Jean-Pierre Ponnelle
| Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Jean-Pierre Ponnelle (Párizs, 1932. február 19. – München, 1988. augusztus 11.) francia operarendező.
| Jean-Pierre Ponnelle | |
 | |
| Született | 1932. február 19.[1][2][3][4][5] Párizs[6] |
| Elhunyt | 1988. augusztus 11. (56 évesen)[1][2][3][4][5] München[7] |
| Állampolgársága | francia[8] |
| Házastársa | Margit Saad (1957 – 1988. augusztus 11.) |
| Gyermekei | Pierre-Dominique Ponnelle |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | tüdőembólia |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Pierre Ponnelle témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása szerkesztés
Filozófiát, művészetet és történelmet Párizsban tanult, majd 1952-ben színházi tervezőként kezdte el karrierjét Werner Henze Boulevard Solitude c. operájával. Jelentős hatással volt rá Georges Wakhévitch művészeti szervező munkája, aki darabokat és ruhákat is készített a színház, a balett és az opera számára.
1962-ben Düsseldorfban rendezte meg első darabját, Wagner Trisztán és Izoldáját. 1981-ben a Bejrúti Fesztiválon is előadták az operát, melyet széles körben a történelem esztétikailag egyik legszebb alkotásának tartottak.
Munkái közé tartoztak színpadi előadások a Metropolitan és a San Francisco Operában, televíziós előadások (Pillangókisasszony 1974-ben, Mirella Freni és a fiatal Plácido Domingo említésre méltó szereplésével), valamint megfilmesített operák, mint a jól ismert Figaro házassága Karl Böhm karmester vezénylésében. Mozart akkoriban elhanyagolt Titus kegyelme c. darabja Ponnelle 1969-es rendezésének köszönhette, hogy visszakerült a repertoárba.
Előadásai sokszor megosztották a közönséget. 1986-os Aidáját Covent Gardenben, melyben a szokásos balett-táncosokat fiúk helyettesítették, a nézők kifütyülték, míg korábbi Don Pasquale-ja ugyanazon színházban elsöprő sikert aratott, csak úgy, mint számos az általa feldolgozott művekből.
1988-ban Münchenben halt meg egy balszerencsés esést követő tüdőembóliában. A zenekari árokba zuhant, miközben a Carment próbálta a Zubin Mehta vezette Izraeli Filharmonikus Zenekarral.
Fia Pierre-Dominique Ponnelle karmester, unokaöccse Jean Pierre Danel.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Pierre Ponnelle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 19.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/469641/Jean-Pierre-Ponnelle
