Főmenü megnyitása

Jean-Bédel Bokassa

katonai vezető és politikus

Jean-Bédel Bokassa, uralkodói nevén: I. Bokassa (Bobangui, Ubangi-Shari, 1921. február 22.Bangui, 1996. november 3.) katonai vezető és politikus, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke 1976-ig, 1976-tól 1979-ig Közép-Afrika császára.

Jean-Bédel Bokassa
Bokassa 1970-ben
Bokassa 1970-ben
A Közép-afrikai Köztársaság 2. elnöke
Hivatali idő
1966. január 1. 1976. december 4.
Előd David Dacko
Utód David Dacko
Közép-Afrika császára
Hivatali idő
1976. december 4. 1979. szeptember 20.
Előd nem volt
Utód nem volt
Katonai pályafutása
Csatái második világháború

Született 1921. február 22.
Bobangui, Ubangi-Shari, Francia Egyenlítői-Afrika
Elhunyt1996. november 3. (75 évesen)
Bangui, Közép-afrikai Köztársaság
Párt Movement for the Social Evolution of Black Africa

Házastársa Catherine Denguiadé
Gyermekei
  • Jean-Bedel Bokassa
  • Georges Bokassa
  • Jean-Serge Bokassa
  • Kiki Bokassa
Foglalkozás katona, politikus, diktátor
Halál oka szívinfarktus
Vallás katolikus,
iszlám (1976 szeptembere és decembere között)

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Grand Cross of the National Order of the Lion
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Croix de guerre des théâtres d'opérations extérieures
  • Grand Cross of the Order of Wissam El Alaouite
  • Grand Cordon of the National Order of the Leopard
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Order of Merit
  • Order of recognition
  • Order of the Equatorial Star
  • Order of the Two Niles
  • Order of the Yugoslav Star
  • National Order of Madagascar
  • Congolese Order of Merit
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Bédel Bokassa témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Bangui falu törzsfőnökének fiaként született 1921-ben. 1939-ben bevonult a francia hadseregbe, és az indokínai háborúban harcolva több kitüntetést is kapott. 1961-re századosi rangig jutott. Ekkor a függetlenné vált Közép-afrikai Köztársaság elnöke, David Dacko hívására elvállalta a hadsereg vezetését. Bokassa 1966-ban a szilveszteri puccsal került hatalomra. Kiszámíthatatlan kül- és belpolitikájával vált ismertté. Tizenegy évig volt az ország „örökös” elnöke, majd példaképét Napóleont utánozva, 1976-ban császárrá nyilvánította magát, és létrehozta a Közép-afrikai Császárságot, amelynek három évig volt az uralkodója. Ekkor tért át pár hónapra, 1976 szeptembere és december között az iszlám hitre, felvéve a Salah Eddine Ahmed Bokassa nevet, majd rekatolizált abban a reményben, hogy VI. Pál pápa fogja megkoronázni, amit azonban a pápa érthetően elutasított. A császárrá avatási szertartás 20 millió amerikai dollárba került, és csődbe juttatta az elszegényedett országot. Nagy nemzetközi felháborodást keltett, amikor kitudódott, hogy személyesen vett részt 100 iskolás gyerek lemészárlásában (állítólag mert nem akarták viselni az őt ábrázoló ingeket).

Császárrá való átminősítése után még erőteljesebb személyi kultuszt folytatott: szobrokat emeltetett magának, intézményeketett neveztetett el magáról és hatalmas felvonulásokat tartatott (főleg észak-koreai mintára), amelyen a felvonulóknak az ő képét kellett viselniük a ruháikon.

Országában olyan gazdasági törvényeket vezetett be, amelyek alapján az államvagyon az ő személyes vagyonát is jelentette. Ezzel a hátában bármire rátehette a kezét. Az országban voltak uránlelőhelyek, de Bokassa sosem fektetett ipari kitermelésbe. A nyersuránt és nyersgyémántot illegális úton értékesítette külföldön (többek között Franciaországban), az ebből befolyó pénzt pedig svájci bankszámlákon helyezte el, illetve nagyértékű luxusingatlanokat, így kastélyokat vásárolt Franciaországban.

A ceremónia miatti gazdasági összeomlás következtében a feszültség pattanásig nőtt. Amikor Bokassa elrendelte az ő képét ábrázoló iskolai egyenruha viselését (s a beszerzés költségét az iskoláknak kellett volna állniuk), nagyméretű diáktüntetések kezdődtek a fővárosban, Banguiban (ekkor került sor az említett iskolai mészárlásokra is). A tüntetések két napon belül fegyveres felkeléssé változtak, amit még Bokassának sikerült levernie zairei ejtőernyős segédcsapatok támogatásával. Az összecsapásoknak 150 halottjuk volt, de a kirobbant ellenállást ez nem törte le. Ráadásul a franciák is megelégelték Bokassa rémuralmát és a császári hatalmat francia ejtőernyősök döntötték meg 1979. szeptember 20-án, másnap pedig ismét kikiáltották a köztársaságot és David Dackót visszahelyezték hivatalába.

Bokassa a hatalomátvétel idején Líbiában tartózkodott. Innen Elefántcsontpartra menekült, és a következő négy évet ott töltötte. Ezután Franciaországba költözött, ahonnan 1986. október 24-én hazatért, annak ellenére, hogy távollétében halálraítélték. 1987. június 12-én, bírósági tárgyalás után a kannibalizmust kivéve minden vádpontban bűnösnek találták, és ismét halálra ítélték. 1988. február 29-én a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették, majd egy év múlva 20 évre csökkentették. 1993. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Élete hátralévő részét hazájában töltötte, 1996. november 3-án halt meg. Élete során 17 felesége volt, akik 50 gyereket szültek neki.

ForrásSzerkesztés