Főmenü megnyitása

Johann Nepomuk Mälzel (1772. augusztus 12.1838. július 21.) feltaláló és mérnök, a metronóm feltalálója.

Johann Nepomuk Mälzel
Született 1772. augusztus 15.[1]
Regensburg
Elhunyt 1838. július 21. (65 évesen)[1]
La Guaira
Állampolgársága német
Foglalkozása zongoraművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Nepomuk Mälzel témájú médiaállományokat.
Mälzel metronómja (Párizs, 1816)

Tartalomjegyzék

Élete és munkásságaSzerkesztés

Regensburgban született, ám 1792-ben Bécsbe költözött. Sok tanulás és kísérletezés után létrehozott egy zenekarként zenélő gépezetet, ami olyan, mintha az ember szalagról hallgatná a felvételt, és később eladta 3000 kétshillingesért.[forrás?] 1804-ben megalkotott egy zenélésre képes robotot, amit fújtatóval hajtott és forgó hengerekkel irányított. Mälzel ennek köszönhetően híres és népszerű lett, számos zeneszerző csodálatát nyerte el. Később ezt az eszközt egy párizsi csodálónak eladták 120 000 frankért. 1805-ben megszerezte Kempelen Farkas félig elfelejtett sakk-automatáját, a törököt, és Párizsba vitte, és nagy haszonnal eladta bizonyos Eugene Beauharnaisnek. Visszament Bécsbe, a figyelmét egy trombitásnak szentelte, ami úgy mozgott mint egy ember. 1808-ban feltalált egy javított hallókészüléket és egy zenélő órát. 1816-ban feltalálta a metronómot (igazából Dietrich Nikolaus Winkel találmányát fejlesztette tovább.)

1817-ben Párizsból Münchenbe ment. Visszavásárolta a sakkgépet, és miután sok érdekes dolgot talált fel és fejlesztett tovább, alapított egy vállalkozást, aminek az volt a célja, hogy New Yorkban kiállítsák a találmányait.

New Yorkba a sakkozó törökkel, rengeteg zenegépével érkezett meg. Ezekkel természetesen óriási sikert aratott. A kisebb tárgyak is a szépség és a találékonyság csodái voltak. Nem volt ritkaság, hogy a sakkgéppel nyitotta meg előadását. A közönséget hiába kérte fel a török ellen, de hiába, mert az idő túl kevés volt nekik (kikaptak erősen).

Sok évig utazgatott Észak-Amerikában, kiállítása mindenütt sikert aratott. Még a Karib-szigeteken is kétszer megfordult. Állítólag egy hajón halt meg La Guaria (Venezuela) kikötőjében, az alkohol miatt.[forrás?]

IrodalomSzerkesztés

  • Chr. K(uffner): Mälzl und seine musikalischen Kunstwerke. In: Vaterländische Blätter. Jg. 1, Nr. 14, 24. Juni 1808, S. 112–115 (Digitalisat).
  • Josef Sittard: Mälzel, Johann Nepomuk. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  20. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1884,  157 f. oldal (németül)
  • Theodor von Frimmel: Beethoven-Handbuch. Band 1. Leipzig 1926, S. 378–381 (Digitalisat).
  • Raimund M. Sterl: Johann Nepomuk Mälzel und seine Erfindungen. In: Musik in Bayern. Jg. 22. Tutzing 1981, ISSN 0937-583X, S. 139–150.
  • Henrike Leonhardt: Der Taktmesser. Johann Nepomuk Mälzel – ein lückenhafter Lebenslauf. Kellner, Hamburg 1990, ISBN 3-927623-09-1.
  • Oesterreichisches Musiklexikon. Band 3. Wien 2004, ISBN 3-7001-3045-7, S. 1346f.
  • Rebecca Wolf: Musik und Mechanik bei Johann Nepomuk Mälzel. In: Archiv für Musikwissenschaft. 2, Stuttgart 2009, ISSN 0003-9292, S. 110–126.
  • Rebecca Wolf: Die Musikmaschinen von Kaufmann, Mälzel und Robertson. Eine Quellenedition. Deutsches Museum, München 2013.
  • Rita Steblin: Mälzel's early career to 1813: new archival research in Regensburg and Vienna. In: Wolfgang Horn (Hrsg.): Colloquium collegarum. Festschrift für David Hiley zum 65. Geburtstag. Schneider, Tutzing 2013, S. 161–210 (= Regensburger Studien zur Musikgeschichte. Band 10).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés