Jelenia Góra
Jelenia Góra (németül Hirschberg im Riesengebirge, csehül Jelení Hora, régebben Hiršberk, Hornšperk, latinul Hyrsbergensium) város Lengyelország délnyugati részén, az alsó-sziléziai vajdaságban, az Óriás-hegység csúcsai között fekvő völgyben, a Bóbr folyó partján. A város az Óriás-hegységi Nemzeti Park (Karkonoski Park Narodowy) központja, valamint a Nysa Eurorégió fővárosa.
| Jelenia Góra | |||
 | |||
| Jelenia Góra piactere | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lengyelország | ||
| Vajdaság | Alsó-Sziléziai | ||
| Járás | Jelenia Góra | ||
| Rang | járási jogú város | ||
| Alapítás éve | XII. század, városi rang 1288-tól | ||
| Polgármester | Marek Obrębalski | ||
| Irányítószám | 58-500 | ||
| Körzethívószám | +(48)075 | ||
| Rendszám | DJ | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 77 305 fő (2021. márc. 31.)[3] | ||
| Népsűrűség | 781,7 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 352,74 m | ||
| Terület | 109,22 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Jelenia Góra
Pozíció Lengyelország térképén
| |||
| é. sz. 50° 54′, k. h. 15° 44′Koordináták: é. sz. 50° 54′, k. h. 15° 44′ | |||
| Jelenia Góra weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jelenia Góra témájú médiaállományokat. | |||
Jelenia Góra 1975-1998 között a jelania-górai vajdaság központja volt, jelenleg járási jogú város.
A város nevének eredete szerkesztés
A város neve a történelmi források szerint egyértelmű. Német neve Hirschberg, melyet a századok folyamán másképp és másképp írtak (például 1281-ben Hyrzberc, 1305-ben Hyrspergk, 1355-ben Hirssbergk, 1521-ben Hirsberg volt). 1945-ben, mikor a terület Lengyelországhoz került, egyszerűen lengyelre fordították Jelenia Góraként (magyarul Szarvashegy). A XVI. és XVII. században a latin Mons Cervi, Cervimontia, Mons Cervinus és Cervigera nevet használták.[4]
Földrajzi helyzete szerkesztés
A város a jelenia-górai völgy északi részén fekszik. Nyugatról a 332 m magas Iser-hegység (lengyelül Góry Izerskie, csehül Jizerské hory, németül Isergebirge), keletről a Janowicki-érchegység (lengyelül Rudawy Janowickie, németül Landeshuter Kamm, csehül Janovické rudohoří) és délről az Óriás-hegység (lengyelül Karkonosze, csehül Krkonoše, németül Riesengebirge határolja. A város központja mintegy 1 km-re keletre fekszik attól a ponttól, ahol a Kamienna folyócska beömlik a Bóbrba.
Népesség szerkesztés
Az első adatok a XVI. század közepéről maradtak fenn, amikor a városnak mintegy 3500 lakosa volt. A XVIII-XIX. század fordulóján a népesség már elérte a 6000-es számot, mely a XX. század elejére 20 000-re nőtt. Az első világháború éveiben a lakosság létszáma nem változott, majd fokozatosan emelkedett, 1939-ben már több, mint 35 000-re nőtt. A II. világháború után 39 000 fő lakott a városban, melyből több, mint 31 000 lengyel nemzetiségű volt. Miután 1975-ben megszervezték a jelenia-górai vajdaságot és a városhoz több környező helységet csatoltak, a népesség 80 000-re nőtt. A későbbiekben tovább nőtt a lakosság száma főképpen további falvaknak a városhoz történt csatolása révén. A népesség legnagyobb létszámát 1996-ban érte el: 93 570 főt.[5] 1998 után, mikor a város elvesztette korábbi vajdasági székhely státusát az alsó-sziléziai vajdaság megalakulásával, a népesség fokozatosan csökken, 2004 decemberében már csak 87 643 főt tett ki és azóta is csökken.[6]
Története szerkesztés
Piotr Pregiel és Tomasz Przerwa a Szilézia történetéről írt művükben megemlítik, hogy III. Ferdeszájú Boleszláv a csehek ellenei hadjáratát Jelenia Górából indította 1110-ben.[7] Johann Karl Herbst német szerző 1847-ben megjelent történelmi művében ír arról a mondáról, hogy a várost III. Boleszláv alapította 1108-ban.[8] Ma erre a mondára hivatkozva ünneplik a város alapításának évfordulóját.[9] Weczerka, Badstübner, Franke, Popp, von Winterfeld német és Tomaszewski lengyel szerzők azonban rámutatnak, hogy a várost csak röviddel 1281 előtt alapították a német expanzió során.[10][11][12] 1281-ben a települést először említik Hyrzberc néven, majd 1288-ban a latin Hyrsbergensium néven.[13] Amikor a sziléziai Piast-dinasztia Habsburg Ágnessel, az utolsó Świdnica-Jawor (Schweidnitz- Jauer) hercegnő elhunytával kihalt, a várost Csehországhoz csatolták, melyben akkor a Luxemburg-dinasztia uralkodott.[14][15][16][17]
A várost a Habsburgok örökölték 1526-ban, két évvel később a lakosság áttért a protestáns hitre. 1566-ban protestáns iskolát alapítottak. 1560-ban tűzvész pusztította el a város nagy részét és ez megállította a gazdasági növekedést, melyet a vászonszövés alapozott meg. Újbóli fellendülés Jachim Girnthnek egy cipésznek köszönhető, aki Hollandiai útjáról visszatérve behozta a fátyolszövést. Az első könnyű fátylak 1625-ben készültek el és öt évvel később II. Ferdinánd német-római császár a fátyolkészítésre az egész birodalomra érvényes privilégiumot adott a városnak.
A harmincéves háború alatt a város sokat szenvedett. Hirschberget mindkét fél csapatai ostromolták, nagy sarcot fizetett és egy 1634-es ostrom alatt ismét leégett. Két további ostromot szenvedett 1640-ben és 1641-ben. Néhány évre volt szükség, hogy a város magához térhessen. Az újabb fellendülés egyik tényezője egy kereskedő társaság alapítása volt 1658-ban, mely megalapozta Hirschberg helyzetét a vászon- és fátyolkereskedelem területén Sziléziában a 17. és 18. század folyamán.
Az ellenreformáció alatt a protestánsokat elnyomták, de enyhülést hozott a második altranstädti béke, melynek értelmében a protestánsok felépíthették közösségük központját és templomukat a középkori városfalakon kívül. A kereskedő társaság jelentős áldozata tette lehetővé, hogy felépüljön a templom, melyet a stockholmi Katarina kirka ihletett. A templom temetője, melybe a legtöbb kereskedőcsalád temetkezett nagyrészt elpusztult a II. világháború alatt.
A sziléziai háborúk folyamán Hirschberget a Porosz királyság annektálta. Ekkor a város ismét részben romba dőlt, hadisarcot kellett fizetnie és többször megszállták. Az Ausztriától való elszakadás és a környező hegyeken át húzódó új határ szétdúlta gazdaságát, mivel a kereskedők vevőik nagy részét elvesztették. Bár Poroszország erőfeszítéseket tett a gazdaság fellendítésére, mégsem érték el sikert és végleg elvesztették korábbi pozícióikat az ipari forradalom alatt.
1871-ben a város a Német Birodalom részévé vált a porosz vezetés alatt létrejött német egység eredményeképpen. A Deutsche Riesengebirgsverein (Német Óriás-hegység Egyesület), mely az Óriás-hegység környezetének védelmét és a turizmust támogatta, 1880-ban alakult meg. Ez volt Németország hetedik legrégibb turista egylete, később 18 000 taggal és 95 helyi szervezettel rendelkezett, volt szervezete Hamburgban és New Yorkban is. Megindult a tömeges turizmus az Óriás-hegységbe, ennek természetes bázisa Jelenia Góra lett. Ipari üzemek is épültek. A megnövekedett forgalom szükségessé tette a vasút megépítését is. Az első vonal Zgorzeleccel kötötte össze 1866-tól, majd megépült 1867-ben a vasútvonal Wrocław felé is.
A náci rezsim alatt a Hirschbergben működött a gross-roseni koncentrációs tábor egy altábora.
Az II. világháborúban a várost semmi károsodás nem érte és csak 1945. május 8-a után Németország kapitulációjakor foglalták el az oroszok.[18] A háború után Hirschberget a potsdami egyezmény értelmében Jelenia Góra néven Lengyelországhoz csatolták. A német lakosságot a város elhagyására és nyugatra telepítésére kényszerítették,[19] helyükbe lengyelek költöztek be.[13] Már 1945-ben megnyílt a színház, működött a levéltár, fontolóra vették a múzeum megnyitását és sok új iskolában megkezdődött a tanítás. A háború után a lengyel hatóságok lebontották az óvárost. Ez a politika 1965-ig tartott,[20] lerombolták a protestáns templom temetőjét is.[21] Később a piactér épületeit újjáépítették, de sokkal egyszerűbb formában.[22]
Műemlékek szerkesztés
- Városháza: klasszicista épület 1747-49-ből.
- Szökőkút Neptun szobrával (barokk).
- A piactér rokokó-barokk házai a XVII-XVIII. századból. Alsó-Szilézia egyetlen megmaradt tere ebből az időből.
- Városfalak. Az első falakat valószínűleg a XIV. században építették. A falak magassága körülbelül 8 m, szélességük a fal tetején 1,5 m. Előtte szárazárok húzódott valamikor, a XVIII. század végétől kertként hasznosították. A falakon három kapu volt: Zamkowa, Wojanowska, és a Długa utcánál lévő kapu. Minden kapunál tornyot is építettek. A falakat a város növekedése és elavultságuk miatt 1862-ben lebontották, ma csak maradványai láthatók: a Zamkowa és a Grodzka bástya, valamint házak falába beépített részletek.
- Szent Anna kápolna. Középkori eredetű épület, 1514-ben teljesen átépítették.
- Szent Erazmus és Pankrác temploma. Ez a város legrégibb temploma, 1552-ben épült gót stílusban.
- Szent Kereszt templom. A város legnagyobb temploma, 4020 üléssel és ugyanennyi állóhellyel. 1709-1718-ban épült: XII. Károly svéd király kényszerítette az osztrák császárt, hogy engedélyezzen hat kegytemplom építését a protestánsok számára. 1957-től katolikus templom. Érdekessége, hogy az orgona az oltár mögött nyert elhelyezést.[23]
- Szent Péter és Pál görögkeleti temploma. 1737-38-ban épült. 1925-től a város átvette képtár céljára. Az ortodox plébánia 1948-tól használja.
- C.K. Norwid színház. Épült 1903-1904 között szecessziós stílusban. Nézőtere 550 fős, három erkéllyel. 1945-ben a németektől kapott lengyel területek első színháza itt nyílt meg.
- Állami levéltár. A legrégibb fennmaradt épület. A XVIII. század elején épült.
- Óriás-hegység múzeum (Muzeum Karkonoskie) 1912-14.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://sed-rada.gov.ua/novini-mista/ielenya-gura-misto-de-zberigayut-krashche-ta-vprovadzhuyut-peredove_08-05-2018
- ↑ a b c d e f g http://um.jeleniagora.pl/content/wsp%C3%B3%C5%82praca-zagraniczna
- ↑ https://bdl.stat.gov.pl/api/v1/data/localities/by-unit/030210161011-0935802?var-id=1639616&format=jsonapi, JSON, 2022. október 3.
- ↑ Słownik Geografii Turystycznej Sudetów – t. 4 – Kotlina Jeleniogórska – pod. red. M. Staffa, wyd. pierwsze, Wrocław 1999 r., s. 169, pkt. 1
- ↑ Słownik Geografii Turystycznej Sudetów – t. 4 – Kotlina Jeleniogórska – pod. red. M. Staffa, wyd. pierwsze, Wrocław 1999 r., s. 169, pkt. 3
- ↑ www.jeleniagora.pl
- ↑ Piotr Pregiel, Tomasz Przerwa, Dzieje Śląska (The History of Silesia), page 30 W odwecie Krzywousty najechał Czechy (1110), zaskakując przeciwnika przejściem przez Karkonosze (wykorzystując bazę w Jeleniej Górze). Published by Cadus, 2005
- ↑ Hivatalos városi honlap. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
- ↑ 900 year history of the city celebrations (900 lat historii Miasta)'. [2009. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
- ↑ Weczerka, ibidem, p. 189
- ↑ Badstübner, ibidem, p. 387
- ↑ Franke, ibidem, p. 6
- ↑ a b Barbara Czopek, Adaptacje niemieckich nazw miejscowych w języku polskim, 1995, pp.66, ISBN 8385579338
- ↑ Weczerka, ibidem, p. 491
- ↑ Weczerka, ibidem, p. 207
- ↑ Rieckenberg, ibidem, p. 431
- ↑ Franke, ibidem, p. 7
- ↑ Weczerka, p. 192
- ↑ Franke, p.13
- ↑ Badstübner, p.389
- ↑ Badstübner, p.391.
- ↑ Bürgerhäuser am Ring mit gewölbten Laubengängen. Fassaden ursprünglich reich gestaltet, vereinfacht während der 1965 durchgeführten Rekonstruktion. - Badstübner, p. 393
- ↑ Maciej Broniewski, Barokowy prospekt organowy w kościele Łaski w Jeleniej Górze, Poznań, Wydaw. Poznańskie, 2004, ISBN 83-7177-210-6
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jelenia Góra című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jelenia Góra című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
