Főmenü megnyitása

Juliusz Karol Wilhelm Józef Rómmel (1881. június 3.1967. szeptember 8.) lengyel katona és a lengyel hadsereg tábornoka volt. A lengyel–szovjet háború alatt a komarówi csatában kivívott döntő győzelemmel szerzett magának hírnevet, amely a 20. század legnagyobb lovassági ütközete volt. 1939-ben, a lengyelországi hadjárat során két hadseregnek is a parancsnoka volt, és őt bízták meg Varsó védelmével is. Az itt betöltött szerepe miatt megítélése a mai napig vitatott. A fegyverletétel után a háború hátralévő részét német hadifogságban töltötte, majd a konfliktus vége után hazatért, és 1947-es leszerelése után könyveket írt. Erwin Rommel német parancsnok távoli rokona volt.[1]

Juliusz Rómmel
Juliusz Rómmel.jpg
Született 1881. június 3.
Grodno,  Orosz Birodalom
Meghalt 1967. szeptember 8. (86 évesen)
Varsó,  Lengyelország
Sírhely Powązki katonai temető
Állampolgársága
Nemzetisége lengyel
Szolgálati ideje 1903–1947
Rendfokozata Army-POL-OF-07.svg Hadosztálytábornok
Csatái Első világháború,
Orosz polgárháború,
Lengyel–szovjet háború,
Második világháború
Kitüntetései
  • Cross of the Order of Lāčplēšis, 2nd class
  • Order of the Cross of Grunwald, 2nd class
  • Commander's Cross of the Virtuti Militari
  • Golden Cross of the Virtuti Militari
  • Silver Cross of the Virtuti Militari
  • Commander with Star of the Order of Polonia Restituta
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
  • Cross of Valour
  • Gold Cross of Merit‎
  • War Medal 1918-1921
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
Rokonai Erwin Rommel,
Karol Rómmel
A Wikimédia Commons tartalmaz Juliusz Rómmel témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

1903-ban fejezte be tanulmányait a szentpétervári Konsztantyin Tüzérségi Iskolában, majd ezt követően a cári haderőben szolgált és ezredesi rendfokozatot ért el. Az első világháború idején az 1. tüzérdandár parancsnokaként tevékenykedett. 1917-ben átvezényelték a II. lengyel hadtesthez, amelynek egyik szervezője lett. Az orosz polgárháború idején azt a lengyel könnyűdandárt vezette, amely Lucjan Żeligowski 4. lövészhadosztályának a része volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia internálta őt, s ezt követően 1918-ban csatlakozott a lengyel haderőhöz.

Lengyel–szovjet háborúSzerkesztés

1918–1919-ben a 8. tüzérezred, majd 1919 és 1920 között az 1. tüzérdandár parancsnoka volt. 1920-ban, a lengyel–szovjet háború kitörése előtt az 1. hadosztály parancsnokának nevezték ki, majd a harcok kezdete után az 1. lovashadosztály élére került.[2] Ebben a pozícióban sikerült a komarówi csatában legyőznie a Vörös Hadsereg Bugyonnij által vezetett 1. lovashadseregét, amely 4000 embert veszített.[1] Ez a győzelme megalapozta későbbi hírnevét és népszerűségét Lengyelországban.

A két világháború közöttSzerkesztés

A háború után, 1922-ben dandártábornokká léptették elő, és több pozícióban is szolgált. 1924 és 1926 között ismét korábbi háborús egységét irányította. 1926 és 1939 között hadseregfelügyelő volt előbb a łódźi majd a varsói hadseregnél.[2] 1928-ban altábornaggyá (general dywizji) léptették elő.

Második világháború alatt és utánSzerkesztés

1939 márciusában a łódźi hadsereg élére nevezték ki, amely a lengyel haderő északi és déli szárnyát alkotta a Németországgal közös határvonalon. A határhoz közel helyezte el egységeit, amely a második világháború kitörésekor végzetes hibának bizonyult. Természetes védelem hiányában Rómmal katonáit könnyedén bekerítették és elvágták a többi lengyel csapattól, nem sok esélyt adva az ellenállásra vagy a visszavonulásra.[3][4] Tisztázatlan körülmények között Rómmel és vezérkara elszakadtak egységüktől és Varsó felé indultak, ahová szeptember 7-e éjszakáján érkeztek meg. Edward Rydz-Śmigły főparancsnok átadta neki a varsói hadsereg parancsnokságát.[4] Rydz-Śmigły olyan parancsot adott neki, hogy „védje a várost, amíg a lőszer és az élelem kitart, azért hogy annyi ellenséges erőt kössön le, amennyit csak lehetséges.”[3] A civil lakosságnak küldött proklamációkat is ő írta alá, akárcsak a város kapitulációját szeptember 28-án.

A háború hátralévő részét német hadifogolytáborokban töltötte, az utolsó évet Oflag VII-A Murnauban. Az amerikai 12. páncéloshadosztály szabadította fel a tábort 1945 áprilisában,[5] azonban a II. lengyel hadtestben nem fogadták örömmel, így inkább a hazatérés mellett döntött. A kommunista propaganda gépezetnek kapóra jött a hazatérése, háborús hősként ünnepelték és megkapta a Virtuti Militari parancsnoki keresztjét.

1947-ben leszerelt a hadseregtől és élete hátralévő részét a könyvírásnak szentelte. Szerepe a szeptemberi hadjáratban és az azt követő időszakban mindmáig vitás kérdés.[6][7]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Eger, Christopher (2007-10-16), The Combat Record of the Konarmia: The Soviet Red Army's Cavalry 1918-1923, [hqqp://www.suite101.com/content/the-combat-record-of-the-konarmia-a33490] suite101.com
  2. a b Steen Ammentorp: Juliusz Karol Wilhelm Józef. The Generals of WWII. (Hozzáférés: 2012. február 8.)
  3. a b Stanley S. Seidner Marshal Edward Śmigły-Rydz: Rydz and the Defense of Poland, i. m. 
  4. a b Tadeusz Kryska-Karski & Stanisław Żurakowski Generałowie Polski niepodległej, i. m. 
  5. LoneSentry (2004), Speed is the Password: The Story of the 12th Armored Division, LoneSentry.com
  6. Henryk Stańczyk Warszawa we wrześniu 1939 roku, i. m. 
  7. Paweł Piotr Wieczorkiewicz Kampania 1939 roku, i. m. 

ForrásokSzerkesztés

AngolulSzerkesztés

LengyelülSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Juliusz Rómmel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.