Jelkulcs

térképészeti jelek magyarázata

A térképeken az azonos tárgyakat azonos jelekkel ábrázoljuk. Ezek az egyezményes jelek alkotják a jelkulcs fogalmát. Egy adott jelkulcs használatát egy adott térképrendszer készítéséhez kötelezően előírják. Ezzel biztosítják a térképrendszer tartalmi és formai egységét.[1]

Példa jelkulcsokra

A jelkulcs az alábbi fő részekből áll:

  • egyezményes jelek gyűjteménye,
  • a jelek használatát magyarázó szöveges rész,
  • a térképen használható rövidítések jegyzéke,
  • írásfajták gyűjteménye,
  • a térképszelvény keretmintája, kereten kívüli megírások.
További példák jelkulcsokra

A jelkulcs célja, hogy a térkép készítői és használói azonosan értelmezzék a térképi jeleket, és a jelek mögött azonos tereptárgyakat képzeljenek el.

CsoportosításukSzerkesztés

Az egyezményes jelekkel szemben az alábbi követelményeket támasztják:

  • legyenek egyszerűek,
  • a jelből következtetni lehessen a tárgy helyzetére, fekvésére, nagyságára, jelentőségére,
  • következetes legyen, a természetben egymáshoz hasonló tárgyak jele hasonló legyen,
  • a jeleket kapcsolni lehessen egymáshoz (pl. út-rézsű)

A jeleket jellegüket, céljukat tekintve négy nagy csoportba sorolhatjuk:

  • alaprajz szerinti, felülnézetes jelek,
  • meghatározott alakú és nagyságú jelek,
  • magyarázó jelek,
  • felületkitöltő jelek.

Alaprajz szerinti jelekSzerkesztés

Alaprajz szerint felülnézetben ábrázoljuk azokat a tereptárgyakat, melyek

  • mérete megengedi az alaprajz szerinti ábrázolását (pl. nagyobb épületek, erdő),
  • alaprajza meghaladja a számára különben előírt jel méretét

Pl. meddőhányó

Meghatározott alakú jelekSzerkesztés

Meghatározott alakú jeleket akkor használunk, ha

  • a tereptárgy alaprajza felismerhetetlen lenne,
  • jelentősége miatt ki akarjuk emelni a tereptárgyat.

Pl. autópálya, vasút, középület,híd, gyárkémény, antenna, szőlő, meteorológiai állomás, siló, templom stb.

Magyarázó jelekSzerkesztés

Magyarázó jeleket használunk a már meglévő jelek kiegészítésére, kiemelésére. A magyarázó jelek nem egy tárgy helyét, hanem valamelyik jellemző tulajdonságát adják meg. Például az erdőben a fák fajtájának megadása, vagy folyónál a folyásirány megadása.

Jellegük szerint lehetnek:

  • részben meghatározott alakú jelek pl. folyásirány jelölése
  • számszerű adatok, rövidítések pl. műút adatai, kőbánya relatív magassága

Felületkitöltő jelekSzerkesztés

Nagyobb felületek magyarázó jelei, melyek meghatározott rend szerint ismétlődve helyezkednek el a felületen belül úgy, hogy annak teljes területét kitöltsék. Alkalmazásuk rendszerint felületszínezéssel kapcsolódik össze.

Pl. erdő, szőlő, gyümölcsös

Azokat a jeleket, melyek nem tükrözik vissza a tereptárgy alaprajzi helyzetét, méretét, kiterjedését, meghatározott szabályok szerint kell elhelyezni a térképen.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Topográfia 6., Térképek síkrajza. (Hozzáférés: 2010. január 1.)