Juana Inés de la Cruz
Juana Inés de la Cruz nővér (spanyolul Sor Juana Inés de la Cruz), eredetileg Juana de Asbaje y Ramírez (San Miguel Nepantla, 1651. november 12. – Mexikóváros, 1695. április 17.) mexikói költő volt.
| Juana Inés de la Cruz | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1651. november 12. San Miguel Nepantla |
| Elhunyt | 1695. április 17. (43 évesen) Mexikóváros |
| Sírhely | Mexikóváros |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 | |
| Juana Inés de la Cruz aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juana Inés de la Cruz témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Juana valószínűleg törvénytelen gyermek volt. Már háromévesen olvasni tanult és hamar megismerkedett a korabeli filozófia, asztronómia és orvostudomány műveivel.
A tehetséges lányt tizenhat éves korában felfedezte a mexikói alkirály felesége és az alkirályi udvarba hívta. Az elkövetkező időben Juana számtalan költeményt írt az udvar valamint az egyház részére és megbízásából. Verseinek egyedi bája folytán ma is a 17. század legfontosabb latin-amerikai költői közé tartozik.
Juanának nem volt családja, sem pénze, de megházasodni sem akart. Ezért kolostorba vonult, először a sarutlan karmelitáknál próbálkozott, majd a kevésbé szigorú életmódot folytató hieronimitákhoz ment. Legfontosabb költeményét (Az álom) is itt írta 1685-ben. Kellemes élete volt, nagy lakása, könyvtár és laboratórium a különböző kísérleteihez. És mivel az alkirályné pártfogoltja volt, kedve szerint fogadhatott vendégeket is. Bár felettesei többször is megfeddték, mégis rendületlenül írta igen szenvedélyes hangvételű világi költeményeit, amelyek legtöbbjét az alkirálynének ajánlotta. Leveleiben többször kérte Puebla püspökét és egyben gyóntatóját, hogy legyen lehetőség a vallásosságon túlmenő művelődésre, de az ilyenfajta követelései már messzire mentek. 1694-ben fogadalmat kellett tegyen, hogy onnantól csak Istennek él.
Egy évvel később kitört a pestisjárvány. Juana Inés de la Cruz nővér betegápolás közben elkapta a halálos kórt, és röviddel később meghalt.
Források szerkesztés
- José Pascual Buxó, Sor Juana Inés de la Cruz: Lectura barroca de lña poesía. Renacimiento, 2006
- Octavio Paz, Sor Juana Inés de la Cruz o las trampas de la fe. 3ª ed., México: FCE, 1983
- Alejandro Soriano Vallés. Aquella Fénix más rara. Vida de Sor Juana Inés de la Cruz. México, Nueva Imagen, 2000
- Sor Juana Inés de la Cruz, Los empeños de una casa, pról. de Julio Jiménez Rueda. 5ª ed., México: UNAM, 1991
- Sor Juana Inés de la Cruz, Antología, ed. de Dolores Bravo. México: CONACULTA, 1992. (Col. Teatro mexicano historia y dramaturgia, 7)
- Sor Juana Inés de la Cruz, Poesía lírica, ed. de José Carlos González Boixo. Madrid: Cátedra, 1992
- Sor Juana Inés de la Cruz, Enigmas ofrecidos a la casa del placer, ed. de Antonio Alatorre. México: El Colegio de México, 1994
- Sor Juana Inés de la Cruz, Obras selectas, sel. de Margo Glantz. Caracas: Biblioteca Ayacucho, 1994
- Sor Juana Inés de la Cruz, Autos Sacramentales, pról. de Sergio Fernández, ed. de Alfonso Méndez Plancarte. 3ª ed., México: UNAM, 1995
- Sor Juana Inés de la Cruz, El Sueño, ed. de Alfonso Méndez Plancarte. 3ª ed., México: UNAM 2004
- Sor Juana Inés de la Cruz, Poesía, teatro, pensamiento: Lírica personal, lírica coral, teatro y prosa, ed. de Georgina Sabat de *Rivers y Elias Rivers. Pozuelo de Alarcón-Madrid: Espasa, 2004
- Alicia Gaspar de Alba: Sor Juanas zweiter Traum (Krug und Schadenberg, 2002, ISBN 3-930041-32-4)
- Hermann Weber: Yo, la peor de todas – Ich, die Schlechteste von allen. Lindemanns Bibliothek, Info Verlag, 2009 ISBN 978-3-88190-542-8
