Jean Piaget

svájci pszichológus

Jean Piaget (Neuchâtel,[8] Svájc, 1896. augusztus 9.Genf, 1980. szeptember 16.) svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus (elsősorban a biológia területén).

Jean Piaget
Jean Piaget in Ann Arbor.png
Született Jean William Fritz Piaget
1896. augusztus 9.[1][2][3][4][5]
Neuchâtel[6]
Elhunyt 1980. szeptember 16. (84 évesen)[1][2][3][4][5]
Genf
Állampolgársága svájci
Házastársa Valentine Piaget (1923–)
Gyermekei három gyermek
SzüleiArthur Piaget
Foglalkozása
Iskolái Neuchâteli Egyetem
Kitüntetései
  • E. L. Thorndike Award
  • APA Award for Distinguished Scientific Contributions to Psychology (1969)
  • Erasmus-díj (1972)
  • Balzan-díj (1979)
Sírhely Cimetière des Rois (D-395)[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Piaget témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Neuchâtelben született. 14 évesen írta meg első tudományos munkáját. A Neuchâteli Egyetemen természettudományt hallgatott, és itt szerezte meg 22 évesen PhD-fokozatát is. Később a pszichoanalízis után kezdett el érdeklődni, és Franciaországban dolgozta ki a genetikai episztemológiával kapcsolatos elméleteit. 1921-ben tért vissza Svájcba, ahol kinevezték a genfi Jean-Jacques Rousseau Intézet igazgatójává. 1929-ben elfogadta az International Bureau of Education igazgatói posztját, és egészen 1968-ig töltötte be ezt a pozíciót. 1929 és 1975 között a genfi egyetem pszichológia professzoraként dolgozott. 1955-ben megalapította a Genetikai Episztemológia Nemzetközi Központját, amelynek egészen 1980-ban bekövetkező haláláig volt az igazgatója.

Különféle díjakkal és tiszteletbeli fokozatokkal az egész világon elismerték munkásságát. Összegyűjtött művei tíz kötetben jelentek meg (1975–).

ElméleteSzerkesztés

A Piaget által kidolgozott elméletben a fogalmak egyszerű és tapasztalathoz kötött sémákon keresztül egyre komplexebb struktúrákat alkotnak (genetikus episztemológia). Felfogása szerint a pszichés fejlődés a világ megismerő ábrázolásának és szemléltetésének (kognitív reprezentációjának, illetve rekonstrukciójának, lásd konstruktivizmus) folyamatos differenciálódásán keresztül valósul meg. A folyamatot az asszimiláció (a környezetből származó tapasztalatok már meglévő sémákba való beillesztése) és az akkomodáció (a sémáknak a környezethez való igazítása) egyensúlyának fokozatos megjelenése jellemzi. Piaget-nak a gyermek kognitív fejlődésére vonatkozó elképzelései nagy hatással voltak az intelligenciakutatásokra.[9]

Hatása MagyarországonSzerkesztés

Magyar pszichológusok is tanultak nála a két világháború közti időszakban, köztük Binét Ágnes[10] és Kiss Tihamér László. Művei többségének fordítása és közreadása Magyarországon igazából az 1990-es évekkel, a rendszerváltozás éveivel kezdődött, de már 1989 előtt is megkerülhetetlen volt az ő munkásságának ismerete. A két világháború közt Várkonyi Hildebrand Dezső és Harkai Schiller Pál, 1945 után Kiss Árpád és Mérei Ferenc tettek sokat Piaget megismertetéséért.[11]

Főbb műveiSzerkesztés

  • The Child's Conception of the World (1928)
  • The Moral Judgment of the Child (1932)
  • The Child's Conception of Number (1952)
  • The Origins of Intelligence in Children (1953)
  • Studies in Reflecting Abstraction (2001)

Művei magyarul (válogatás)Szerkesztés

  • Histoire et méthode (magyar) A kísérleti pszichológia módszerei / Jean Piaget, Paul Fraisse, Maurice Reuchlin ; [ford. Semjén András] Budapest : Akadémiai K., 1967. 262 p.
  • De la logique de l'enfant à la logique de l'adolescent (magyar) A gyermek logikájától az ifjú logikájáig : A formális műveleti struktúrák kialakulása / Baerbel Inhelder, Jean Piaget ; [ford. Kiss Árpád]. Budapest : Akadémiai K., 1967. 335 p.
  • Válogatott tanulmányok / Jean Piaget ; [vál., bev. Kiss Árpád] ; [ford. Gergelyi Mihály et al.] Budapest : Gondolat, 1970. 549 p.
  • Az értelmi fejlődés társadalmi tényezői. Tanulmányok; ford. Nagy Imre, Kiss Árpád, Fodor Imréné; Kriterion, Bukarest, 1973 (Korunk könyvek)
  • La formation du symbole chez l'enfant 5. ed. (magyar) Szimbólumképzés a gyermekkorban : Utánzás, játék és álom : A kép és ábrázolása / Jean Piaget ; ford. és a bevezető tanulmányt írta Mérei Ferenc Budapest : Gondolat, 1978. 512 p.
  • Le comportement moteur de l'évolution (magyar) A viselkedés mint a fejlődés hajtóereje / Jean Piaget. Budapest : Akad. K., 1988. 157 p. ISBN 963-05-4750-3
  • Six études de psychologie (magyar) Hat pszichológiai tanulmány / Jean Piaget. [Budapest] : Piaget Alapítvány, 1990. 119 p.
  • La psychologie de l'intelligence (magyar) Az értelem pszichológiája / Jean Piaget ; [ford. Ádám Anikó, Farkas Ildikó, Martonyi Éva] Budapest : Gondolat, 1993.[12] 259 p. ISBN 963-282-654-X
  • Piaget – Inhelder: Gyermeklélektan, Budapest, Osiris, 1999 (eredeti: Piaget - Inhelder: La psychologie de l'enfant. Paris, 1966, Presses Universitaires de France.) ISBN 963-379-625-3 ISSN 1518-1222 [ford. Benda Kálmán, ellenőrizte és az utószót írta Vajda Zsuzsanna]
  • Szociológiai tanulmányok; ford. Gervain Judit; Osiris, Bp., 2005 (Osiris könyvtár. Szociológia)

Irodalom (válogatás)Szerkesztés

  • Piaget emlékkötet / főszerk. Popper Péter ; összeáll., közrem. Mérei Ferenc. Budapest : Akadémiai K., 1985. 134 p.
  • A gyermekek értelmi fejlesztése az első hat életévben Piaget szellemében : Jean Piaget gyermekpszichológiája és didaktikai elvei felhasználásával / Kiss Tihamér. Debrecen : Hajdú-Bihar M. Ped. Int., 1992. 133 p.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Пиаже Жан, 2015. szeptember 28.
  7. Geneva cemeteries - history and guide
  8. más néven Neuenburg
  9. Pszichológiai lexikon (2007). Budapest, Helikon. 348. p.
  10. Binét Ágnes (1920–1991) pszichológus, Mérei Ferenc munkatársa.
  11. Pléh Csaba (1992). Pszichológiatörténet : a modern pszichológia kialakulása. Budapest, Gondolat. 221. p.
  12. Újra kiadták 1997-ben.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés