Főmenü megnyitása

Jekelfalusi és margitfalvi Jekelfalussy József (Rimaszombat, 1849. október 9.Lontó, 1901. február 12.) statisztikus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1888), majd rendes (1893) tagja. 1892–1901 között az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatója volt, számos vonatkozásban korszerűsítette a statisztikai adatfelvétel és -feldolgozás módszertanát, megvetette a magyarországi szociális és gazdaságstatisztika alapjait.

Jekelfalussy József
Jekelfalussy József portréja (a Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1896)
Jekelfalussy József portréja
(a Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1896)
Született 1849. október 9.
Rimaszombat
Elhunyt 1901. február 12. (51 évesen)
Lontó
Nemzetisége magyar
Foglalkozása statisztikus, közgazdász
Iskolái Pesti Egyetem
A Központi Statisztikai Hivatal 2. igazgatója
Hivatali idő
1892 1901
Előd Keleti Károly
Utód Vargha Gyula
A Wikimédia Commons tartalmaz Jekelfalussy József témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Alapiskoláit Lőcsén, majd Eperjesen és Nagyszombatban végezte. 1869-ben Pestre költözött, ahol a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának tisztviselője lett, s ezzel egyidejűleg beiratkozott a Pesti Egyetem jogi karára is. 1871-ben a minisztériumi osztályból szervezett Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal gyakornokként átvette Jekelfalussyt, aki 1871–72-ben elvégezte a statisztikai tanfolyamot, és statisztikusi szakvizsgát tett. 1873-tól segédfogalmazói rangban dolgozott a statisztikai intézetben. Jogtudományi doktori oklevelét végül 1874-ben szerezte meg, s még ugyanabban az évben váltóügyvédi vizsgát is tett. 1878–79-ben katonaként részt vett Bosznia okkupációjában. Hazatérése után megházasodott és felépíttette lontói kastélyát. Ezzel párhuzamosan immár fogalmazóként, 1882-től miniszteri titkárként folytatta munkáját a statisztikai hivatalban. 1886-ban címzetes miniszteri osztálytanácsosi rangban kinevezték az intézet aligazgatójává. 1888-ban tényleges miniszteri osztálytanácsos lett, 1892-ben – Keleti Károly halála után – pedig átvette az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal igazgatását, és haláláig irányította az intézmény munkáját.

Életének utolsó éveiben visszatérő betegséggel küzdött, egyre többet tartózkodott felesége lontói birtokán.

MunkásságaSzerkesztés

Pályája elején főleg a népszámlálás módszertani problémái, valamint a demográfiai adatok társadalomstatisztikai kérdései vonzották (nemzetiségek, foglalkoztatásszerkezet, bűnözés stb.). Nevéhez fűződik a korábbi lajstromozás helyett a részletesebb adatok felvételét lehetővé tevő adatlapos gyűjtés bevezetése, az első országos cigányösszeírás megszervezése, a bűnügyi statisztika korszerű módszertanának megteremtése, valamint több helységnévtár és címtár összeállítása. Az 1880-as évek második felétől figyelme egyre inkább a gazdaságstatisztikára, főként az ipari és mezőgazdasági termelési mutatók elemzésére terjedt ki. Iparstatisztikai munkája kapcsán körvonalazódó nemzetgazdasági elgondolásait közgazdasági szakfolyóiratokban (Nemzetgazdasági Szemle, Közgazdasági Szemle, Budapesti Szemle stb.) publikálta, s az 1890-es évekre a magyarországi közgazdászkörök elismert alakja lett. Szerkesztette a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv (1887-től), a Nemzetgazdasági Szemle (1889–1892), a Közgazdasági és Közigazgatási Szemle (1893–1894) és a Közgazdasági Szemle (1895–1899) című szakfolyóiratokat.

Kiváló szervező hírében állt, s igazgatása közel tíz éve alatt – többek között a már említett módszertani újításai segítségével – magas színvonalra emelte az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal munkáját. Létrehozta a kormányjelentés intézményét, azaz a statisztikai hivatal meghatározott rendszerességgel az országgyűlés elé terjesztette a legfrissebb statisztikai felméréseken alapuló elemzéseit. Szakmai támogatásával fogadták el 1897-ben a statisztikai törvényt (1897. évi XXXV. tc.), amely az állampolgárok számára kötelezővé tette az igazságnak megfelelő adatok kiszolgáltatását, a személyes adatok kezelésének és védelmének törvényi szavatolása mellett. 1898-ra az ő irányításával épülhetett fel a statisztikai hivatal új – ma is használatban lévő – főépülete a Keleti Károly utcában.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

Munkássága elismeréseként 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1893-ban rendes tagjává választották, 1892 és 1900 között a nemzetgazdasági bizottság előadója volt. 1885-től tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (International Statistical Institute, ISI).

Főbb műveiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

1999-ben falunap keretében emlékezett meg Lontó népe Jekelfalussy József jogtudor 150. születésnapjáról. A szentmisével és koszorúzással egybekötött ünnepséget a budapesti Központi Statisztikai Hivatal akkori munkatársai is megtisztelték jelenlétükkel. Dr. Dányi Dezső (1921-2000) akadémikus, nemzetközi hírű demográfia kutató rövid előadásban méltatta Jekelfalussy József életét és munkásságát, Dr. Mellár Tamás, a KSH elnöke a sírboltnál emlékezett nagynevű elődjére, Dr. Jeney Zsuzsa, a KSH Levéltárának igazgatónője pedig az emlékkiállítást nyitotta meg.
– B. Szabó Márta: Jekelfalussy József emlékezete

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés