Jurij Vlagyimirovics Andropov

(1914–1984) szovjet politikus

Jurij Vlagyimirovics Andropov (oroszul: Ю́рий Владимирович Андропов; Naguckoje, 1914. június 15. [az akkor hivatalos julián naptár szerint június 2.] – Moszkva, 1984. február 9.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkára 1982. november 12-étől 15 hónappal később bekövetkező haláláig.

Jurij Vlagyimirovics Andropov
Az SZKP KB főtitkára
Hivatali idő
1982. november 10. – 1984. február 9.
Előd Leonyid Brezsnyev
Utód Konsztantyin Csernyenko
Katonai pályafutása
Csatái német–szovjet háború

Született 1914. június 15.
Naguckoje, Orosz Birodalom
Elhunyt1984. február 9. (69 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Sírhely Temető a Kreml falánál
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Házastársa
  • Tatyjana Andropova (1940-es évek – 1984. február 9.)
  • Nina Ivanovna Yengalycheva (1935–1940)
Gyermekei Igor Jurjevics Andropov
Foglalkozás mérnök
Iskolái
  • Rybinsk River School VI Kalashnikov (–1936)
  • Higher Party School at the Central Committee of the CPSU (–1947)
  • Petrozavodsk State University (–1951)
Halál oka veseelégtelenség
Vallás nincs (ateista)

Díjak

Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása
Jurij Vlagyimirovics Andropov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Vlagyimirovics Andropov témájú médiaállományokat.
Andropov és Wojciech Jaruzelski

Élete szerkesztés

Andropov a cári Oroszország Sztavropoli kormányzóságában, Naguckoje sztanyicán (kozák falu) született, apja Vlagyimir Andropulo (később Andropov) vasúti hivatalnok, édesanyja Jevgenyija Flekenstejn volt. Rövid ideig a ribinszki folyamhajózási technikum hallgatója volt, majd 1930-ban belépett a Komszomolba. 1939-ben lépett be a Kommunista Pártba, 19401944 között a Karél–Finn SZSZK Komszomol szervezetének első titkára volt. A második világháborúban Andropov a partizánmozgalomban harcolt, majd a háború után, 1951-ben került Moszkvába, a Párt Főtitkárságára. 1954-ben kinevezték Magyarországra szovjet nagykövetnek. Andropov volt az egyik felelőse annak a szovjet döntésnek, hogy 1956-ban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.

Hatalomra jutása szerkesztés

Moszkvába való visszatérése után Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályát vezette (19571967), közben 1962-ben, Mihail Szuszlov utódjaként, tagja lett az SZKP KB Titkárságának. 1967-ben kinevezték a KGB parancsnokának, ezt a beosztást egészen 1982-ig töltötte be. 1973-ban Andropov az SZKP KB Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett.

Néhány nappal Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én, mindenki meglepetésére Andropovot választották az SZKP főtitkárává, a biztos befutónak tartott Konsztantyin Csernyenko helyett. Ő volt az első olyan KGB-elnök, akiből pártfőtitkár lett. A Nyugat tartózkodással fogadta megválasztását, tekintettel a KGB élén végzett tevékenységére, valamint 1956-os magyarországi szerepére.

Andropov tevékenysége szerkesztés

Rövid vezetői időszaka során Andropov kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására. Anti-alkoholista kampánya, valamint a munkafegyelem javítására tett kezdeményezései szintén igen emlékezetesek. Mindkét kampányt a szovjetekre jellemző adminisztratív eszközökkel hajtotta végre, egy kicsit a sztálini időket idéző szigorúsággal.

A külpolitikában nem ért el különösebb eredményt – folytatódott az afganisztáni háború. Főtitkársága alatt romlottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Bár több, nagy horderejű ajánlást is tett, köztük a középhatótávolságú nukleáris fegyverek számának jelentős csökkentésére és Ronald Reagan amerikai elnökkel való csúcstalálkozóra, ezek a javaslatok süket fülekre találtak a Reagan- és a Thatcher-kormányoknál. A hidegháborús feszültséget tovább növelte az az incidens, amikor szovjet vadászgépek lelőtték a Korean Air Lines (KAL) 007-es számú járatát, amely 1983. szeptember 1-jén a Szovjetunió légterében, Szahalin szigete fölött repült, valamint az amerikaiak döntése, amely szerint Pershing II rakétákat telepítettek Európa területére. 1983 novemberében a Szovjetunió felfüggesztette az Európába telepített közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalásokat.

Emlékezetes az a cselekedete, amikor főtitkársága idején válaszolt egy amerikai gyermek, Samantha Reed Smith levelére, és meghívta őt a Szovjetunióba. A látogatás eredményeként a kislány jól ismert békeaktivista lett.

Andropov hagyatéka szerkesztés

Andropov több hónapos betegség után, 1984. február 9-én halt meg veseelégtelenségben, utódja Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko lett. Moszkvában, a Kreml fala melletti temetőben temették el.

Andropov hagyatékát mind a történészek, mind a média a mai napig élénken vitatják, Oroszországban is és a határain túl is.

Andropovot magyarországi keménysége, valamint a KGB élén eltöltött hosszú vezetői időszaka alatt elkövetett megtorlások és intrikák ellenére, számos történész és elemző humánus reformernek tartja. Általánosságban mindenképpen úgy értékelték, hogy sokkal inkább a fokozatos és konstruktív reformok híve volt, mint Gorbacsov; sokan teszik fel komolyan azt a kérdést, hogy vajon Andropov megreformálhatta-e volna a Szovjetuniót olyan módon, hogy az néhány éven belül ne jusson el a teljes felbomlásig.[forrás?]

Főtitkárként eltöltött rövid ideje, amelynek nagy része ráadásul igen törékeny egészségi állapotban zajlott, nem hagy konkrét jelzéseket az elemzőknek arra nézve, hogy mi lett volna, ha a vezetői időszaka tovább tart.

Művei magyarul szerkesztés

  • Az SZSZKSZ 60 éve / 60 let SzSzSzR; Kossuth, Bp., 1983
  • A békéért, a szocializmusért; Kossuth, Bp., 1983
  • Szovjet nagyköveti iratok Magyarországról, 1953–1956. Kiszeljov és Andropov titkos jelentései; összeáll., bev. Baráth Magdolna; Napvilág, Bp., 2002

Források szerkesztés

  • Yuri Andropov: A Secret Passage into the Kremlin, Vladimir & Klepikova, Jelena Szolovjov, MacMillan Kiadóvállalat, 1983, 302 oldal, ISBN 0-02-612290-1
  • The Andropov File: The Life and Ideas of Yuri V. Andropov, General Secretary of the Communist Party of the Soviet Union, Martin Ebon, McGraw-Hill Companies, 1983, 284 oldal, ISBN 0-07-018861-0
  • Lev Kricsevszkij: Andropov May Have Had Jewish Roots. 1999. június 21.