Főmenü megnyitása

A Junkers J.I német gyártmányú kétüléses, páncélozott felderítő- illetve csatarepülőgép volt az első világháborúban. Ez volt az első, csak fémből készített repülőgép, amelyet sorozatban gyártottak. Fél cm vastag acéllemezből készült páncélja a kézifegyverek ellen jó védelmet nyújtott.[1]

Junkers J.I
Junkers JI.jpg

Funkció felderítőgép, csatarepülőgép
Gyártó Junkers
Gyártási darabszám 227
Fő üzemeltetők  Német Birodalom

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1917. január 28.
Szolgálatba állítás 1917.
Szolgálatból kivonva 1919.
A Wikimédia Commons tartalmaz Junkers J.I témájú médiaállományokat.

FejlesztéseSzerkesztés

 
A páncélozott törzs, a „fürdőkád”

A német Hugo Junkers korát megelőzve kísérletezett a kizárólag fémből épült repülőgépekkel. A légierő által Junkers J.I kóddal nyilvántartásba vett típus (gyári kódja J 4 volt) volt az első terve, amely sorozatgyártásba került. A törzs alapját egy 5 mm vastag króm-nikkelacél lemezből készült burok, becenevén "fürdőkád" képezte, amelyben a motort, a két ülést, a benzintankokat és felderítés, tüzérségirányítás esetén rádiókészüléket helyeztek el. Ennek súlya 470 kg volt.[2] A pilóta a kormányműveket a szokásos acélhuzalos összekötés helyett acélrudakkal és forgattyúkkal tudta mozgatni; ezek kevésbé voltak sérülékenyek a puska- vagy géppuskalövésekkel szemben.[3] Összességében a J.I fémalkatrészei miatt kétszer olyan nehéz volt, mint a hagyományos, fából és vászonból készült kortársai.

A Junkers J.I ún. másfélfedelű repülőgép volt, vagyis olyan kétfedelű, amelynek alsó szárnya jelentősen kisebb volt a felsőnél. A felső szárny felülete 35,89 m² volt, több mint kétszerese az alsó 13,68 m²-ének.[4]

120 liter üzemanyagát két tankba osztották szét, de a nagyobbik ezenfelül is két rekeszből állt.[4] A kisebbik, 30 literes tankot a motor fölött helyezték el, hogy az üzemanyagpumpa elromlása esetén is ellássa a motort a leszállásig. Ezen felül egy kézi benzinpumpával is ellátták a gépet.[2]

A könnyebb szállíthatóság érdekében darabjaira (szárnyak, törzs, farok, futómű) lehetett szétszedni. A szétszedett repülőt hat-nyolc szerelő négy-hat óra alatt tudta harcképes állapotba hozni.[5] A szárnyakat a korban megszokott vászon helyett 0,19 mm vastag alumíniumlemezzel burkolták, ami könnyen behorpadt, ezért a földön óvatosan kellett kezelni..[5]

TörténeteSzerkesztés

 
Junkers J.I a Kanadai Repüléstörténeti és Űrrepülési Múzeumban

Kortársaihoz képest nehéz, robusztus repülő volt és nem volt könnyű irányítani, ezért bútorszállítónak becézték. Először 1917 augusztusában jelent meg a fronton.[6] Többek között az 1918 elején indított tavaszi offenzívában vettek részt a nyugati fronton.

Kezdetleges csatarepülőgépként is alkalmazták; két, lefelé néző géppuskát lehetett rászerelni, de a célzási nehézségek miatt sok hasznukat nem vették. Ezért elsősorban kis magasságú frontfelderítésre, futárgépként, tüzérségi irányításra vagy elszigetelt csapatok utánpótlására használták fel.[3]

Összesen 227 készült belőle; ebből 189 jutott el a német csapatokhoz. 38 már a fegyverszünet után lett készen és a szövetségesek lefoglalták őket. 1919 januárjában leálltak a gyártással.[7] Egy olyan eset ismert, hogy a Junkers J.I-et lelőtt volna egy légvédelmi ágyú,[4] egyéb harci veszteségek nem voltak, csak balesetekben veszett oda néhány.[8]

Mindössze egy teljes Junkers J.I maradt fenn, a J.I 586/17 sorozatszámú példányt a kanadaiak vitték haza trófeaként és az ottawai Kanadai Repüléstörténeti és Űrrepülési Múzeumban tekinthető meg.[9] Egy törzset a milánói Nemzeti Természettudományi és Műszaki Múzeum is őriz.[10]

Rendszeresítő országokSzerkesztés

 
A Junkers J.I háromnézeti képe

Műszaki adatokSzerkesztés

Geometriai méretek és tömegadatokSzerkesztés

  • Hossz: 9,10 m
  • Fesztávolság: 16 m
  • Magasság: 3,40 m
  • Szárnyfelület: 49,4 m²
  • Üres tömeg: 1766 kg
  • Felszálló tömeg: 2140 kg

HajtóművekSzerkesztés

  • Hajtóművek száma: 1 darab
  • Típusa: Benz Bz.IV vízhűtéses hathengeres motor
  • Teljesítmény: 200 LE (149 kW)

Repülési adatokSzerkesztés

  • Legnagyobb sebesség: 155 km/h
  • Szolgálati csúcsmagasság: 4000 m
  • Hatótávolság:  

FegyverzetSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Taylor 1989, 538. o.
  2. a b Flight 18 March 1920, p. 315.
  3. a b Gray, Peter. German Aircraft of the First World War. Putnam, 156. o. (1987) 
  4. a b c Flight February 1920, p. 229.
  5. a b Flight 18 March 1920, 317. o.
  6. Grosz 1993, p. 4.
  7. Grosz 1993, pp. 6–7.
  8. Grey 1919, 320a–321a. o.
  9. "Junkers JI." Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Canada Aviation and Space Museum. Retrieved: 6 September 2011.
  10. Genth, Thomas. "Junkers JI." thomasgenth.de. Retrieved: 6 September 2011.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Junkers J.I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.