Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

szovjet-orosz költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 15.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (Евгений Александрович Евтушенко) (Zima, 1932. július 18.Tulsa, Amerikai Egyesült Államok, 2017. április 1.) szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg.[1]

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Élete
Születési névJevgenyij Alekszandrovics Gangusz
Született1932. július 18.
Zima, Szovjetunió
Elhunyt2017. április 1. (84 évesen)
Tulsa, Amerikai Egyesült Államok
SírhelyPeredelkino Cemetery
Nemzetiségorosz
HázastársaBella Ahatovna Ahmadulina (1954-től), Galina Szokol-Lukonyina (1961-től), Jane Batler (1978-tól), Maria Novikova (1987-től)
GyermekeiSasha Yevtushenko
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
Fontosabb műveiBabij Jar
Kitüntetései
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Méltóság Érdemrendje (1967)
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend 3. fokozata
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1983)
  • Barátság Rendje
  • Medal “Defender of a Free Russia”
  • Order "Polar Star" (Yakutia) (2016)
  • Order of Bernardo O'Higgins
  • honorary citizen of Karelia
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko témájú médiaállományokat.

1932. július 18-án Zimában született. Apja baltikumi német származású geológus, anyja ugyancsak geológus és színésznő volt. Gyermekkorát Moszkvában, a háborús éveket szülőföldjén töltötte. Érettségi után, 1951-ben a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán tanult, ahol renitens magatartása miatt csak 1956-ban végezhetett.

1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva élt a tengerentúlon és Oroszországban.[2]

Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták.

Négy házasságából öt fia született. 2010-ben élete és munkássága megörökítése céljából létrehozta saját múzeumát: a Moszkvához közeli Peregyelkinóban.

Első verseskötete 1952-ben jelent meg A jövő felderítői címmel. 1953-ban írta A Zima állomás című poémáját, amely egy csapásra híressé tette. A Sztálin örökösei és a Babij Jar című költeményei nagy visszhangot váltottak ki a hatvanas években. Elsőként követelte, hogy állítsanak emlékművet a kijevi szurdokban kivégzett zsidók emlékére.[2] 1952 és 1970 között 15 kötete jelent meg. A mama és a neutronbomba című poémájáért 1984-ben Állami Díjat-kapott.

  • Rakéták és szekerek; vál. Lénárt Éva, ford. Áprily Lajos et al., bev. E. Fehér Pál; Magvető, Bp., 1963
  • Én szólok: Kuba! Prózai poéma; ford. Rab Zsuzsa; Európa, Bp., 1964 (Modern könyvtár)
  • Ébredő város. Versek; vál. Pór Judit, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1972
  • Ballada a nekifutásról; ford. Áprily Lajos et al., vál. E. Fehér Pál; Európa, Bp., 1980
  • Jevgenyij Jevtusenko fotókiállítása a Moszkvai Fotóművészek Szakszervezeti Bizottságának szervezésében. Ernst Múzeum, Budapest, 1983. okt. 29-nov. 20.; kiállításrend. Bakos Katalin; Műcsarnok, Bp., 1983
  • Ahol a vadgyümölcs terem; ford. Soproni András; Magvető, Bp., 1985 (Világkönyvtár)
  • Majdnem utoljára; vál. Bús Ella, ford. Erdődi Gábor et al.; ILK, Bp., 1988