Johann Gottfried Galle

német csillagász

Johann Gottfried Galle (Radis, 1812. június 9.Potsdam, 1910. július 10.) német csillagász, klimatológus és egyetemi tanár. Urbain Le Verrierrel együttműködve felfedezte a Neptunusz bolygót.

Johann Gottfried Galle
Johann-Gottfried-Galle.jpg
Született 1812. június 9.[1][2][3][4]
Radis
Elhunyt 1910. július 10. (98 évesen)[5][1][2][3]
Potsdam
Állampolgársága német[6]
Foglalkozása
Tisztség professzor
Iskolái Humboldt Egyetem
Kitüntetései
Sírhely Wrocław

Johann Gottfried Galle aláírása
Johann Gottfried Galle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Gottfried Galle témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Galle a Pabsthaus-ban született, nem messze Radis falutól, Gräfenhainichen közelében, Johann Gottfried Galle (1790-1853) és felesége Maria Henriette néven Pannier (1790-1839) első fiaként. A Wittenberg gimnáziumába járt, majd 1830 és 1833 között a berlini Humboldt Egyetemen tanult. Ezután a Guben gimnáziumban helyezkedett el felsőfokú tanári állásban, mint matematika- és fizikatanár. Később a berlini Friedrichwerdersches gimnáziumba helyezték, így Berlinbe költözött.

1835-ben egykori tanára, a csillagászprofesszor Johann Franz Encke kinevezte őt asszisztensnek a város szélén újonnan épült Berlini Csillagvizsgálóba. A következő 16 évben Galle itt dolgozott, nevezetesen egy Fraunhofer 9 inch-es (22,5 cm) rekesznyílású távcsővel dolgozott. 1838-ban felfedezte a Szaturnusz belső, sötét gyűrűjét. 1839 és 1840 között három új üstököst fedezett fel. 1845-ben Galle doktori fokozatot kapott. A doktori értekezésében a dán Ole Rømer feljegyzéseit tanulmányozta a csillagállásról.

1846. szeptember 23-án levelet kapott a francia Urbain Le Verrier-től, aki az Uránusz bolygó keringési zavarait vizsgálta. Le Verrier egy még felfedezetlen bolygó helyzetére következtetett, és megkérte Galle-t, hogy kutassa át az égbolt megfelelő részét. Ugyanezen az éjszakán Galle, asszisztense, Heinrich Louis d'Arrest segítségével, felfedezett egy 8. magnitúdós csillagot, mindössze 1°-ra a számított pozíciótól, amely nem szerepelt a berlini akadémiai csilklagkatalógusban. A következő éjszakán az égitest 4 ívmásodpercs sajátmozgása volt mérhető, ami kétséget kizáróan megállapította bolygó mivoltát. Galle mindig is elutasította, hogy a később „Neptunusznak” nevezett bolygó felfedezőjének tekintsék; a felfedezést Le Verrier-nek tulajdonította.

 
Königsbergi Egyetemi Csillagvizsgáló

1847-ben Encke Galle-t választotta meg Friedrich Wilhelm Bessel utódjának a Königsbergi Obszervatórium igazgatói posztjára. Mielőtt a kinevezés, amelyet már IV. Frigyes Vilmos porosz király elrendelt, hatályba léphetett volna, Galle 1848 elején lemondott a pályázatról egy Carl Gustav Jacob Jacobi által ellene irányuló intrika miatt.[7] Jacobi szponzorálta Bessel régóta mellette dolgozó asszisztensét August Ludwig Busch, aki aztán ott is az utódja lett.

1851-ben Galle Breslauba ment, ahol először a breslaui Matematikai Intézet igazgatója, majd 1856-tól a csillagászat professzora lett a Breslaui Egyetemen. Több mint 45 évig dolgozott ott. Az 1875/76-os tanévre megválasztották rektornak.[8] Ez idő alatt a bolygók pontos pályameghatározásával foglalkozott, és módszereket dolgozott ki a sarki fények magasságának, valamint a meteorok pályájának meghatározására, és egy munkában összefoglalta az 1894-ig megfigyelt összes üstökös adatait. Ezen kívül foglalkozott a A Föld mágnesessége és a klimatológia témakörével.[9] Összesen több mint 200 művet publikált.

1897-ben Galle Potsdamba költözött, ahol 98 éves korában halt meg.

Gallét a breslaui Steinstraße (lengyelül: ul. Kamienna) protestáns Mária Magdaléna Temetőben helyezték örök nyugalomra.

EmlékezeteSzerkesztés

 
Emléktábla a Kirchplatz házon Wittenbergben

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Brockhaus (német nyelven)
  2. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  3. a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven), 1999
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  7. Diedrich Wattenberg: Nach Bessels Tod - Eine Sammlung von Dokumenten. Veröffentlichungen der Archenhold-Sternwarte Berlin-Treptow Nr. 7. 1976
  8. Rektoratsreden (HKM)
  9. Vö. J. G. Galle: Grundzüge der Schlesischen Klimatologie.. J. Max & Komp., Breslau 1857.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Gottfried Galle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés