Juhász Gyula (történész)

történész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 9.

Juhász Gyula (Bia, 1930. szeptember 11.Budapest, 1993. április 10.) magyar történész, a történelemtudomány kandidátusa (1963) és doktora (1978), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1985), majd rendes (1990) tagja. A második világháború és az azt közvetlenül megelőző korszak magyarországi politika-, diplomácia- és eszmetörténetének kutatója volt. Juhász Ferenc költő öccse.

Juhász Gyula
Született1930. szeptember 11.
Bia
Elhunyt1993. április 10. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatörténész,
pedagógus
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
Hivatali idő
1986 1993
ElődHavasi Zoltán
UtódPoprády Géza
SablonWikidataSegítség
Juhász Gyula
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Juhász Gyula fényképe

Életútja

szerkesztés

A Váli utcai polgári iskola után az Eötvös József Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1948-tól 1950-ig a Diákszövetség budapesti bizottságában a káderosztály vezetői tisztségét töltötte be.[forrás?] 1949–1951-ben a Magyar Dolgozók Pártjának pártfőiskoláját, annak történelmi szakosítóját végezte el. 1951-ben belépett a Magyar Néphadseregbe, és 1955-ig századosi rangban a Sztálin (később Petőfi Sándor) Katonai és Politikai Akadémia történelem tanszékének vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1951–1953-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen a párttörténet meghívott előadójaként oktatott. 1953-tól az MTA Történettudományi Intézetének levelező aspiránsa, 1955-től aspiránsa volt. Végül történettudósi ambíciói miatt 1956-ban a néphadseregtől leszerelt, s 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező tagozatán történelemtanári oklevelet szerzett. 1956 után belépett az újonnan megalakult Munkásőrségbe.

1958-tól tudományos segédmunkatársként, 1960-túl tudományos munkatársként, 1970-től főmunkatársként, majd tanácsadóként dolgozott a Történettudományi Intézetben. Ezzel párhuzamosan 1963-ban meghívták a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakára a diplomáciatörténet előadójának, ahol 1977-től egyetemi tanárként oktatott. 1985-ben a Történettudományi Intézetből általa szervezett Magyarságkutató Intézet élére került. Egy év igazgatói munka után, 1986-ban az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává nevezték ki, s ezt a posztot egészen haláláig betöltötte. 1986-tól a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, 1989-től haláláig társelnöke volt.

Munkássága

szerkesztés

Fő szakterületei a két világháború közötti és a második világháború alatti Magyarország politika- és eszmetörténetének kutatása, valamint a magyar diplomáciatörténet volt. Vizsgálatai jelentősen hozzájárultak a második világháború alatti Magyarország külpolitikai helyzetének és lehetőségeinek tényszerű megítéléséhez. 1972–1985 között a Történelmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt.

Társasági tagságai és elismerései

szerkesztés

Tudományos eredményei elismeréseként 1977-ben Akadémiai Díjat kapott, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjai közé választották. 1990-től haláláig a II. (Filozófiai és Történettudományi) Osztály elnökhelyettese volt. 1967-től a Második Világháború Történetének Nemzetközi Bizottsága (International Committee for the History of the Second World War) magyar nemzeti bizottságának titkára, később elnöke volt, s ugyancsak elnökként irányította a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (International Committee for Documentation) magyar bizottságának munkáját.

Főbb művei

szerkesztés