Főmenü megnyitása

Joni Mitchell (született Roberta Joan Anderson, Fort Macleod, Alberta, Kanada, 1943. november 7. – ) kanadai énekes-dalszerző, festőművész.[9]

Joni Mitchell
1974 Joni Mitchell.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Roberta Joan Anderson
Született 1943. november 7. (75 éves)[1][2][3][4][5][6][7]
Fort Macleod[8][6]
Házastársa Larry Klein (1982–1994)
Iskolái
  • Alberta University of the Arts
  • Aden Bowman Collegiate
Pályafutás
Műfajok
Híres dal Big Yellow Taxi
This Flight Tonight
Hangszer
Hang kontraalt
Díjak
  • Polar Music Prize
  • Rock and Roll Hall of Fame
  • Grammy Lifetime Achievement Award (2002)
  • Canada’s Walk of Fame (2000)
  • Canadian Songwriters Hall of Fame
  • Grammy Award for Best Ethnic or Traditional Folk Recording (Clouds, 1969)
  • Grammy Award for Best Arrangement, Instrumental and Vocals (Tom Scott, 1974)
  • Canadian Music Hall of Fame (1981)
  • Grammy-díj a legjobb popalbumért (Turbulent Indigo, Larry Klein, 1995)
  • Grammy Award for Best Recording Package (Turbulent Indigo, 1995)
  • Grammy Hall of Fame (Blue, 1998)
  • Grammy Award for Best Traditional Pop Vocal Album (Both Sides Now, Larry Klein, Geoff Foster, 2000)
  • Juno Award for Vocal Jazz Album of the Year (Both Sides Now, 2001)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (Al Green, Count Basie, Perry Como, Rosemary Clooney, 2001)
  • Grammy Award for Best Pop Instrumental Performance (2007)
  • Grammy-díj az év albumáért (River: The Joni Letters, Tina Turner, 2007)
  • Jack Richardson Producer of the Year Award (2008)
  • Companion of the Order of Canada
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító 00021007060

Joni Mitchell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Joni Mitchell témájú médiaállományokat.

PályaképSzerkesztés

Joni Mitchell tanította meg a te hűvös, angol nejedet érezni.
Emma Thompson az Igazából szerelem c. filmben

Anyja felmenői skótok és írek voltak. Tengerésztiszt apja norvég családból származott, és amatőr zenész volt.

Mitchell már kislánykorában saját zenekarával lépett fel. Kilencéves korában gyermekparalízist kapott, s bár meggyógyult, a boldog gyermekévek kimaradtak életéből.

Az ötvenes évek végén lett profi zenész, Pete Seeger és Bob Dylan dalait adta elő. A hatvanas évek elejétől ismert előadók szerzője lett.

Munkásságát nagyra értékelik a kritikusok, komoly hatással volt különböző műfajokban alkotó zenészkollégáira. A Rolling Stone magazin „minden idők egyik legnagyobb dalszerzőjének” nevezte őt,[10] míg az AllMusic biográfiája szerint „amikor majd leülepszik a por, Joni Mitchell a 20. század legfontosabb és legnagyobb hatású női előadójaként állhat majd ott”.[11] Dalszövegei fejlett költőiséggel bírnak, a romantikus vágyódás, a zavarodottság, a kiábrándultság és az öröm személyes érzései mellett társadalmi és környezeti eszmékről szólnak.

Joni Mitchell első nagylemeze 1968-ban jelent meg a Reprise kiadónál.[12] 1971-ben kiadott negyedik albuma, a Blue, szerepel a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 30. helyen.[13]

SikerekSzerkesztés

Legnagyobb kereskedelmi sikerét az 1974-es Court and Spark lemez hozta meg olyan rádiós slágerekkel, mint a "Help Me” és a „Free Man in Paris”.[14]

Mitchell minden egyes lemezének borítóját maga készítette. Saját magát „a körülmények hatására kisiklott festőművészként” jellemezte.[15]

Pályafutása során 8 Grammy-díjat nyert (15 jelölésből). Először 1969-ben, legutóbb 2008-ban. 2002-ben megkapta a Grammy Életmű Díjat.[16] 2002-ben Gordon Lightfoot és Leonard Cohen után a kanadai előadók közül harmadikként Joni Mitchell kapta meg a Kanada Rendet.

2007 júniusában a Kanadai Posta ikonikus kanadai zenészeket ábrázoló bélyegsorozatában is helyet kapott.[17]

DiszkográfiaSzerkesztés

Stúdióalbumok
Koncertalbumok
Válogatások
 
2013-ban

JegyzetekSzerkesztés

  1. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. The Canadian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b 2018. december 12., https://www.biography.com/people/joni-mitchell-9410294
  7. FemBio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://www.theguardian.com/music/jonimitchell
  9. JoniMitchell.com – Biography: 1943–1963 Childhood Days. Jonimitchell.com. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  10. Wild, David. „Joni Mitchell” (reprint), Rolling Stone, 2002. október 31. (Hozzáférés ideje: 2007. március 9.) 
  11. Joni Mitchell Biography. allmusic. [2011. április 24-i dátummal az [Joni Mitchell az Allmusicon eredetiből] archiválva].
  12. The Independent”, The Independent, 2007. augusztus 10. (Hozzáférés ideje: 2011. február 21.) 
  13. The Rolling Stone 500 Greatest Albums of All Time (Blue is listed at No. 30). Rolling Stone. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  14. [Joni Mitchell az Allmusicon Ankeny, Jason. All Music Guide]
  15. JoniMitchell.com Library: I sing my sorrow and I paint my joy: Toronto Globe and Mail, June 8, 2000. jonimitchell.com . (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  16. Sony/ATV Music Publishing: Joni Mitchell. Sonyatv.com. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
  17. CBC Arts. „Stamps honour iconic Canadian music stars”, Canadian Broadcasting Corporation, 2007. június 12. (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 26.) 
  18. A Case of Joni: Mitchell Curates New Love-Themed, Career-Spanning Box Set. The Second Disc. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

További információkSzerkesztés

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista)Rolling Stone magazin
Előző gitáros:
Dick Dale
(74. helyezett)
Joni Mitchell
(75. helyezett)
Következő gitáros:
Robby Krieger
The Doors
(76. helyezett)