Josef Barco

osztrák altábornagy

Josef Barco lovag (Bécs, 1798. augusztus 1.Baden bei Wien, 1861. szeptember 26.) osztrák altábornagy.

Josef Barco
Josef Kriehuber litográfiája (1851)
Josef Kriehuber litográfiája (1851)
Született 1798. augusztus 1.[1]
Bécs[1]
Meghalt 1861. szeptember 26. (63 évesen)
Baden bei Wien
Állampolgársága osztrák
Rendfokozata field marshal-lieutenant
Kitüntetései a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje

ÉletpályájaSzerkesztés

1813. augusztus 1-jén, 16 évesen lépett be hadnagyi rangban a császári hadsereg 8. huszárezredébe. Ezredében 1815. október 7-én léptették elő főhadnaggyá, 1827. március 1-jén másod-, 1831. január 1-jén első osztályú lovassági századossá. 1838. február 2-án lett őrnagy, 1842. január 24-én alezredes, majd 1844. augusztus 16-án ezredes, és az ezred parancsnoka, 1848. december 1-jei hatállyal áthelyezték a vezérkar állományába, s egyben vezérőrnaggyá léptették elő.

Barco 1849 tavaszán több sikeres rajtaütést hajtott végre a galíciai határon állomásozó magyar csapatok ellen; ezek közül különösen március 22-én Toronyánál végrehajtott akció okozott komoly veszteségeket. 1849. áprilisában a galíciai császári főhadparancsnokság által Windisch-Grätz csapatainak megerősítésére küldött, Anton Vogel altábornagy vezette hadtestbe osztották be dandárparancsnokként. A dandár három sorgyalogzászlóaljból, két század könnyűlovasból és egy hat fontos ütegből állt. A hadtest feladata az lett volna, hogy a Duklai-hágón benyomulva, Eperjesen és Kassán át Miskolc felé vonuljon; Windisch-Grätz azonban megváltoztatta menetvonalát, s Rimaszombat felé utasította.

Barco dandárja a Vereckei-hágón át nyomult be Munkács felé, azonban április 22-én a város előtt, Őrhegyaljánál (ma Podhering néven Munkács város része) vereséget szenvedett Martiny Frigyes honvéd őrnagy csapataitól, s kénytelen volt visszatérni Galíciába, s hadtest többi dandárjaitól lemaradva, május elején csatlakozott csak Vogelnek a főhadsereghez bevonuló hadtestéhez. Ennek eloszlatása után Barco dandárparancsnoki beosztásban a Csorich altábornagy vezette II. hadtest állományába került.

Komolyabb harci cselekményben 1849. augusztus elejéig nem vett részt, csapataival július második felétől a Herkálypusztától az Ácsi erdő mentén a Dunáig húzódó vonalat szállta meg, s kisebb különítményeket tolt előre Csémpusztára, Mocsára és Almásra. Augusztus 3-án Klapka komáromi kitörésénél az ő dandárját érte a legsúlyosabb csapás. Az ütközet után a lovadi hídon át Csallóközbe vonult vissza, s csak augusztus 20-án szállta meg ismét a Duna jobb parti, Komárommal szembeni állásokat. Az erőd zárolása idején komolyabb szerep már nem jutott neki. A szabadságharc leverése után a toronyai akcióért, valamint dandárjának 1849 áprilisi „megmentéséért” megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.

1850. november 27-én altábornaggyá léptették elő. 1857. január 30-án megkapta a 3. huszárezred másodezred tulajdonosságát, s ez év március 27-én egyben az első íjásztestőrség főhadnagyává nevezték ki. 1861. szeptember 26-án a Bécs melletti Badenben halt meg.

ForrásokSzerkesztés

  • Hermann Róbert munkái
  • Hermann Róbert: 1848-1849 a szabadságharc hadtörténete ISBN 9639376213
  1. a b Barco, Joseph Freiherr von (BLKÖ)