Jerez de García Salinas

mexikói település

Jerez de García Salinas egy város Mexikó Zacatecas államának középső részén. 2010-ben lakossága meghaladta a 43 000 főt.[1] Fontos turisztikai célpont, ugyanis egyike az ország Pueblo Mágico címet elnyert településeinek.[2]

Jerez de García Salinas
Portales de las PalomasJerez.JPG
Jerez de García Salinas címere
Jerez de García Salinas címere
Közigazgatás
Ország Mexikó
Állam Zacatecas
Község Jerez
Irányítószám 99300
Körzethívószám 494
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCST (UTC-6)
CDT (UTC-5)
Elhelyezkedése
Jerez de García Salinas (Mexikó)
Jerez de García Salinas
Jerez de García Salinas
Pozíció Mexikó térképén
é. sz. 22° 38′ 58″, ny. h. 102° 59′ 24″Koordináták: é. sz. 22° 38′ 58″, ny. h. 102° 59′ 24″
Jerez de García Salinas (Zacatecas)
Jerez de García Salinas
Jerez de García Salinas
Pozíció Zacatecas térképén
Jerez de García Salinas honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Jerez de García Salinas témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

FekvéseSzerkesztés

A város Mexikó, és azon belül Zacatecas állam középső részén található, az állam fővárosától kevesebb mint 50 km távolságra délnyugatra, a Nyugati-Sierra Madre hegység keleti határán fekvő síkságon. Áthalad rajta az észak–déli irányú forgalmat lebonyolító 23-as főút is.

ÉghajlatSzerkesztés

A város éghajlata meleg, de nem rendkívül forró, nyáron és ősz elején viszonylag csapadékos, máskor elég száraz. Minden hónapban mértek már legalább 29 °C-os hőséget, a rekord pedig meghaladta a 40 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,0 és a júniusi 21,3 fok között váltakoznak, novembertől áprilisig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 480 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség mintegy 75%-a.

Jerez de García Salinas éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)33,531,534,536,041,039,537,034,032,533,032,029,041,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)18,921,023,526,329,129,125,825,424,823,522,119,624,1
Átlaghőmérséklet (°C)11,012,314,617,320,121,319,018,618,216,113,711,716,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)3,53,75,98,511,814,012,612,011,99,05,33,88,5
Rekord min. hőmérséklet (°C)−7,0−7,0−4,0−1,51,04,57,50,01,01,0−5,0−4,5−7,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)20377186310611573321620480
Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[3]


NépességSzerkesztés

A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett:[1]

Év Lakosság
1990 34 319
1995 36 642
2000 37 558
2005 38 624
2010 43 064

TörténeteSzerkesztés

Nevét a Spanyolországból érkező konkvisztádorok, Pedro Carrillo Dávila, Pedro Caldera és Martín Moreno adták származási helyük, az andalúziai Jerez után. A García Salinas utótagot 1952. november 28-án kapta a városból származó 19. századi politikus, Francisco García Salinas tiszteletére.[4]

A területen a spanyolok megérkezése előtt vacsicsilek és szakatékok éltek: utóbbiak kukoricát, tököt, babot, csilipaprikát, agávét és fügekaktuszt termesztettek, és a környéken (főként a Sierra de los Cardos hegységben) élő kisebb állatokra vadásztak. Bár vannak, akik szerint a települést 1523. január 23-án alapították a Guadalajara és Zacatecas közti út védelmére, az első írásos dokumentumok, amelyek Jerezt említik, csak 1570 elejéről származnak. A településen és környékén szinte azonnal megjelentek a hittérítők, akik egészen a század végéig folytatták tevékenységüket. Felépült egy kápolna is, amelyben toledói Szent Ildefonz és Guzmán Szent Domonkos képeit helyezték el. Kialakították a ma is meglevő főteret, és felépítették a városházát.[4]

Alig egy héttel a mexikói függetlenségi háború kezdetét jelentő 1810-es Grito de Dolores után a hírek Jerezbe is eljutottak, reményeket és egyúttal félelmet is keltve a lakókban. 1811-ben Colotlánból sebesülten a városba érkezett Matehuala spanyolpárti papja, José Francisco Álvarez, valamint Francisco Inguanzo katonai káplán. A helyi emberek között jelentősen megnövelte a függetlenségi mozgalommal való szimpátiát, hogy ellenségeik a város főterén több feltételezett függetlenségi szimpatizánst agyonlőttek.[4]

A függetlenség kivívása után irodalmi intézet is működött a városban, azonban ez 1837-ben Zacatecasba költözött. 1869-ben Higinio Escobedo javasolta egy színház felépítését is. A 20. század elején, a porfiriátus idején, amikor mintegy 12 000 lakója volt a városnak, a környék haciendáihoz tartozó földek a régió legjobb termőhelyeinek számítottak. Az állam fővárosával, Zacatecasszal ekkoriban napi kocsijárat kötötte össze Jerezt. Bár viszonylagos jólét és béke uralkodott a településen, mégis feszültséget szított egyes emberek törvény általi kivételeztetettsége, így a forradalom eszméi gyorsan terjedni tudtak. Az első kisebb megmozdulás a függetlenségi harc kitörésének centenáriumán, 1910. szeptember 15-én történt, amikor is néhány tüntető Francisco Ignacio Maderót éltető kiáltások közepette betörte a községi palota ablakait. Négy nappal később már véres harcok dúltak a városban, és bár a felgyújtott Hinojosa Színházat még meg tudták menteni a leégéstől, azt az épületet azonban nem, ahol rendkívül értékes dokumentumokat őriztek a város történelmével kapcsolatban, így ezek az iratok mind elpusztultak. A következő időszakban rengetegen elköltöztek a városból, ahol egyre több volt a fosztogatás és a gyilkosság. Az 1920-as évekre rendeződött a helyzet, és újra fejlődésnek indult a város.[4]

1951-ben jelent meg a Semanario Jerez című újság első száma, ezt a lapot hét éven keresztül Fernando Robles Zepeda professzor szerkesztette. 1968-ban felavatták a Ramón López Velarde nevű másodfokú iskolát, 1979-ben egy aguascalientesi szobrász Juan Pérez Medina pap megbízásából felújította a város védőszentjének, Szűz Máriának a képmását, 1983-ban pedig új községi palotát nyitottak meg: ennek avatásán maga Miguel de la Madrid köztársasági elnök is részt vett.[4]

Turizmus, látnivalókSzerkesztés

A város kiemelkedő turisztikai értékei miatt elnyerte a Pueblo Mágico címet. Számos építészeti értékkel rendelkezik, ezek közül a legkiemelkedőbbek az Hinojosa Színház (1872 és 1878 között épült), a községi palota (16. század), a Szeplőtelen Fogantatás templom (18. század közepe), a Nuestra Señora de la Soledad-templom (építése 1805-ben kezdődött), a községi könyvtár és az úgynevezett „Tornyos Épület”, amely Dámaso Muletón tervei alapján épült azon a helyen, ahol egykor a város első iskolája működött. Az egykori piactér helyén kialakított, tervezője után Jardín Rafael Páeznek nevezett park közepén egy mór stílusú pavilon, négy sarkán pedig négy szökőkút található. A Casa Ramón López Velarde nevű múzeum, Ramón López Velarde költő szülőháza, a költővel, valamint Jerez múltjával és művészetével foglalkozik. A környék nevezetessége a Las Margaritas nevű fürdőhely, a Sierra de los Cardos nevű hegység, valamint két, gazdasági és turisztikai céllal is rendelkező víztározó, a Tesorero és a Cargadero.[2][4]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  2. a b Jerez de García Salinas a Pueblo Mágicók honlapján (spanyol nyelven). [2012. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 10.)
  3. SMN-adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 10.)
  4. a b c d e f INAFED kormányzati oldal – Jerez község (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 10.)