Junkers J.I
A Junkers J.I német gyártmányú kétüléses, páncélozott felderítő- illetve csatarepülőgép volt az első világháborúban. Ez volt az első, csak fémből készített repülőgép, amelyet sorozatban gyártottak. Fél cm vastag acéllemezből készült páncélja a kézifegyverek ellen jó védelmet nyújtott.[1]
| Junkers J.I | |
 | |
| Funkció | felderítőgép, csatarepülőgép |
| Gyártó | Junkers |
| Gyártási darabszám | 227 |
| Fő üzemeltetők |  Német Birodalom |
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1917. január 28. |
| Szolgálatba állítás | 1917. |
| Szolgálatból kivonva | 1919. |
| Hatótávolság | 311 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Junkers J.I témájú médiaállományokat. | |
Fejlesztése szerkesztés
A német Hugo Junkers korát megelőzve kísérletezett a kizárólag fémből épült repülőgépekkel. A légierő által Junkers J.I kóddal nyilvántartásba vett típus (gyári kódja J 4 volt) volt az első terve, amely sorozatgyártásba került. A törzs alapját egy 5 mm vastag króm-nikkelacél lemezből készült burok, becenevén "fürdőkád" képezte, amelyben a motort, a két ülést, a benzintankokat és felderítés, tüzérségirányítás esetén rádiókészüléket helyeztek el. Ennek súlya 470 kg volt.[2] A pilóta a kormányműveket a szokásos acélhuzalos összekötés helyett acélrudakkal és forgattyúkkal tudta mozgatni; ezek kevésbé voltak sérülékenyek a puska- vagy géppuskalövésekkel szemben.[3] Összességében a J.I fémalkatrészei miatt kétszer olyan nehéz volt, mint a hagyományos, fából és vászonból készült kortársai.
A Junkers J.I ún. másfélfedelű repülőgép volt, vagyis olyan kétfedelű, amelynek alsó szárnya jelentősen kisebb volt a felsőnél. A felső szárny felülete 35,89 m² volt, több mint kétszerese az alsó 13,68 m²-ének.[4]
120 liter üzemanyagát két tankba osztották szét, de a nagyobbik ezenfelül is két rekeszből állt.[4] A kisebbik, 30 literes tankot a motor fölött helyezték el, hogy az üzemanyagpumpa elromlása esetén is ellássa a motort a leszállásig. Ezen felül egy kézi benzinpumpával is ellátták a gépet.[2]
A könnyebb szállíthatóság érdekében darabjaira (szárnyak, törzs, farok, futómű) lehetett szétszedni. A szétszedett repülőt hat-nyolc szerelő négy-hat óra alatt tudta harcképes állapotba hozni.[5] A szárnyakat a korban megszokott vászon helyett 0,19 mm vastag alumíniumlemezzel burkolták, ami könnyen behorpadt, ezért a földön óvatosan kellett kezelni..[5]
Története szerkesztés
Kortársaihoz képest nehéz, robusztus repülő volt és nem volt könnyű irányítani, ezért bútorszállítónak becézték. Először 1917 augusztusában jelent meg a fronton.[6] Többek között az 1918 elején indított tavaszi offenzívában vettek részt a nyugati fronton.
Kezdetleges csatarepülőgépként is alkalmazták; két, lefelé néző géppuskát lehetett rászerelni, de a célzási nehézségek miatt sok hasznukat nem vették. Ezért elsősorban kis magasságú frontfelderítésre, futárgépként, tüzérségi irányításra vagy elszigetelt csapatok utánpótlására használták fel.[3]
Összesen 227 készült belőle; ebből 189 jutott el a német csapatokhoz. 38 már a fegyverszünet után lett készen és a szövetségesek lefoglalták őket. 1919 januárjában leálltak a gyártással.[7] Egy olyan eset ismert, hogy a Junkers J.I-et lelőtt volna egy légvédelmi ágyú,[4] egyéb harci veszteségek nem voltak, csak balesetekben veszett oda néhány.[8]
Mindössze egy teljes Junkers J.I maradt fenn, a J.I 586/17 sorozatszámú példányt a kanadaiak vitték haza trófeaként és az ottawai Kanadai Repüléstörténeti és Űrrepülési Múzeumban tekinthető meg.[9] Egy törzset a milánói Nemzeti Természettudományi és Műszaki Múzeum is őriz.[10]
Rendszeresítő országok szerkesztés
Műszaki adatok szerkesztés
Geometriai méretek és tömegadatok szerkesztés
- Hossz: 9,10 m
- Fesztávolság: 16 m
- Magasság: 3,40 m
- Szárnyfelület: 49,4 m²
- Üres tömeg: 1766 kg
- Felszálló tömeg: 2140 kg
Hajtóművek szerkesztés
- Hajtóművek száma: 1 darab
- Típusa: Benz Bz.IV vízhűtéses hathengeres motor
- Teljesítmény: 200 LE (149 kW)
Repülési adatok szerkesztés
- Legnagyobb sebesség: 155 km/h
- Szolgálati csúcsmagasság: 4000 m
- Hatótávolság:
Fegyverzet szerkesztés
- 1 db hátra irányított, forgatható 7,92 mm-es Parabellum MG 14 géppuska 1000 darab lőszerrel
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Taylor 1989, 538. o.
- ↑ a b Flight 18 March 1920, p. 315.
- ↑ a b Gray, Peter. German Aircraft of the First World War. Putnam, 156. o. (1987)
- ↑ a b c Flight February 1920, p. 229.
- ↑ a b Flight 18 March 1920, 317. o.
- ↑ Grosz 1993, p. 4.
- ↑ Grosz 1993, pp. 6–7.
- ↑ Grey 1919, 320a–321a. o.
- ↑ "Junkers JI." Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Canada Aviation and Space Museum. Retrieved: 6 September 2011.
- ↑ Genth, Thomas. "Junkers JI." thomasgenth.de. Retrieved: 6 September 2011.
Források szerkesztés
- Grey, C. G. Jane's All the World's Aircraft 1919. London: Putnam, 1919.
- Grosz, P.M. Junkers J.I, Windsock Datafile 39. Hertfordshire, UK: Albatros Productions Ltd., 1993. ISBN 0-948414-49-9.
- "Report on the Junker Armoured Two-Seater Biplane, Type J.1." Flight, 26 February 1920
- "Report on the Junker Armoured Two-Seater Biplane, Type J.1." Flight, 4 March 1920
- "Report on the Junker Armoured Two-Seater Biplane, Type J.1." Flight, 11 March 1920
- "Report on the Junker Armoured Two-Seater Biplane, Type J.1." Flight, 18 March 1920.
- Taylor, Michael J. H. Jane's Encyclopedia of Aviation. London: Studio Editions. 1989, p. 538.
- World Aircraft Information Files. London: Bright Star Publishing, p. File 898, Sheet 01.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Junkers J.I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
