Főmenü megnyitása

Kádár Imre (író)

magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója

Kádár Imre (Komárom, 1894. január 12.Budapest, 1972. november 13.) költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója. Izsáky Margit férje.

Kádár Imre
Született 1894. január 12.
Komárom
Elhunyt 1972. november 13. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Izsáky Margit
Foglalkozása költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szülővárosában a Szent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett (1911), főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián folytatta, jogi doktorátust szerzett (1915). Megsebesült az első világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába, 1918-ban csatlakozott az októberi őszirózsás forradalomhoz, a tanácsköztársaság bukása után emigrált s Kolozsvárt telepedett le.

Kolozsvárt a Keleti Újság főmunkatársa, a Napkelet (1920–22), a Kulissza (1922–23) című irodalmi és színházi lap szerkesztője, 1927-ben a Mai Világ című hétfői lap, 1928-ban a rövid életű Erdélyi Hétfői Hírlap főszerkesztője. Részt vett az Erdélyi Szépmíves Céh megalapításában, a Kolozsvár–nagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (1933–40), a Kemény Zsigmond Társaság tagja.

1944-ben áttelepedett Magyarországra, a budapesti Református Teológián tanított 1948-ig, majd a budapesti rádió munkatársa, a román–magyar kapcsolatokkal foglalkozott. 1950-től a református egyház egyetemes konventjében a külügyi és a sajtószervező munkát végezte, ezután a budapesti teológián tanár (1952); 1958-tól az új évfolyammal megindult Theologiai Szemle szerkesztője. Utolsó éveiben az egyházi kapcsolatokat ápoló Felekezettudományi Intézetet vezette. 1958-tól fővárosi tanácstag volt.

MunkásságaSzerkesztés

A század eleji avantgárd iskolákból kinövő szimbolizmus követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben (Arany őszentsége), majd az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is (Bujdosó ének) a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgárdot sugározta; ennek közvetítésében töltött be kiemelkedő szerepet a Keleti Újság és Napkelet írói táborában verseivel és novelláival. Mint drámaíró Az idegen, katona (1922), A százegyedik és az Éhségsztrájk (Erdélyi Helikon 1929/8) című egyfelvonásosaiban az expresszionizmus stílusjegyeit és demokratikus politikai elkötelezettségét mutatja fel. Az egyedi sorsot és élethelyzetet ábrázoló hagyományos cselekményépítéssel és jellemfestéssel szemben előtérbe kerül bennük az általános emberi szituációk és a lelki élet mozgásait irányító mélyebb törvényszerűségek feltárása; az ember belső világának kivetítésére Sigmund Freud tanítását hasznosítja. Irodalom-és színikritikusként is ezt a művészetszemléletet támogatja. Írásaival eredeti alkotásokra ösztönöz, de Kaczér Illés, Tabéry Géza, Bárd Oszkár drámáit elemezve síkraszáll a stilizált színpadért is, mintegy megfogalmazva a naturalista beszűkítésekkel szemben egy korszerűség felé való nyitás módszertanát.

Nászrepülés (1927) és Fekete bárány (1930) című regényeiben lélektani problémákat vet fel, s elemző módszerrel, találékony iróniával tud rátapintani a művelt, kifinomult lelkekben mélyen meghúzódó nyersebb ösztönökre. Kezdettől fogva részt vesz a helikoni munkaközösség szervezőmunkájában, ott találjuk a 28 alapító tag között. Janovics Jenő után a Thália Rt. megbízásából a kolozsvári Magyar Színház igazgatója: sajátos játékstílust és drámát próbált kikísérletezni. Színházpolitikai felfogásának lényegére utal, amikor a Feketeszárú cseresznye bemutatását e szavakkal kíséri: "Hunyady Sándor sikere így sokkal jelentősebb esemény, mint egy kitűnő író egyéni érvényesülésének etappe-ja: a humánum szellemének egy győztes csatája a vak gyűlölség fantomja fölött [...] a transzilván csíra [hajtása]." Ebben a szellemben fordítja le Ion Luca Caragiale, Ion Marin Sadoveanu, Ion Minulescu, Octavian Goga, Victor Eftimiu drámáit s adja ki a román népballadákat, dalokat és románcokat magyarul A havas balladái cím alatt 1932-ben.

MűveiSzerkesztés

  • Arany őszentsége (versek), Komárom, 1912
  • Az idegen katona. Játék és pszichoanalízis 1 felvonásban; Lapkiadó Rt., Kolozsvár, 1922
  • A százegyedik (dráma), Kolozsvár, 1922
  • Bujdosó ének. Kádár Imre versei; ill. Kós Károly; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1925 (Erdélyi Szépmíves Céh I. sorozat)
  • Nászrepülés. Regény; metszetek Kós Károly; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1927 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. 1927. évi sorozat)
  • A fekete bárány. Regény, 1-2.; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1930
  • Szedjétek össze a maradékot. Mit követel az Ige a testi és lelki Izráeltől; előszó Bereczky Albert; Traktátus, Bp., 1944
  • Érdekből tértem át; Jó Pásztor, Bp., 1946
  • A magyar protestantizmus öt éve. 1945-1950; szerk. Fekete Sándor, Finta István, Kádár Imre; Református Egyetemes Konvent, Bp., 1950
  • Pákozdy László–Farkas József–Kádár Imre: Az Ige egyházának szolgálata a világban; Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya, Bp., 1950

MűfordításaiSzerkesztés

  • Román drámaírók könyvtára öt kötetben. (Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél, Octavian Goga: Manole mester, Victor Eftimiu: Prometheus, Ion Minulescu: A szerelmes próbababa, Ion Marin Sadoveanu: A métely)
  •      A havas balladái : román népballadák, dalok és románcok / az eredeti versmértékben ford. Kádár Imre ; illusztrálta Demian Tassy.Megjelenés:     Kolozsvár : Erdélyi Helikon, 1932 Ko

Felhasznált forrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés