Főmenü megnyitása
A válogatottal 1950-ben. Schiaffino az első sorban jobbról a harmadik.

Juan Alberto Schiaffino (Montevideo, 1925. július 28.2002. november 13.) világbajnok uruguayi labdarúgó.

PályafutásaSzerkesztés

Az uruguayi utcagyerek kisgyermekkorától futballozott, nagy sikerrel. tízéves korában társai már megbecsült góllövőként tartották számon, habár Schiaffinónak mindegy volt, milyen poszton játszik. Nemsokára eljött az idő, mikor Schiaffino igazolt játékos lehetett. A Peñarol szerezte meg a nagy tehetségű, fiatal játékost. Schiaffino pályafutásán sikert sikerre halmozott, az uruguayi csillag 1950-ben, 24 évesen a világbajnoki döntőben jutott föl a csúcsra. Az 1954-es világbajnokságon is rendkívül jól szerepelt, Uruguayt ekkor Magyarország válogatottja ütötte ki a legjobb 4 között. Az 1954-es világbajnokság után Schiaffino az AC Milan játékosa lett, az olasz sztárcsapat 270 000 pesót ajánlott érte. Olaszországban 8 évet húzott le Schiaffino, ez alatt az idő alatt sem maradtak el a sikerek. 1962-ben visszavonult, visszatért hazájába, és üzletet nyitott, ettől fogva visszavonultan élt. 2002-ben, november 13-án halt meg.

Az 1950-es világbajnoki döntőnSzerkesztés

Schiaffino és társai reménykedve, de félve, szorongva léptek ki az öltözőből. Hiszen tudták, hogy Brazília az esélyes, az ördögien cselező, 8 gólos Ademir a pályán van, és tudták, hogy Rio de Janeiróban, a Maracanã Stadionban, 200 000, többségében brazil néző előtt kell megmutatniuk tudásukat. Schiaffino és az uruguayiak azonban nem adták előre fel a mérkőzést. Az első félidőt hiába támadták végig a brazilok, hiába voltak túlerőben, nem tudták bevenni Uruguay kapuját, köszönhetően a szenzációsan játszó Schiaffinónak. A szünetben tovább nőtt a remény az uruguayiak szívében. A második félidő hatalmas brazil rohammal, és Friaca védhetetlen góljával kezdődött. A brazilok összeborultak a pályán és a nézőtéren, azt hitték, győztek. Uruguay azonban nem roppant össze, sőt Schiaffino tovább buzdította társait. Ezután következett Schiaffino hatalmas szólója, előretörése, amelynek végén 20-25 méteres bombalövése utat talált a brazilok hálójába, 1-1. Ezzel Uruguay önbizalma és hite megnőtt, a megzavarodott brazilok tehetetlenül nézték, ahogy Ghiggia lerohant a pálya szélén, és megszerezze a győztes gólt, amely világbajnoki győzelmet ért az Uruguayiak számára.

Az 1954-es világbajnokságonSzerkesztés

Nem esélyesként érkezett Svájcba Uruguay, tudásban a nagy favoritnak számító magyarok és németek mögött szerénykedett. Azonban az 1950-es világbajnokságról tudjuk, hogy ez nem jelent semmit. A csoportjából Uruguay könnyedén továbbjutott. A csehszlovákokat 2-0-ra, a skótokat 7-0-ra győzték le. A legjobb nyolc között Angliával kerültek össze, és 4-2-re legyőzték őket, Schiaffino 2 gólt lőtt. Az elődöntőben a magyarokkal kerültek össze. Magyarország válogatottja már 2-0-ra is vezetett, Schiaffino gólpasszainak köszönhetően azonban Uruguay egyenlíteni tudott, 2-2-re végződött a rendes játékidő. A hosszabbításban drámai fordulatok következtek. Schiaffino hatalmas bombát eresztett meg a magyar kapura, azonban a labda a felső lécről vágódott le. Schiaffino megsérült a bombalövését akadályozni akaró becsúszástól, és míg őt az alapvonalon ápolták, Magyarország egy fejes góllal megszerezte a vezetést, majd Uruguay-immáron Schiaffinóval együtt-még egy gólt kapott, így 4-2-vel Magyarország jutott a döntőbe. A bronzmeccsen Uruguay már elfáradva játszott, Schiaffino volt egyedül továbbra is a régi, egymaga azonban nem tudott győzni, 3-1-re kaptak ki.

JátékstílusaSzerkesztés

Schiaffino szokatlanul nagy érzéket mutatott az összjáték iránt, de nem szerette a tologatást, a rövid passzokat. Gyakran lelassította a játékot, és lassan vezette a labdát, ekkor a lehetőségeken gondolkodott. Ha nem látott "lyukat", ahol passzolhatott, ő maga vette "kézbe" a dolgokat, villámgyorsan áttört a védelmen, és legtöbbször már távolról, 20-30 méterről is lőtt. Nem driblizett, inkább testcselekkel próbálta megzavarni ellenfeleit. Schiaffino törékeny alkatúnak látszott, de nem lehetett könnyen elnyomni. Ha kellett, megharcolt a labdáért. Lendület, bátorság, rúgótechnika, fejlett taktikai érzék jellemezte tehát a kor egyik legjobb játékosát.

Sikerei, díjaiSzerkesztés