

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Több szempontból is az ikertűs vagy tűnyalábos fenyőre (Pinus) emlékeztet. Eredeti termőhelyén szabályos, karcsú kúp alakú, magasan kinyúló (25–30, ritkán 40 m) koronacsúcsú fa. Az idős fák kérge vaskos, rostos bordákra tagolt. Hajtásai vaskosak, sárgásbarnák, pikkelyesek. Levelei kétfélék:

  • változó, hosszan lefutó alapú, hamar elfásodó pikkelylevelek – ezek egy része szórt, más része a hajtások csúcsán, örvös állásban tömörödik,
  • a hajtások csúcsán övszerűen (álörvökben) álló, az „ernyők bordáit” adó lapos, hosszú levelek,, úgynevezett kladódiumok. Ezek vagy a szártagok ellaposodásából, vagy két tű kettős hosszanti összeolvadásából jöhettek létre. Egy-egy kladódium 4–14 cm hosszú.

A vaskos pikkelyű, 8–12 cm-es tobozok két év alatt fejlődnek ki. Sok kis mag nő bennük.

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

Fény- és páraigényes; hazájában a 700 m és 1400 m közti magassági övben a sziklás ormokon, folyó menti sziklafalakon és a hegygerinceken nő. A világ számos arborétumában megtalálható. Nagyon lassan nő, fiatalon kissé fagyérzékeny. A teljesen mészmentes, erősen savanyú talajt kedveli.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

 
Fiatal, üvegházi példány