Wikipédia

Joni Mitchell

énekes, dalszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. március 23.

Joni Mitchell (született Roberta Joan Anderson, Fort Macleod, Alberta, Kanada, 1943. november 7. –) kanadai énekes-dalszerző, festőművész.[8]

Joni Mitchell
Életrajzi adatok
Született1943. november 7. (81 éves)[1][2][3][4][5]
Fort Macleod[6][7]
HázastársaLarry Klein (1982–1994)
Iskolái
  • Alberta University of the Arts
  • Aden Bowman Collegiate
Pályafutás
Műfajok
Híres dalBig Yellow Taxi
This Flight Tonight
You turn me on i'm a radio
Hangszer
Hang
Díjak
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00021007060
Hangminta
You Turn Me On, I'm a Radio
Joni Mitchell aláírása
Joni Mitchell aláírása
Joni Mitchell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Joni Mitchell témájú médiaállományokat.

Pályakép

szerkesztés

„Joni Mitchell tanította meg a te hűvös, angol nejedet érezni.”

– Emma Thompson az Igazából szerelem c. filmben

Anyja felmenői skótok és írek voltak. Tengerésztiszt apja norvég családból származott, és amatőr zenész volt.

Mitchell már kislánykorában saját zenekarával lépett fel. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, s bár meggyógyult, a boldog gyermekévek kimaradtak életéből.

Az ötvenes évek végén lett profi zenész, Pete Seeger és Bob Dylan dalait adta elő. A hatvanas évek elejétől ismert előadók szerzője lett.

Munkásságát nagyra értékelik a kritikusok, komoly hatással volt különböző műfajokban alkotó zenészkollégáira. A Rolling Stone magazin „minden idők egyik legnagyobb dalszerzőjének” nevezte őt,[9] míg az AllMusic biográfiája szerint „amikor majd leülepszik a por, Joni Mitchell a 20. század legfontosabb és legnagyobb hatású női előadójaként állhat majd ott”.[10] Dalszövegei fejlett költőiséggel bírnak, a romantikus vágyódás, a zavarodottság, a kiábrándultság és az öröm személyes érzései mellett társadalmi és környezeti eszmékről szólnak.

Joni Mitchell első nagylemeze 1968-ban jelent meg a Reprise kiadónál.[11] 1971-ben kiadott negyedik albuma, a Blue, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 30. helyen.[12]

Sikerek

szerkesztés

Legnagyobb kereskedelmi sikerét az 1974-es Court and Spark lemez hozta meg olyan rádiós slágerekkel, mint a "Help Me” és a „Free Man in Paris”.[13]

Mitchell minden egyes lemezének borítóját maga készítette. Saját magát „a körülmények hatására kisiklott festőművészként” jellemezte.[14]

Pályafutása során 8 Grammy-díjat nyert (15 jelölésből). Először 1969-ben, legutóbb 2008-ban. 2002-ben megkapta a Grammy Életmű Díjat.[15] 2002-ben Gordon Lightfoot és Leonard Cohen után a kanadai előadók közül harmadikként Joni Mitchell kapta meg a Kanada Rendet.

2007 júniusában a Kanadai Posta ikonikus kanadai zenészeket ábrázoló bélyegsorozatában is helyet kapott.[16]

Diszkográfia

szerkesztés
Stúdióalbumok
Koncertalbumok
Válogatások

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ L'Encyclopédie canadienne (angol nyelven). Kanadai enciklopédia . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.biography.com/people/joni-mitchell-9410294. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  7. ↑ music/jonimitchell
  8. ↑ JoniMitchell.com – Biography: 1943–1963 Childhood Days. Jonimitchell.com. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  9. ↑ Wild, David. „Joni Mitchell” (reprint), Rolling Stone, 2002. október 31. (Hozzáférés: 2007. március 9.) 
  10. ↑ Joni Mitchell Biography. allmusic. [2011. április 24-i dátummal az [Joni Mitchell az AllMusicon eredetiből] archiválva].
  11. ↑ „The Independent”, The Independent, 2007. augusztus 10.. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. február 21.) 
  12. ↑ The Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time (Blue is listed at No. 30). Rolling Stone. [2010. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  13. ↑ [Joni Mitchell az AllMusicon Ankeny, Jason. All Music Guide]
  14. ↑ JoniMitchell.com Library: I sing my sorrow and I paint my joy: Toronto Globe and Mail, June 8, 2000. jonimitchell.com . (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  15. ↑ Sony/ATV Music Publishing: Joni Mitchell. Sonyatv.com. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  16. ↑ CBC Arts. „Stamps honour iconic Canadian music stars”, Canadian Broadcasting Corporation, 2007. június 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.) 
  17. ↑ A Case of Joni: Mitchell Curates New Love-Themed, Career-Spanning Box Set. The Second Disc. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

További információk

szerkesztés
Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista) – Rolling Stone magazin
Előző gitáros:
Dick Dale
(74. helyezett) 		Joni Mitchell
(75. helyezett) 		Következő gitáros:
Robby Krieger
The Doors
(76. helyezett)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Joni_Mitchell&oldid=27991435”