Jeruzsálemi latin patriarkátus
A Jeruzsálemi latin patriarchátus (latinul: Patriarchatus Latinus Hierosolymitanus, héberül: הפטריארכיה בירושלים, arabul: بطريركية القدس) a latin rítusú katolikus egyház jeruzsálemi székhelyű főegyházmegyéje. Izrael, Palesztin Hatóság, Jordánia és Ciprus területét foglalja magába.
A pátriárka 2020. október 24-től Pierbattista Pizzaballa OFM.[2]
Terület szerkesztés
A patriarchátus jelenleg négy állam területét foglalja magába; ezek: Izrael, Palesztin Hatóság, Jordánia és Ciprus.[3]
Szomszédos egyházmegyék szerkesztés
- Anatóliai apostoli vikariátus (észak)
- Bejrúti apostoli vikariátus (észak)
- Bagdadi latin főegyházmegye (kelet)
- Észak-arábiai apostoli vikariátus (délkelet)
Történelem szerkesztés
A Jeruzsálemi latin patriarchátust a nagy egyházszakadás és az első keresztes háború után, 1099-ben alapították.[3][4] A keresztesek felfogása szerint nem volt Jeruzsálemben lakó pátriárka, amikor bejutottak a városba (a görög pátriárkát szakadárnak tekintették[5]), ezért kineveztek egy latin pátriárkát, hogy kormányozza a keresztényeket.[4]
.jpg)
Amikor Jeruzsálemet Szaladin 1187-ben elfoglalta, a patriarchátus székhelye Tírusz, majd Akko városába került.[3][4][5] 1261-ben egyesítették az Akkói püspökséggel.[5] Akko 1291-es elestét követően Ciprusra, végül pedig Rómába kellett áthelyezni, ezzel címzetes patriarchátussá vált.[3][4][5] A keresztesek elvonulását követően csak a karmeliták és a ferencesek maradtak Jeruzsálemben, mint a Szent Sír őrei.[5] VI. Kelemen pápa 1342-ben a ferenceseket nevezte ki a Szentföld szent helyeinek őreivé,[4][5] akik felállították a Szentföldi Ferences Kusztódiát. A kusztosz egyben pápai vikárius és delegátus volt.[5]
Több mint hat évszázad után, 1847-ben állította helyre IX. Piusz pápa a jeruzsálemi székhelyű patriarchátust. Első helyben lakó pátriárkája Giuseppe Valerga lett. Az ő feladata lett a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend újjászervezése is, hogy világszerte támogassa az új egyházmegye működését. Ezt követően számos további szerzetesrend tért vissza vagy telepedett le a Szentföldön.[3][4]
A jeruzsálemi pátriárkák és a keresztény közösségek vezetői 1994-ben közös memorandumot adtak ki Jeruzsálem jelentőségéről a keresztények számára, valamint az ezekre alapozott jogos követeléseikről (úgy mint: szabadság a szent helyek megközelítésében és az istentiszteletben, zarándoklatok lehetősége) és a város különleges státuszára irányuló javaslatról.[6]
Szervezet szerkesztés
Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő püspökök szerkesztés
| Fénykép | Név, beosztás | Születési helye, ideje | Kinevezés dátuma |
|---|---|---|---|
 |
Pierbattista Pizzaballa OFM jeruzsálemi pátriárka |
Cologno al Serio, 1965. április 21. (58 éves) | apostoli adminisztrátor: 2016. június 24.
jeruzsálemi pátriárka: 2020. október 24. |
 |
Giacinto-Boulos Marcuzzo segédpüspök |
San Polo di Piave, 1945. április 24. (78 éves) | 1993. április 29. |
 |
William Hanna Shomali segédpüspök |
Beit Sahour, 1950. május 15. (73 éves) | 2010. március 31. |
Nyugalmazott püspökök szerkesztés
| Fénykép | Név, beosztás | Születési helye, ideje | Kinevezés dátuma |
|---|---|---|---|
 |
Michel Sabbah nyugalmazott jeruzsálemi latin pátriárka |
Názáret, 1933. március 19. (91 éves) | Jeruzsálemi latin pátriárka: 1987. december 11. Nyugállományban: 2008. június 21. |
 |
Fouad Boutros Twal nyugalmazott jeruzsálemi latin pátriárka |
Madaba, 1940. október 23. (83 éves) | Tuniszi prelátus: 1992. május 30. Jeruzsálemi koadjutor érsek: 2005. szeptember 8. Jeruzsálemi latin pátriárka: 2008. június 21. Nyugállományban: 2016. június 24. |
| Kamal Hanna Bathish nyugalmazott jeruzsálemi segédpüspök |
Názáret, 1931. december 6. (92 éves) | jeruzsálemi segédpüspök: 1993. április 29. Nyugállományban: 2007. június 9. | |
 |
Maroun Elias Nimeh Lahham nyugalmazott jeruzsálemi segédpüspök |
Irbed, 1948. július 20. (75 éves) | Tuniszi püspök: 2005. szeptember 8. Tuniszi érsek: 2010. május 22. jeruzsálemi segédpüspök: 2012. január 19. Nyugállományban: 2017. február 4. |
| Salim Sayegh nyugalmazott jeruzsálemi segédpüspök |
Rumaimin, 1935. március 15. (89 éves) | jeruzsálemi segédpüspök: 1981. november 26. Nyugállományban: 2012. január 19. |
Szerzetesrendek szerkesztés
A legjelentősebb továbbra is a ferences rend Szentföldi Kusztódiája. A patriarchátus területén ezen kívül további harmincegy férfi és hetvenkét női szerzetesrend működik, különféle szolgálatokat – szent helyek gondozását, zarándokok fogadását, bibliai tanulmányokat, lelkipásztori és szociális munkát – végezve.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d David M. Cheney: Patriarchate of Jerusalem (angol nyelven). Catholic-Hierarchy, 2017. október 24. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
- ↑ Pierbattista Pizzaballa lett a jeruzsálemi latin patriarkátus apostoli adminisztrátora (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2016. június 24. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
- ↑ a b c d e The Diocese (angol nyelven). Jeruzsálemi latin patriarchátus. [2018. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
- ↑ a b c d e f g History (angol nyelven). Jeruzsálemi latin patriarchátus. [2017. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
- ↑ a b c d e f g Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.
- ↑ Várnai Jakab OFM. 3. függelék: Jeruzsálem jelentősége a keresztények számára – A jeruzsálemi pátriárkák és a keresztény közösségek vezetőinek közös memoranduma, 1994, 800 éve a Szentföldön – A Szentföldi Ferences Kusztódia rövid története, Sapientia Füzetek 30. (magyar nyelven). Budapest: L'Harmattan Kiadó / Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 102–110. o. (2017). ISBN 978-963-414-326-0. Hozzáférés ideje: 2017. december 31.
További információk szerkesztés
- Hivatalos honlap (angol, arab, francia, olasz, spanyol, német, portugál)
- Zimányi Ágnes (2010. augusztus 29.). „Jeruzsálem üzenete”. Új Ember. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
