Jean François Chalgrin

Jean François Chalgrin (Párizs, 1739. – Párizs, 1811. január 21.) francia építész.
Megteremtette a XVIII. század utolsó harmadának neoklasszikus bazilikamodelljét, s megtervezte és elkezdte építeni a párizsi Arc de Triomphe-ot.

Jean François Chalgrin
(Jean-François-Thérèse Chalgrin)
Született 1739[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14]
Párizs
Elhunyt 1811. január 21. (71-72 évesen)[1][7][15][16]
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa Marguerite Émilie Chalgrin
Foglalkozása
  • építész
  • művész
Iskolái Académie royale d'architecture
Kitüntetései Római Díj (1758)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean François Chalgrin témájú médiaállományokat.
College de France (1780-84)

Élete és munkásságaSzerkesztés

 
Saint-Philippe-du-Roule, templombelső, (1769)

Louis-Adam Loriot tanítványa, Canevale növendéktársa Giovanni Niccolo Servandoninál; Moreau Desproux kollégája. Építészeti nagydíjat nyert 1758-ban, 1759-ben római tanulmányútra ment. Párizsba való visszatérése után építési felügyelői kinevezést kap. Nem volt kísérletező építész, nem fűtötte forradalmi romantika, nem lelkesedett a modern klasszicizmusért, de nagyon értette a szakmáját, a XVIII. században tökéletesen tudta rekonstruálni, hogyan építkeztek a rómaiak, bármely munkáját nézzük is, látjuk, hogy erőt, tekintélyt, hangsúlyt kölcsönöz a forrongó Franciaországnak, majd a fiatal köztársaságnak (függetlenül attól, hogy ott éppen császár vagy király uralkodik). Egy nagyhatalom légkörében él, s ezt erősíti az ő köveivel, márványaival, oszlopaival, mennyezet- és szobordíszeivel. E nagyhatalom csak a görögökhöz és a rómaiakhoz mérhető. A franciák minden új nagy építészeti alkotásuk ellen tiltakoznak, aztán rájönnek, éppen az kellett nekik, a római bazilika formára modellezett templom előtt metro-állomás van ; ilyen a Diadalív is, beleolvadt a franciák történelmébe, hétköznapokon autós körforgalom van körülötte, ünnepnapokon ott koszorúzza az államfő az ismeretlen katona síját.
Helyreállítja a párizsi Saint-Sulpice északi tornyát, mivel a templom egy részét villámcsapás rombolta le. Ő építi meg a Saint Viatique kápolnát és keresztelőkápolnát. Felépíti 1780-84-ben a College de France-ot.[17] 1795-től a Luxemburg palotán dolgozik, ahol a díszlépcsőt és a jobbszárnyat építi meg, majd megtervezi az udvar oszlopsorát, s megalkotja a Szenátus üléstermét. Ugyanekkor belsőépítésze az Odeon-színháznak.

Első számú fő műveSzerkesztés

1769-ben a Saint Philippe du Roule nevű neoklasszikus templommal megteremti a 18. század utolsó harmadának bazilikamodelljét. Felirat a templom timpanonja alatt: "DOM.SURINVOCSANCTLPHILIPPLAPOSTOLI" (Ház Aspostoli Szent Fülöpnek).

 
Etoile tér

Második számú fő műveSzerkesztés

Chalgrin tervezte I. Napóleon megbízásából 1806-tól az Étoile térre (ma Charles de Gaulle tér) az Arc de Triomphe nagy Diadalívet, ennek a Diadalívnek főleg III. Napóleon uralkodásáig, de még később is igen nagy szerepe volt a párizsi városrendezésben. Az Arc de Triomphe 49 méter magas, 45 méter széles, mélysége pedig 22 méter. A díszítő szobrok Rude, Cortot és Etex alkotásai. Ez a hatalmas diadalív Bonaparte Napóleon hadseregének dicsőségét volt hívatott szolgálni. A napóleoni hadseregnek szentelt emlékmű azoknak az új útvonalaknak a metszéspontjában lett felállítva, amelyeknek nyomvonala egy csillag fénysugaraira emlékeztet. Pontosan a Louvre központi tengelyének vonalában helyezkedik el, s ezzel a tengellyel köti össze Párizs legszebb sugárútja, a Champs-Élysées.
Chalgrin e nagy művének befejezését sem a megbízó, sem az építész nem érte meg. Chalgrin tanítványai fejezték be az építkezést, Goust irányította a munkát, majd Jean Nicolas Huyot, végül Guillaume Abel Blouet fejezte be, 1836-37-ben készült el.

Fontaine és Percier Carrousel-diadalíve a Tuileriák kertje és az Etoile tér közötti perspektíva tökéletesítése végett épült meg 1806-08-ban, meg azért, hogy Bonaparte austerlitzi csatájának emlékét megörökítse. Érdekes, mind Fontaine, mind Percier alkotásaiban volt egy visszafogottság, ez az empire, hozzájuk képest Chalgrin szárnyaló neoklasszicista építész, de a Diadalíven megjelenik az empire stílus, Napóleontól szinte elválaszthatatlan ez a stílus, s a maga helyén mindegyik tökéletes, általuk (is) harmóniát sugároz a francia főváros.

GalériaSzerkesztés

A párizsi régi nagy Diadalív


JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. 0000 6649 2360 Nemzetközi Szabványos Névazonosító. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. Jean François Thérèse Chalgrin (angol nyelven)
  4. Jean Fran?ois Th?r?se Chalgrin
  5. Jean-François Chalgrin
  6. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Encyclopædia Universalis (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. AGORHA (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. Artnet. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  13. MutualArt.com. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  14. Store norske leksikon (norvég (bokmål) és nynorsk nyelven), 1978
  15. European Theatre Architecture (angol, cseh, szlovák, szlovén, lengyel, magyar, német, olasz, svéd, horvát, spanyol és portugál nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  16. 1001473, 2017. október 9., Jean-François-Thérèse Chalgrin, Structurae
  17. Egyetemtől független, kutatásnak szentelt intézmény, I. Ferenc alapította 1530-ban. A College de France-ban az oktatási nyelv kezdettől fogva a francia volt, a Sorbonne-on még sokáig latinul oktattak.

ForrásokSzerkesztés

  • A romantika enciklopédiája. (Encyclopédie du Romantisme.) Összeáll. Francis Claudon. Ford. Balabán Péter. Budapest, Corvina, 1990. Chalgrin szócikket l. 181. o. ISBN 963-13-2665-9
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean François Chalgrin témájú médiaállományokat.