Julius Römer (botanikus)
Julius Paul Römer (Brassó, 1848. április 21. – Brassó, 1926. október 24.),[1] Szinnyeinél és más korabeli kiadványokban Römer Gyula, erdélyi szász természettudós és tanár, az első erdélyi szász darwinista. Számos tanulmányt írt a Barcaság flórájáról, emellett az erdélyi természetjárás és természetvédelem egyik úttörője volt. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „J.Römer”.[2]
| Julius Römer | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1848. április 21. Brassó |
| Elhunyt | 1926. október 24. (78 évesen) Brassó |
| Ismeretes mint | botanikus |
| Szakmai kitüntetések | |
| honorary doctor of the University of Wrocław (1924) | |
Élete
szerkesztés1848-ban született Paul Römer brassói városkapitány fiaként; apja hatására már kiskorában megszerette a természetet, természetjárást. Középiskolai tanulmányait a Honterus Líceumban végezte, majd 1866–1870 között Bécsben, Jénában, és Heidelbergben természettudományokat és teológiát tanult. Jénában ismerkedett meg Ernst Haeckel zoológussal, és rajta keresztül a darwini evolúcióval. Miután visszatért Brassóba, 1871-től természettudományt oktatott a Honterus Líceumban, de mivel az evolúció híve volt, és visszautasította a teológiai vizsgán való részvételt, távozásra szólították fel. 1872 és 1911 között az evangélikus polgári leányiskolában (Mädchen-Bürgerschule) tanított. Hódolva ifjúkori szenvedélyeinek, 1873-ban természetjáró egyesületet alapított, 1880-tól pedig behatóan kezdett a botanikával foglalkozni. Tagja volt a brassói férfikórusnak is. 1926-ban hunyt el, 78 évesen.[1][3]
Jelmondata Ein sichtbar Zeichen sollst du sein, wie wir die Heimat lieben (Látható jele kell legyél annak, hogy szereted a hazádat).[4]
Munkássága
szerkesztésSzámos tanulmányt írt az Erdélyben található növényfajokról, élete során 86 tudományos cikket és 22 útleírást közölt.[1] 1908-ban Römer hozta létre a legelső botanikai rezervátumokat a mai Románia területén; ezek között volt a Brassó melletti Cenk, a Tejbarlang, a Fortyogó-hegy környéke,[5] és a Kis-függő-kő.[6] Az erdélyi flóra legavatottabb ismerője volt, és számos európai szaktekintéllyel levelezett. Növénytani gyűjteménye 14 000 darabot számlált, ezt 1924-ben a Barcasági Szász Múzeumnak adományozta.[3] Szintén 1924-ben a Wrocławi Természettudományi Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.[1] Munkásságáért a román állam a Román Koronarend lovagkeresztjével tüntette ki.[7]
A természetjárás úttörőjeként 1873-ban megalapította a Siebenbürgische Alpenverein-t (Erdélyi Alpesi Egyesület), mely 1881-ben beleolvadt a Siebenbürgischer Karpatenverein-be (SKV, Erdélyi Kárpátok Egyesület). 1881 és 1911 között a SKV brassói szakosztályának elnöke volt, 1883 és 1922 között a SKV elnökhelyettese.[1] Útleírásokat közölt, előadásokat és kirándulásokat szervezett, turisztikai kiállításokat rendezett (1886, 1898).[4] 1904-ben megalapította a Brassói Természetbarátok Társaságát (Gesellschaft der Kronstädter Naturfreunde), melynek keretében 1915-ig több, mint száz tudományos előadást tartottak.[3] A SKV elnökeként jó kapcsolatokat ápolt a magyar Erdélyi Kárpát-egyesülettel.[8]
Ő volt az első erdélyi szász értelmiségi, aki Darwin elméleteit hirdette, bár a korabeli oktatás vallásos berendezkedése miatt csak újságcikkekben népszerűsíthette ezeket.[9]
Főbb művei
szerkesztés- Die Lehre Darwins als Gegenstand wissenschaftlicher Forschung (Darwin elmélete mint a tudományos kutatás tárgya), 1879[10]
- Die Pflanzenwelt der Zinne und des kleinen Hangesteins (A Cenk és a Kis-függő-kő növényvilága), 1892[11]
- Aus der Pflanzenwelt der Burzenländer Berge in Siebenbürgen (Az erdélyi Barcasági-hegyek növényvilága), 1898[11]
- Die Flora des Schuler (A Keresztényhavas flórája), 1905[11]
- Die Flora von Honigberg (Szászhermány flórája), 1911[12]
Emlékezete
szerkesztésA Römer-csüdfűt (Astragalus roemerii Simonk.)[3] és a keresztényhavasi Julius Römer menedékházat róla nevezték el. Brassó belvárosában utca viseli a nevét (Str. Julius Römer, régi magyar nevén Várhágó utca). Hasonlóképpen róla nevezték el a Keresztényhavasra vezető egyik turistautat (Römer-út, kék kereszt jelölés).
Képek
szerkesztés-
Römer időskorában -
A Römer-kripta az evangélikus temetőben -
A Römer-út a Keresztényhavason -
A Römer utca Brassóban
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e ÖBL
- ↑ Römer, Julius. ipni.org. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
- ↑ a b c d Heltmann
- ↑ a b Heltmann, Heinz: Julius Römer. Neuer Weg, (1971)
- ↑ Geacu et al: The Evolution of the Natural Protected Areas Network in Romania. Rom. Journ. Geogr, LVI. évf. 1. sz. (2012) 33. o. arch ISSN 1220-5311 Hozzáférés: 2020. július 29.
- ↑ Kovács Lehel István: A brassói turizmus története. Encián, VII. évf. 63. sz. (2012. október) 13. o. arch ISSN 2284-7030 Hozzáférés: 2017. április 27.
- ↑ Personalia. Buletinul de informații al Grădinii botanice.., VI. évf. 1–2. sz. (1926)
- ↑ Két arczkép: Römer Gyula. Erdély, VI. évf. 8–10. sz. (1897) 130–131. o.
- ↑ Haeckel román és szász tanítványai. Korunk, XXVII. évf. 9. sz. (1968) 1408. o.
- ↑ Römer, Julius Paul (1879). „Die Lehre Darwins als Gegenstand wissenschaftlicher Forschung”. Verhandlungen und mitteilungen des Siebenbürgischen vereins für naturwissen schaften zu Hermannstadt 30, 11–48. o.
- ↑ a b c Fink, Hans G.. Pflanzengesellschaften des Schulergebirges. Linz: Oberösterreichisches Landesmuseum (1977)
- ↑ Heltmann, Heinz: Der Beitrag von Heinrich Wachner. Țara Bârsei, 7. sz. (2008) 26–32. o.
Források
szerkesztés- ↑ Heltmann: Heltmann, Heinz: Gedenkausstellung für Julius P. Römer. Neue Kronstädter Zeitung, XIV. évf. 3. sz. (1998. szeptember 28.) 3. o. ISSN 0934-4713
- ↑ ÖBL: Römer, Julius Paul, Österreichisches Biographisches Lexikon – 1815–1950, 9. Bécs: Osztrák Tudományos Akadémia (1986). ISBN 9783700114833
További információk
szerkesztés- Heltmann, Heinz: Kronstädter Professoren: Julius Römer. Neue Kronstädter Zeitung, III. évf. 1. sz. (1987. január 1.) 3–6. o. ISSN 0934-4713
- Ungar, Karl: Gedenkreden auf Dr. Julius Römer und Dr. Julius Bielz. Verh. Und Mitt. Sieb. Ver. Naturw, LXXVII. évf. (1926 – 1927) 1–7. o.
