Főmenü megnyitása

Jedlicska Pál (Alsólopassó, 1844. január 14.Esztergom vagy Nagyszombat, 1917. február 26.) római katolikus plébános, kanonok, egyházi író, helytörténész.

Jedlicska Pál
Született 1844. január 14.
Alsólopassó
Elhunyt 1917. február 26. (73 évesen)
Esztergom vagy Nagyszombat
Foglalkozása plébános,
kanonok,
egyházi író,
helytörténész

ÉleteSzerkesztés

Apja azon volt, hogy a magyar nyelvet mielőbb elsajátítsa, ezért már kiskorától Mészáros István pusztavogyerádi esperes-plébánosnál nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban a teológiát Esztergomban végezte. Itt elnöke volt az esztergomi papnevelő magyar egyházirodalmi iskolájának. Ifjú kora miatt egy évre a pozsonyi szent Imre papnevelőbe küldték. 1866-ban szentelték pappá. Csesztén, majd 1869-től a budai Tabánban káplán. 1870-ben istvánfalvai, 1874-ben felsődiósi plébánossá, 1882-ben szomolányi egyházkerületi alesperessé és tanfelügyelővé, 1902-ben esztergomi kanonokká és nagyszombati érseki helynökké nevezték ki. 1903-tól címzetes prépost, 1908-tól nyitrai főesperes. 1908-tól az érseki papnevelde igazgatója, erről valamint az érseki helynökségről 1916-ban lemondott. Széles körű publicisztikai, egyházi és történetírói munkásságot fejtett ki.

1871-1874 között részt vett Pozsony vármegye bizottsági ülésein. 1873-ban az ő kezdeményezésére is, megalakult a Pozsonyvármegyei Régészeti Egyesület. Az 1873-as bécsi világkiállításra, Rómer Flóris megbízásából, Pozsony és Nyitra vármegyékből gyűjtött szlovák néprajzi anyagot (ezért a közreműködők érmét és díszoklevelét nyerte), valamint az országos műemlékek bizottságának felhívására 1872-1875 között vár- és középkori templomalaprajzokat, egyházi műrégiségrajzokat készített. 1875-ben Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter kinevezte őt az országos műemlékek bizottságának kültagjává. Plébános korában összegyűjtötte a környék régészeti és néprajzi emlékeit, melyeket a nagyszombati érseki főgimnázium két termében helyeztetett el. 1891-ben a Szent István Társulat igazgató-választmányi tagjává, 1894-ben pedig a Tudományos és Irodalmi Osztályának tagjává választotta. 1915-ben egyik alapítója volt a SZIA-nak. Kéziratait a nagyszombati jezsuita rendházban őrizték.

MűveiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés