Jean-Pierre Papin

francia labdarúgó, edző

Jean-Pierre Papin (Boulogne-sur-Mer, 1963. november 5. –) francia labdarúgó-játékos,edző. Beceneve: Zsepepe.

Jean-Pierre Papin
Jean-Pierre Papin 2016
Jean-Pierre Papin 2016
Személyes adatok
Születési dátum 1963. november 5. (60 éves)
Születési helyBoulogne-sur-Mer, Franciaország
Állampolgárság Francia
Magasság176 cm
Testtömeg70 kg
Becenév JPP (zsepepe)
Poszt csatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1983–1984francia INF Vichy
1984–1985francia Valenciennes FC33(15)
1985–1986belga Club Brugge KV31(20)
1986–1992francia Olympique Marseille215(134)
1992–1994olasz AC Milan40(18)
1994–1996német FC Bayern München27(3)
1996–1998francia Bordeaux55(22)
1998–1999francia Guingamp10(3)
1999–2001francia JS Saint-Pierroise27(13)
2001–2004francia US Cap-Ferret57(0)
2009francia Facture-Biganos Boiens
Válogatottság
1986–1995francia Franciaország54(30)
Edzőség
IdőszakKlub
2004–2006francia FC Bassin d'Arcachon
2006–2007francia RC Strasbourg
2007–2008francia RC Lens
2009–2010francia LB Châteauroux
2020–2022francia FC Chartres
Díjak, elismerések
1991: Aranylabda
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Papin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Játékosként szerkesztés

A szülők korai válása következtében a nagymama nevelte és ő vitte le focizni. Nem üstökösként került az élre, hosszú utat járt be ahhoz, hogy nevét ismertté tegye a nemzetközi sportéletben. Kölyökként az AS Jeumont, majd a Trith-Saint-Ligér csapatában szerepelt. A labdarúgást művelő szakemberek szép lassan kezdték felismerni a fiatal csatár képességeit. Felnőttként az INF Vichy után (1984-1985) között a Valenciennesben, (1985-1986)-ban az FC Brugesben, majd (1986-1991) pályafutása igazi fordulatot vett, amikor az Olympique Marseille-hez igazolt és eredményesen rugdosta góljait. 1991-ben az olasz AC Milan egyesületéhez igazolt. Következő állomása az FC Bayern München együttese lett. Gyermekének súlyos betegsége miatt visszatér hazájába és az FC Girondins de Bordeaux egyesületben folytatja pályafutását.

Az FC Bruges csapatával belga kupagyőztes, majd az Olympique Marseille csapattal háromszoros francia bajnok (1989-1981), egyszeres kupagyőztes (1989). A legutóbbi négy szezonban Franciaország gólkirálya. Bajnokcsapatok Európa Kupája döntős (1991). A válogatottban 1986. február 26-án mutatkozott be Észak-Írország (0:0) ellen, s eddig 32 mérkőzésen 16 gólt szerzett.

Az ötvenes években Kopa, a hetvenes években Platini számított a francia labdarúgás büszkeségének, a nyolcvanas években Papinértlelkesedhettek a szurkolók.

Mexikóban rendezték a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokság döntő találkozóit, ahol a francia gárda - Franciaország–Belgium (4:2) - bronzérmet szerzett.

Játékos hitvallása: Nekem semmi más dolgom nincs a pályán, mint az, hogy rugdossam a gólokat.

Edzőként szerkesztés

Olyan nagyobb csapatoknál volt edző egy-egy szezonon keresztül, mint például az RC Lens vagy az RC Strasbourg.2020 nyarán kinevezték a negyedosztályban szereplő FC Chartres labdarúgócsapatának vezetőedzőjének.[1]

Magánélete szerkesztés

A szülők Papin hat hónapos korában elváltak, s attól kezdve a nagymama nevelte. Egészen 11 éves koráig, amikor is az anyjának feléledtek a szülői érzések, s magához vette. Három esztendeig tartott az "anyakorszak", aztán a másik szülő vette szárnyai alá. A papa mellett is focizott. Édesapja, maga ugyancsak profi focista volt, a második ligáig vitte. Zsepepével viszont nemigen tudott közös nevezőre jutni.

Sikerei, díjai szerkesztés

1982-ben a World Soccer létrehozta az Év játékosa, az Év edzője az Év csapata díjakat. Először 2005-ben adták át az Év fiatal játékosa és az Év játékvezetője díjakat.

1991-ben a World Soccer Magazine választása alapján az európai kontinens 27. aranylabdása. Raymond Kopa és Michel Platini után a harmadik francia játékos aki Aranylabdát kapott. Papin 141 pontot szerzett meg a lehetséges 145-ből, óriási fölénnyel nyert. Az év labdarúgója. Az Év labdarúgója szavazáson Lothar Matthäus mögött a második helyen végzett.

1990-1992 között a Bajnokcsapatok Európa-kupája háromszoros gólkirálya.

1992-ben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) választása alapján, az év játékosa címért folytatott versenyben a 4. helyezést érte el.

2004. március 4-én, a FIFA megalapításának 100. évfordulójára rendezett londoni gálán hozta nyilvánosságra a szervezet a FIFA 100-as listát. Ezen a listán igyekeztek összegyűjteni a 100 legnagyobb élő labdarúgót.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés