Wikipédia

Johann Gottfried Galle

német csillagász

Johann Gottfried Galle (Radis, 1812. június 9. – Potsdam, 1910. július 10.) német csillagász, klimatológus és egyetemi tanár. Urbain Le Verrier-vel együttműködve felfedezte a Neptunusz bolygót.

Johann Gottfried Galle
Született1812. június 9.[1][2][3][4]
Radis
Elhunyt1910. július 10. (98 évesen)[5][1][2][3]
Potsdam
Állampolgárságaporosz
Foglalkozása
Tisztségeprofesszor
IskoláiHumboldt Egyetem
Kitüntetései
SírhelyeWrocław
Johann Gottfried Galle aláírása
Johann Gottfried Galle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Gottfried Galle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Galle a Pabsthausban született, nem messze Radis falutól, Gräfenhainichen közelében, Johann Gottfried Galle (1790–1853) és felesége Maria Henriette néven Pannier (1790–1839) első fiaként. A Wittenberg gimnáziumába járt, majd 1830 és 1833 között a berlini Humboldt Egyetemen tanult. Ezután a Guben gimnáziumban helyezkedett el felsőfokú tanári állásban, mint matematika- és fizikatanár. Később a berlini Friedrichwerdersches gimnáziumba helyezték, így Berlinbe költözött.

1835-ben egykori tanára, a csillagászprofesszor Johann Franz Encke kinevezte őt asszisztensnek a város szélén újonnan épült Berlini Csillagvizsgálóba. A következő 16 évben Galle itt dolgozott, nevezetesen egy Fraunhofer 9 inch-es (22,5 cm) rekesznyílású távcsővel. 1838-ban felfedezte a Szaturnusz belső, sötét gyűrűjét. 1839 és 1840 között három új üstököst fedezett fel. 1845-ben Galle doktori fokozatot kapott. A doktori értekezésében a dán Ole Rømer feljegyzéseit tanulmányozta a csillagállásról.

1846. szeptember 23-án levelet kapott a francia Urbain Le Verrier-től, aki az Uránusz bolygó keringési zavarait vizsgálta. Le Verrier egy még felfedezetlen bolygó helyzetére következtetett, és megkérte Gallét, hogy kutassa át az égbolt megfelelő részét. Ugyanezen az éjszakán Galle, asszisztense, Heinrich Louis d'Arrest segítségével, felfedezett egy 8. magnitúdós csillagot, mindössze 1°-ra a számított pozíciótól, amely nem szerepelt a berlini akadémiai csillagkatalógusban. A következő éjszakán az égitest 4 ívmásodperces sajátmozgása volt mérhető, ami kétséget kizáróan megállapította bolygó mivoltát. Galle mindig is elutasította, hogy a később „Neptunusznak” nevezett bolygó felfedezőjének tekintsék; a felfedezést Le Verrier-nek tulajdonította.

 
Königsbergi Egyetemi Csillagvizsgáló

1847-ben Encke Gallét választotta meg Friedrich Wilhelm Bessel utódjának a Königsbergi Obszervatórium igazgatói posztjára. Mielőtt a kinevezés, amelyet már IV. Frigyes Vilmos porosz király elrendelt, hatályba léphetett volna, Galle 1848 elején lemondott a pályázatról egy Carl Gustav Jacob Jacobi által ellene irányuló intrika miatt.[6] Jacobi szponzorálta Bessel régóta mellette dolgozó asszisztensét August Ludwig Buscht, aki aztán ott is az utódja lett.

1851-ben Galle Breslauba ment, ahol először a breslaui Matematikai Intézet igazgatója, majd 1856-tól a csillagászat professzora lett a Breslaui Egyetemen. Több mint 45 évig dolgozott ott. Az 1875/76-os tanévre megválasztották rektornak.[7] Ez idő alatt a bolygók pontos pályameghatározásával foglalkozott, és módszereket dolgozott ki a sarki fények magasságának, valamint a meteorok pályájának meghatározására, és egy munkában összefoglalta az 1894-ig megfigyelt összes üstökös adatait. Ezen kívül foglalkozott a A Föld mágnesessége és a klimatológia témakörével.[8] Összesen több mint 200 művet publikált.

1897-ben Galle Potsdamba költözött, ahol 98 éves korában halt meg.

Gallét a breslaui Steinstraße (lengyelül: ul. Kamienna) protestáns Mária Magdaléna Temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete szerkesztés

 
Emléktábla a Kirchplatz házon Wittenbergben

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  2. ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  3. ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Diedrich Wattenberg: Nach Bessels Tod - Eine Sammlung von Dokumenten. Veröffentlichungen der Archenhold-Sternwarte Berlin-Treptow Nr. 7. 1976
  7. ↑ Rektoratsreden (HKM). [2015. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 18.)
  8. ↑ Vö. J. G. Galle: Grundzüge der Schlesischen Klimatologie.. J. Max & Komp., Breslau 1857.
  9. ↑ For videnskab og kunst medaljen Ingenio et arti. In: Litterære priser, medaljer, legater mv. litteraturpriser.dk, abgerufen am 5. Dezember 2021 (dänisch). Liste der Empfänger Ingenio et arti .

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Gottfried Galle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Johann_Gottfried_Galle&oldid=26179980”