Jean Charles Léonard de Sismondi

Sismondi, teljes nevén Jean Charles Léonard de Sismondi (Genf, 1773. május 19. – Genf, 1842. június 25.) svájci közgazdász és történész. A gazdasági romanticizmus egyik képviselője. Az egyensúlyi jövedelem elméletének egyik korai megfogalmazója, az első algebrai növekedési modell megalkotója

Jean Charles Léonard de Sismondi
Jean Charles Simonde de Sismondi (1773-1842).png
Született Jean Charles Léonard Simonde
1773. május 9.[1][2][3][4][5]
Genf[6][4][7]
Elhunyt 1842. június 25. (69 évesen)[2][8][3][4][9]
Chêne-Bougeries[4][7]
Állampolgársága
Házastársa Jessie Allen (1819. április 15. – )[4][10]
Foglalkozása
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1841)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Charles Léonard de Sismondi témájú médiaállományokat.

Korában Genf önálló kis köztársaság volt, amelyet laza szövetség fűzött Svájc többi kantonjához. Az ipari forradalom szétzúzta a kistermelést, a kézműves átadta helyét a gyári termelésnek, a saját mesterségére és szerény jólétére büszke, független kézműves pedig a nyomorgó proletárnak. Sismondi a tagja volt annak a tudós és író körnek, amely Madame de Staël írónő körül csoportosult.

ÉletpályájaSzerkesztés

Közgazdasági nézeteiSzerkesztés

 
De la richesse commerciale, 1803

Sismondi módszere – A kapitalizmus bírálataSzerkesztés

A kispolgári értékek szószólója. Az angliai ipari forradalom társadalmi következményeit látva kiábrándult a laissez-faire elvéből és a kapitalista rendszer bírálója lett. Elméletének középpontjába a piac, a realizálás és a válságok problémáját állította. Felhívja a figyelmet arra, hogy a tőkés tulajdonviszonyok gazdasági szabadság esetén súlyos bajokat idéznek elő. Tagadja, hogy az egyéni érdekek szabad érvényesülése megvalósítaná a társadalmi jólétet. Úgy képzeli, hogy az államhatalom gazdasági beavatkozása azzal, hogy szembeállítja minden magánérdekkel a közérdeket, kiküszöbölheti a tőkés társadalom ellentmondásait. A Smith-Ricardo iskolával ellentétben, amely a kapitalizmus kulcsproblémájának a felhalmozást tekintette és figyelmen kívül hagyta a realizálást, Sismondi a termelés és a fogyasztás közti ellentmondást és ezzel kapcsolatban a piac- és realizálási problémát állította előtérbe. A gépipar kialakulásának következményeként vezeti le a túltermelési válságok szükségszerűségét, s Malthushoz hasonlóan „harmadik személyek” fogyasztásában látja a kiutat. Csakhogy Sismondi számára Malthustól eltérően ezek elsősorban a kisárutermelők, a parasztok, a kézművesek. A szabad verseny szerinte pusztító gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Ezért a közgazdaságtan fő feladatát abban látja, hogy megvizsgálja, miként kellene a kormánynak a termelést és a forgalmat irányítania és szabályoznia, miként kellene igazságos módon a vagyont elosztania.

A tőkés gazdaság alapvető ellentmondásai SismondinálSzerkesztés

Rámutat arra, hogy a tőkés kizsákmányolja a munkást és célja ezért a termelés állandó fokozása. Emiatt a kapitalizmus fő ellentmondásának a termelés és a piac viszonyát tekintette. Úgy képzelte, hogy mivel a kisárutermelő nem zsákmányol ki senkit, ezért a kisárutermelésnél nincs termelés-piac probléma.

A tőkés felhalmozás folyamatának ábrázolásaSzerkesztés

Sismondi szerint a konkurenciaharc növeli a munkanélküliséget, a munkanélküliek szaporodása a túlnépesedést. A munkásosztály elnyomorodik, a csökkenő bérek pedig növelik a tőkés nyereségét. A cég üzemszüneti pontjával kapcsolatos tétele szerint rövid távon akkor is érdemes termelni, ha veszteség van, feltéve, hogy ez kisebb, mint az állandó költség.

A válságokSzerkesztés

Sismondi elfogadja Adam Smith dogmáját, mely szerint az érték jövedelmekre oszlik, s ezek vásárlóerőt jelentenek a termelés számára, de szerinte a vásárlóerőt a korábbi jövedelmek jelentik. Ezért a gazdasági válságok okát abban látja, hogy a jövedelmek növekedése elmarad a termelés növekedése mögött. (Ha ez így lenne, akkor a kapitalizmusban állandó túltermelési válság lenne. Sismondi és Smith a termelést csak fogyasztási cikkek termelésének tekintette.) A Say-törvény kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik lényeges jószág a szabadidő, amely határt szab a cserére termelt termékek mennyiségének (a jövedelmeknek). Az újratermelés azonban mégis lehetséges, ha léteznek kisárutermelők és külső, nem tőkés országok. Vagyis a tőkés termelés csakis harmadik, kívülálló, nem tőkés személyek létezésével fejlődhet.

A Sismondi által ajánlott reformokSzerkesztés

Eszményképe az ipari és mezőgazdasági kisárutermelés. A céhek példája nyomán a munkások tőkéssé válásának lehetőségét, illetve a munkanélkülivé, beteggé vált munkások segélyezését akarta elérni. Az állam segítségével a spontán gazdasági erők megfékezését és a technikai fejlődés korlátozását sürgette. Támogatta a protekcionizmust.

A sismondizmus történelmi sorsaSzerkesztés

Sismondi nézeteiből kiindulva azonosította Rosa Luxemburg az imperializmust a gyarmathódító politikával, mivel azt vallotta, hogy ezt a politikát a belső értékesítési piacok csökkenése és a realizálási probléma kiéleződése diktálja a tőkés országok számára.

Az orosz liberális narodnyikok szintén Sismondi nézeteire alapozták Oroszország külön, nem kapitalista fejlődési útjának programját.

Sismondi gondolatait felhasználta az angol Hobson is, aki azt kívánta, hogy a termelést és a gazdagságot az „emberi hasznosság” álláspontjáról értékeljék, s olyan társadalmi reformprogrammal lépett fel, amelyben a munkabér minimumának meghatározása mellett megtalálható volt a monopóliumok feletti szigorú állami ellenőrzés is. Hobson szerint is elkerülhetetlenek az általános túltermelési válságok, melyek oka az, hogy állandó a törekvés a túlzott felhalmozásra és ugyanígy állandó a vásárlóképesség elmaradása. Ennek eredménye a tőkefelesleg, valamint a beruházási és fogyasztási cikkek belső, hazai kereslethiánya, ami a külgazdasági expanzió oka.

MűveiSzerkesztés

  • De la richesse commerciale (A kereskedelmi gazdagság), 1803
  • Histoire des républiques italiennes du moyen âge (Az olasz köztársaságok története), 1809–1818
  • Histoire des Français (A franciák története), 1821–1844
  • Études sur l'économie politique, 1837–1838

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Sismondi János: A nemzetgazdaságtan újabb elmélete, 1-2.; ford. Enyedi Lukács, Pólya Jakab; Pallas, Bp., 1893–1894

JegyzetekSzerkesztés

  1. Andrew Bell: Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc., 1768
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. a b c d e f g h 016007
  5. 106273, Jean-Charles-Léonard Simonde de Sismondi, AlKindi
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сисмонди Жан Шарль Леонар Симонд де, 2015. szeptember 28.
  7. a b Torinói Tudományos Akadémia, 2020. december 1., simonde-de-sismondi
  8. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. simonde-de-sismondi, Jean-Charles-Léonard Simonde De Sismondi, Torinói Tudományos Akadémia
  10. I12887

ForrásokSzerkesztés

  • Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 106. o. ISBN 963-9257-15-X  
  • A. V. Anyikin: Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó, 1978
  • Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976