John Morton (bíboros)

Canterbury érseke (1486–1500)

John Morton (Bere Regis, 1420Knole House, 1500. szeptember 15.) angol katolikus érsek, lordkancellár és bíboros.

John Morton
Cardinal John Morton.jpg
Született 1420[1][2][3]
Milborne St Andrew
Elhunyt 1500. szeptember 15. (79-80 évesen)[1][2][3][4]
Knole House
Állampolgársága brit
Nemzetisége angol
Foglalkozása
Tisztsége
  • Roman Catholic Bishop of Ely (1478. augusztus 8. – 1486. október 6.)
  • Roman Catholic Archbishop of Canterbury (1486. október 6. – 1500. szeptember 15.)
  • lordkancellár (1487. március 6. – 1500. szeptember 15.)
  • cardinal priest (1493. szeptember 23. – 1500. szeptember 15., Sant’Anastasia)
Iskolái Balliol College
Sírhelye canterburyi katedrális
Canterbury érseke
MortonArms.svg
Vallása római katolikus egyház
Szentelők Thomas Bourchier (főszentelő)
A Wikimédia Commons tartalmaz John Morton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Dorsetben született, az oxfordi Balliol College-ban tanult. 1477 februárjában IV. Eduárd angol király Sir John Donne-nal együtt nagykövetnek küldte a francia udvarba. Eduárd király 1479. augusztus 8-án Ely püspökévé jelölte, majd a következő év január 31-én szentelték fel.[5] Az 1485-ös dinasztikus változás után[6] VII. Henrik 1486. október 6-án[7] Canterbury érsekévé jelölte, és a következő évben lordkancellárrá nevezte ki.[8] 1493-ban VI. Sándor pápa nevezte ki a római Sant’Anastasia al Palatino címzetes bíborosává. Ő építtette fel a régi Hatfield-palotát, ahol a leendő angol királynő, I. Erzsébet gyermekkorának nagy részét töltötte.

Mivel Morton lordkancellárt megbízták a IV. Eduárd által tönkretett királyi birtokok helyreállításával. VII. Henrik angol király uralkodásának végére az utóbbi takarékossága és Morton fiskális politikája, amelyet Edmund Dudley[9] és Richard Empson[10] valósított meg, ismét helyreállította a kincstárat. Morton egy későbbi „Morton villája” néven ismert maxima szerzője volt:

Ha az illető szemlátomást takarékosan él, akkor elmondja neki, hogy ügyesen megspórolt annyi pénzt, hogy megengedje magának, hogy nagylelkű legyen a király iránt. Ha viszont az alattvaló költekezésből és terjesztésből él, mondd meg neki, hogy mivel gazdagsága olyan nyilvánvaló, megengedheti magának, hogy sokat adjon a királynak.[11]

Az irodalom és a művészet mecénása és szerelmese, Morton megengedte az őt finanszírozó Morus Tamásnak, hogy tanulmányait a Oxfordi Egyetemen végezze, Morus pedig megemlítette fő művében, az Utópiában.

Halála után végrendelete szerint a canterburyi székesegyház Szűz Mária-kápolnájában temették el, ennek kriptájában pedig kenotáfiumot állítottak fel angyalokkal díszített képmásával, a bíborosi kalappal és a MOR feliratú hordódongákkal (családnevén szójáték: Mor-ton).

Püspöki genealógia és apostoli utódlásSzerkesztés

A püspöki genealógia [12] :

  • Vital du Four bíboros
  • John de Stratford érsek
  • William Edington püspök
  • Simon Sudbury érsek
  • Thomas Brantingham püspök
  • Robert Braybrooke püspök
  • Roger Walden érsek
  • Henry Beaufort bíboros
  • Thomas Bourchier bíboros
  • John Morton érsek

Apostoli utódlása:

  • Robert Morton püspök (1487)
  • Richard Fox püspök (1487)
  • Richard Hill püspök (1489)
  • Oliver King püspök (1493)
  • William Smyth püspök (1493)
  • Thomas Savage érsek (1493)
  • John Blythe püspök (1494)
  • Henry Deane érsek (1495)
  • Richard FitzJames püspök (1497)
  • Miles Salley püspök, OSB (1500)
  • David ap Yeworth püspök, O.Cist. (1500)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. morton, 2020. október 7.
  5. Fryde, Handbook of British Chronology 245. o.
  6. IV. Eduárd királyt rövidesen a szintén York-házbeli, V. Eduárd követte az angol trónon, míg III. Richárdot VII. Henrik a Tudor-házból.
  7. Fryde: Handbook of British Chronology 234. o.
  8. Fryde: Handbook of British Chronology 88. o.
  9. Edmund Dudley (14621510) a király minisztere és tanácsnoka
  10. Richard Empson (†1510), VII. Henrik minisztere és jogi tanácsadója
  11. (angolul) John Morton - Archbishop of Canterbury - Who were the Tudors? Editore History Alive Archiválva 2010. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. hozzáférés 2009. január 6.
  12. (Bainbridge Smith 118. o.)

BibliográfiaSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a John Morton (cardinale) című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.