Johan de Witt

holland államférfi

Johan de Witt (Dordrecht, 1625. szeptember 24.Hága, 1672. augusztus 20.) holland államférfi, aki 1653 és 1672 között a holland Egyesült Tartományok főminisztere volt. Michiel de Ruyter tengernaggyal a holland flotta újjászervezőjeként tartják számon.

Johan de Witt
Grand Pensionary Johan de Witt.jpg
Hollandia Raadspensionaris-e
Hivatali idő
1653 1672
Előd Adriaan Pauw
Utód Gaspar Fagel

Született 1625. szeptember 24.[1][2][3][4][5]
Dordrecht[6]
Elhunyt1672. augusztus 20. (46 évesen)[7][8][1][2][3]
Groene Zoodje[9][6]

Szülei Jacob de Witt
Házastársa Wendela Bicker
Gyermekei Ifj. Johan de Witt
Foglalkozás
Iskolái
Halál oka lincselés
Vallás Dutch Reformed Church
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan de Witt témájú médiaállományokat.

Édesapja Dordrecht polgármestere volt, majd miután az egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott, ő is inkább politikai pályára lépett. Huszonnyolc évesen egészen a „raadpensionaris” pozícióig vitte az államigazgatásban, vagyis lényegében miniszterelnök lett. Háromszor is újraválasztották, 1658-ban, 1663-ban és utoljára 1668-ban.

A gond akkor keletkezett, amikor az ekkor kereskedelemben jól prosperáló Hollandia hadikiadásait de Witt lecsökkentette, hogy inkább a kereskedelmi hajóflottát finanszírozza. 1672-ben, a francia–holland háború kitörésekor pont ebből származott a probléma, a monarchiapártiak Orániai Vilmos kormányzó utasítására fivérével, Cornelisszel együtt meggyilkolták, így Vilmos szerezte meg a korlátlan főhatalmat az Egyesült Tartományokban. Cornelist hazaárulás vádjával börtönözték be, itt látogatta meg bátyja, Johan 1672. augusztus 20-án, hogy elbúcsúzzon kiüzetésre ítélt testvérétől, de ekkor egy királypárti milícia betört a börtönbe, és ott helyben meglincselték a de Witt testvéreket.

Pieter Frits De Witt fivérek meggyilkolása című festménye a főbb eseményekkel, hágai Történeti Múzeum

A legenda szerint a testvérek agyonlőtt és összekaszabolt holttesteit ezután egy rögtönzött bitófán kibelezték és állítólag fogyasztottak is belőlük, mások szerint viszont nem történt kannibalizmus, a felkoncolt holttestekből csupán „szuvenírként” vettek magukhoz darabokat egyesek. A bizarr esetet Alexandre Dumas is megírta A fekete tulipán című regényében.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Johan de Witt
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven), 1999
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Витт Ян де, 2015. szeptember 28.
  7. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  10. Meglincselték és megehették a miniszterelnöküket történelmük legrosszabb évében a hollandok Telex, 2021. január 20.