Wikipédia

Helena Blavatsky

orosz írónő, fordító, teozófus, a Teozófiai Társulat alapítója
(Jelena Petrovna Blavatszkaja szócikkből átirányítva)

Helena Blavatsky (oroszul: Еле́на Петро́вна Блава́тская; magyaros átírásban Jelena Petrovna Blavatszkaja) (1831. július 31.[1] – 1891. május 8.) orosz teozófus, írónő, a Teozófiai Társulat fő alapítója.[2]

Helena Blavatsky
1877-ben
1877-ben
Élete
Született1831. július 31.[1]
Jekatyerinoszlav (ma Dnyipro), Orosz Birodalom
Elhunyt1891. május 8. (59 évesen)
London, Nagy-Britannia
Nemzetiségorosz
SzüleiJelena Andrejevna Fagyejeva
Peter Hahn
Pályafutása
Irodalmi irányzatokkultizmus
Első műveLeleplezett Ízisz
Fontosabb műveiA titkos tanítás
KitüntetéseiSubba Row Medal (1888)
A Wikimédia Commons tartalmaz Helena Blavatsky témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Gyermekkora szerkesztés

Jelena Petrovna Hahn (oroszul: Елена Петровна Ган) néven 1831-ben született az Orosz Birodalomhoz tartozó Jekatyerinoszlavban (ma: Dnyipro, Ukrajna), nemesi család sarjaként. Apja, Peter von Hahn nevű balti, német származású ezredes. Édesanyja (szül. Jelena Andrejevna Fagyejeva), aki orosz hercegi családok leszármazottja, második gyermeke, Vera szülésekor vesztette életét. (Helena ekkor tizenegy éves volt. [3])

Saját állítása szerint a szülővárosában élt egy okkult tudományú öregasszony, aki megjósolta a saját halálának idejét és azt, hogy nyomban újra megtestesül. Abban az órában, amikor meghalt, született ő – e különös történetet az anyjától hallotta.[4]

Vizionárius képzeletének szülöttei már gyermekkorában élő alakokként vették körül. Beszélt olyan félelmetes, szúrós szemekről, amelyek állandóan kísérik, üldözik, úgyhogy néha szinte eszméletét vesztette miattuk. Szuggesztív hatása sokszor megigézte a környezetét, és a család cselédsége boszorkányt látott benne.[4]

Atyja nem sokat törődött a nevelésével, de később, kalandos élete során anyagilag támogatta.[4] Anyja halála után leginkább nagyszülei nevelték fel, akik nyugatias, úri nevelést biztosítottak neki, ugyanakkor hisztérikus rohamai miatt nem lehetett rendszeres oktatást biztosítani számára kiemelkedő intelligenciája ellenére.[5] Családtagjai később felidéztek számos szokatlan, spirituális jelenséget Jelenával kapcsolatban, s kiemelték engedetlenségét és a lovaglás iránti szenvedélyét.[6] Viszonylag korán kezdett érdeklődni az ezoterikus kérdések iránt és elmerült nagyapja, Pavel Dolgorukov herceg okkultista könyvtárában. A herceg maga szabadkőműves volt, és talán ez a forrása korai műveiben az erős szabadkőműves befolyásnak.[7]

Amikor Jelena nagyapját kinevezték Grúzia kormányzójának, nagyszüleivel ő is Tifliszbe költözött. Tizenhét évesen hozzáadták a nálánál jóval idősebb Nyikifor Blavatszkij tábornokhoz (Sinnett szerint, aki Jelena nagynénjének elbeszélésére támaszkodott, a lány vette rá a tábornokot, hogy kérje feleségül, mert fogadást kötött nevelőnőjével, hogy rossz természete ellenére is tud férjet szerezni magának),[8] Grúzia kormányzóhelyetteséhez, akitől három hónapnyi viharos együttélés után megszökött.

Az elkövetkezendő 25 év rekonstruálására kizárólag saját, gyakran ellentmondásos vallomásai állnak rendelkezésre, így lehetetlen a pontos tények megállapítása.

Az utazások időszaka szerkesztés

 
Blavatsky az 1850-es években

Életének ezen időszakáról kevés feljegyzés áll rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy rengeteget utazott (Európa, Közel- és Távol-Kelet, India, Tibet), s különböző okkult tanítók irányítása alatt elmélyedt a titkos tanok megismerésében. 1850-ben együttműködött a kopt Paulos Mentamonnal, Kairóban.[9] Ezután Görögországban járt, majd Londonban zongoraórák adásából tartotta el magát. Emellett látogatta a spiritiszta köröket és tagja lett az Ifjú Európa forradalmi társaságának. Itt történt, hogy, elmondása szerint, találkozott egy küldöttség tagjával, akiben Mahatma Morjára, mentorára ismert, aki segítette okkult tanulmányaiban.[10] Ez ellentmondásban áll Blavatsky egy másik történetével, amely szerint egy tibeti utazás alkalmával ismerte meg, ám levelek és más dokumentumok alapján Guénon arra következtetett, hogy Blavatsky valószínűleg 1878-ban utazott először a Távol-Keletre.[11]

1858. táján kibékült apjával és visszatért Oroszországba, ahol egészen 1863-ig maradt, közben meglátogatta férjét is. 1865-ben közeli barátságba került Agadir Metroviccsal, egy magyarországi operaénekessel, aki ugyanakkor a garibaldista szervezet tagja is volt. Garibaldihoz 1866-ban csatlakozott, csatákban is részt vett, ám a mentanai csatában súlyosan megsebesült, ezért kénytelen volt elutazni.[12] Párizsba utazott, ahol megismerkedett Mechallal, aki segített neki továbbfejleszteni okkult képességeit.

1870-'72. között újból Kairóban működött mint spiritiszta, az újra feltűnt Mentamonnal és egy francia házaspár (Coulombék), segítségével megnyitotta a "Csodák klubját", azonban rövidesen el kellett hagynia a várost, mert csalás miatt feljelentették.[13]

Odesszában, 1872. december 26-án Blavatsky felajánlotta szolgálatait az orosz titkosszolgálatnak (azzal érvelt, hogy ismeri Nyugat-Európát, az ottani politikai helyzetet és ismer kormányon lévő és ellenzéki politikusokat), ám a kormány elutasította.[14]

Pályafutásának csúcspontja szerkesztés

 
Helena Blavatsky személyes pecsétje, amely magába foglalta a Dávid-csillagot, a szvasztikát és más ősi szimbólumokat

1873-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzon Henry Steel Olcottal, akivel együtt később megalapította a Teozófiai Társulatot. Két évvel később, 1875. április 3-án újra férjhez ment, bár első férje még élt,[15] néhány hónap együttélés során elváltak. A válás során Blavatskyt William Quan Judge képviselte, aki hamarosan a teozófiai mozgalom egyik vezetője lett.

Blavatsky és Olcott még ebben az évben tagja lett a Luxori Hermetikus Testvériség titkos társaságnak. Blavatsky, aki korábban azt állította, hogy inspirációiban egy John King nevű szellem vezette, most már Serapis és Tuitit bégekre hivatkozott, akiket később a teozófiai mozgalom mint Mahatma Morja tanítványait és korábbi mesterek reinkarnációit mutatott be.[16] Ezzel egyidőben Blavatsky határozottan a spiritizmus ellen kezdett fordulni.[7] A szervezet hamarosan kizárta Blavatskyt és Olcottot.[17] 1875. október 20-án megalakult a Spiritualista Nyomozás nevű társaság, amelynek Blavatsky lett a titkára, november 17-én Teozófiai Társulatra változtatták, ezt a nevet a mai napig viseli, ahogy a nemzeti társulatok is (pl. Magyar Teozófiai Társulat[18]).[19]

Miután rövid idő alatt a Társulat húsz vezetőjéből csak három maradt és az új tagok toborzása sem haladt előre, a három megmaradt vezető (Blavatsky, Olcott és Judge), a Társulat központját áthelyezte Indiába, Adyarba. Bár Blavatsky azt állította, hogy hét évet töltött Tibetben, ahol a Mahatmáktól megtanulta az ezoterikus brahmanizmust, Olcott azt írja, hogy Szvámi Dayânanda Sarasvati (ő készítette elő a Társulat Indába költözését, rövid ideig tagja is volt, ám filozófiai viták miatt később kilépett), segített ezt megtanulni, Indiába költözésük után.[20] A Mahatmák mindig is problematikusak voltak Blavatsky munkáiban, részben a saját maga keltette ellentmondások miatt (a Föld más pontjait jelölte meg mint a Titkos Tudás helyét és senkinek sem engedte meg, hogy találkozzon velük), részben, mert a Coulomb házaspár (akik ismét csatlakoztak Blavatskyhoz), valamint egyik első indiai tagjuk, Allan Octavian Hume, hogy a Mahatma levelek mindössze trükkök voltak, s ezt egy későbbi vizsgálat során is fenntartották.[21] Az említett vizsgálat során a Society for Psychical Research, amely a parapszichológiai jelenségeket vizsgált kiküldte egyik tagját, Richard Hodgsont, hogy vizsgálja a Blavatsky és ellenfelei által mondottakat. Hodgson arra a következtetésre jutott, hogy Blavatsky csaló volt, ezzel jelentősen csökkentve a Társulat népszerűségét.[22] 1986-ban a Vernon Harrison (ugyancsak a Society tagja) a kézírásra koncentrálva újra megvizsgálta a kéziratokat és arra a következtetésre jutott, hogy az előző vizsgálat elfogult volt és ha Blavatsky írta a leveleket, azokat nem a hamisítás szándékával tette (elképzelhetőnek tartotta, hogy transz állapotában jegyezte le azokat),[23] ennek eredményeként a szervezet bocsánatot kért a korábbi vizsgálat által okozott károkért.[19]

1885-ben Londonba költözött, s ettől kezdve folyamatosan írt az újságokba.

A '80-as években egészségi állapota megrendült. Betegesen elhízott, szívbetegségben szenvedett, valamint reuma és akut vesegyulladás is súlyosbította állapotát. Influenza következtében halt meg 1891. május 8-án, Londonban. Ez a nap a Teozófiai Társulat Fehér Lótusz elnevezésű ünnepe.

Fő művei szerkesztés

Blavatsky rendkívül termékeny író volt. Fő művei mellett számtalan cikket és levelet írt személyes élményeiről, elméletéről, a Társulat ügyeiről, a teozófia kérdéseiről.

Még 1875 nyarán elkezdte írni első főművét, a Leleplezett Íziszt, amelyben támadta az európai felvilágosodást.[24] Művében alapvetően a középkori és romantikus gnosztikusokra támaszkodott. Állítása szerint 1400 könyvön alapult, de egy másik okkult hívő, William Emmette Coleman, 1895-ben kiadott művében bizonyította, hogy a könyv alapvetően 100 könyv plagizálásából keletkezett.[25] A teozófusok ezt vitatják, ám Bruce F. Campbell 1980-ban megerősítette a plágium létét.[26] A források világosan mutatják, hogy a mű az európai ezoterikus koncepciókból merít, így ezek folytatása.

Blavatsky fő műve A titkos tanítás volt, amelyet részben Londonban, részben Hollandiában írt. A könyv a teozófia első teljes összefoglalását adta. Kijelentése szerint, a világ legrégibb könyve – Dzyan könyve – alapján írta, azonban a Dzyan versekhez írt kommentárokkal való összevetés nem hozott eredményt.[27] Állítása szerint ezt egy tibeti kolostorban őrizték, az európaiak ezért nem ismerték és csak neki mutatták meg. Mai ismereteink szerint Blavatsky könyve nagy képzelőtehetséggel megírt anyag, amely részben különféle okkult források plágiumából keletkezett.[28] Lényegében az európai teozófia okkult koncepcióját írta át keleti terminológiával, néha figyelmen kívül hagyva a hinduizmus és buddhizmus (melyekre alapozta az átírást) jelentős elemeit. Denis Saurat szerint semmi új nincs benne, de a meglévő anyagokat művészi erővel írta át.[29] A könyv hírhedtté is vált, mert erős antiszemita tendenciáira a nácik jelentős mértékben hivatkoztak.

Hatása szerkesztés

Blavatsky kalandos élete, ideológiája és munkássága nagy hatást gyakorolt korára, különösen az ezoterikus csoportok fejlődésére, de volt politikai hatása (az Indiai Nemzeti Kongresszuson keresztül), hatott a művészetekre és a New Age mozgalmon keresztül korunkra is.

Közvetve, vagy közvetlenül számos híres személyre hatott Blavatsky munkássága [forrás?]:

Művei szerkesztés

Magyarul szerkesztés

  • Töredékek az arany szabályok könyvéből. Naponkénti használatra a Lanuknak (a tanítványoknak); szanszkritból ford., jegyz. Blavatsky P., angolból ford. Gömöry Olivérné Maróthy Margit; Kilián és Kókai, Bp., 1916 (hasonmásbanː Buddhista Misszió, Bp., 1983)
  • A Teozófiai Társulat. Gyakorlati útmutató tagok számára; H. P. Blavatsky et al. írásaiból összeáll.; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 192?
  • A titkos tanítás. A tudomány, a vallás és a filozófia synthesise; ford. Hennyey Vilmos, Szlemenics Mária; Neuwald Ny., Bp., 1928
  • A csend hangja. Töredékek az aranyszabályok könyvéből; szanszkritból ford., jegyz. H. P. Blavatsky, angolból ford. Gömöry Olivérné Maróthy Margit; 2. jav. kiad.; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1932
  • Gyakorlati okkultizmus; ford. Reicher László; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1992
  • Dzyan könyve első részének fordítása H. P. Blavatsky "Titkos tanítás" (The secret doctrine) c. eredeti munkájából vett kivonatos magyarázatokkal; összeáll., ford. Szlemenics Mária és Hennyey Vilmos; Neuwald Illés Utódai Könyvnyomda, Bp., 1924 (hasonmásbanː Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1993)
  • A csend hangja és más válogatott töredékek az Arany Szabályok Könyvéből. A tanítványok mindennapi használatára; szanszkritból angolra ford., jegyz. H. P. Blavatsky; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1993
  • Az ezoterikus filozófia alapjai H. P. Blavatsky írásaiból; összeáll., előszó, jegyz. Ianthe H. Hoskins, ford. Labán Etelka; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 1996
  • Gyakorlati okkultizmus; ford. Labán Etelka et al.; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 2004
  • Titkos tanítás. A tudomány, a vallás és a filozófia szintézise; Magyar Teozófiai Társulat, Bp., 2011–2017
    • 1. Kozmogenézis. A világ teremtése; ford. Szlemenics Mária, Hennyey Vilmos, átdolg. Szabari János, jegyz. Reicher László; 2011
    • 2. A jelképrendszer fejlődése; ford. Szlemenics Mária, Hennyey Vilmos, átdolg. Szabari János; 2012
    • 3. Az okkult és a modern tudomány; ford. Miskolczi Gábor, Szabari János; 2013
    • 4/A-B Antropogenézis. Az ember teremtése; ford. Harry Györgyné, átdolg. Szabari János; 2014
    • 5. A világvallások ősi jelképrendszere; ford. Harry Györgyné, Solymos Béláné, átdolg. Szabari János; 2015
    • 6. A tudomány szemben a titkos tanítással; ford. Szabari János; 2016
    • 7/A-B Nagy tanítók, ősi tanítások; ford. Szabari János; 2017

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Ez a dátum a Julián naptár szerinti; a Gergely-naptár szerint augusztus 12-én született)
  2. ↑ https://www.ts-adyar.org/content/early-history
  3. ↑ Rudolf Passian: Licht und Schatten der Esoterik. Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachf., München 1991, S. 49.
  4. ↑ a b c Várkonyi Nándor: Varázstudomány II.
  5. ↑ Guenon, R. (2003): Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications, ISBN 978-0-900588-79-2, 5. o.
  6. ↑ Sinnett, A. P. (1995): Incidents In The Life Of Madame H.P. Blavatsky, Kessinger Publishing, ISBN 978-1-56459-562-1
  7. ↑ a b Goodrick-Clarke, N. (2004): Helena Blavatsky (Western Esoteric Masters). North Atlantic Books, 3. o. ISBN 978-1-55643-457-0
  8. ↑ Sinnett, A. P. (1995): Incidents In The Life Of Madame H.P. Blavatsky, Kessinger Publishing, 53-54. o. ISBN 978-1-56459-562-1
  9. ↑ Johnson, P. (1994): Masters Revealed: Madame Blavatsky and the Myth of the Great White Lodge (SUNY Series in Western Esoteric Traditions), 22. o. ISBN 978-0-7914-2063-8
  10. ↑ Wachtmeister, C. (1977): Reminiscences Of H. P. Blavatsky, And The Secret Doctrine, Quest Publishing, ISBN 978-0-8356-0488-8
  11. ↑ Guenon, R. (2003): Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications, ISBN 978-0-900588-79-2, 8. o.
  12. ↑ Fuller, O. (1995): Blavatsky and her teachers, Theosophical Publishing House, ISBN 978-0-85692-171-1
  13. ↑ Randi, J. (1997): Encyclopedia of Claims, Frauds and Hoaxes of the Occult and Supernatural, St. Martin's Griffin, ISBN 978-0-312-15119-5, 34. o.
  14. ↑ Carlson, M. (1993): No religion higher than truth, Princeton University Press, ISBN 978-0-691-05682-1
  15. ↑ Farquhar (2003): Modern religious movements in India Kessinger Publishing, LLC, 221. o. ISBN 978-0-7661-4213-8
  16. ↑ Howard Murphet (1988): Yankee Beacon of Buddhist Light: Life of Colonel Henry S. Olcott, Theosophical Publishing House, ISBN 978-0-8356-0638-7, 47. o.
  17. ↑ Guenon, R. (2003): Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications, ISBN 978-0-900588-79-2, 17. o.
  18. ↑ MTT: | MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT |. www.teozofia.hu. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  19. ↑ a b Archivált másolat. [2009. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  20. ↑ http://www.blavatskyarchives.com/olcott1882.htm
  21. ↑ http://blavatskyarchives.com/sprrpcontents.htm
  22. ↑ http://www.blavatskyarchives.com/sprhpb.htm
  23. ↑ Archivált másolat. [2005. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 15.)
  24. ↑ Goodrick-Clark (1994): The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology, New York University Press, 18. o.
  25. ↑ http://www.blavatskyarchives.com/colemansources1895.htm
  26. ↑ A könyv első fejezete hozzáférhető itt: Campbell, Bruce F. (1980): Ancient Wisdom Revived: A History of the Theosophical Movement University of California Press PDF
  27. ↑ Goodrick-Clarke, N. (2004): Helena Blavatsky (Western Esoteric Masters). North Atlantic Books, 131-132. o. ISBN 978-1-55643-457-0
  28. ↑ Goodrick-Clark (1994): The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology, New York University Press
  29. ↑ Saurat, D. (1930): Literature and Occult Tradition, Kessinger Publishing Co, ISBN 978-0-7661-5794-1, 67. o.
  30. ↑ Nagy elmék, akikre hatott a teozófia

Külső hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Helena Blavatsky témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Helena_Blavatsky&oldid=26826956”