Kádár Imre (író)

magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója

Kádár Imre, Klein (Komárom, 1894. január 12.[3]Budapest, 1972. november 13.)[4] költő, író, műfordító, szerkesztő, rendező, színigazgató, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója. Izsáky Margit férje.

Kádár Imre
Született 1894. január 12.[1]
Komárom
Elhunyt 1972. november 13. (78 évesen)[1]
Budapest XII. kerülete
Állampolgársága magyar
Házastársa Izsáky Margit
SzüleiKádár Győző
Kellner Gizella
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető (6/19(6/1/A)-1-81)[2]

ÉleteSzerkesztés

Kádár Győző községi tanító és Kellner Gizella fia. Szülővárosában, a Szent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett (1911). Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián folytatta, 1915-ben jogi doktorátust szerzett. Megsebesült az első világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. 1918-ban csatlakozott az októberi őszirózsás forradalomhoz, a tanácsköztársaság bukása után emigrált és Kolozsvárt telepedett le. 1918. július 21-én Budapesten feleségül vette Faludy Erzsébetet, Faludy Adolf lányát.[5]

Kolozsvárt a Keleti Újság főmunkatársa, a Napkelet (1920–22), a Kulissza (1922–23) című irodalmi és színházi lap szerkesztője, 1927-ben a Mai Világ című hétfői lap, 1928-ban a rövid életű Erdélyi Hétfői Hírlap főszerkesztője. Részt vett az Erdélyi Szépmíves Céh megalapításában, a Kolozsvár–nagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (1933–40), a Kemény Zsigmond Társaság tagja.

1944-ben áttelepedett Magyarországra, a budapesti Református Teológián tanított 1948-ig, majd a budapesti rádió munkatársa, a román–magyar kapcsolatokkal foglalkozott. 1950-től a református egyház egyetemes konventjében a külügyi és a sajtószervező munkát végezte, ezután a budapesti teológián tanár (1952); 1958-tól az új évfolyammal megindult Theologiai Szemle szerkesztője. Utolsó éveiben az egyházi kapcsolatokat ápoló Felekezettudományi Intézetet vezette. 1958-tól fővárosi tanácstag volt.

MunkásságaSzerkesztés

A század eleji avantgárd iskolákból kinövő szimbolizmus követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben (Arany őszentsége), majd az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is (Bujdosó ének) a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgárdot sugározta; ennek közvetítésében töltött be kiemelkedő szerepet a Keleti Újság és Napkelet írói táborában verseivel és novelláival. Mint drámaíró Az idegen, katona (1922), A százegyedik és az Éhségsztrájk (Erdélyi Helikon 1929/8) című egyfelvonásosaiban az expresszionizmus stílusjegyeit és demokratikus politikai elkötelezettségét mutatta fel. Az egyedi sorsot és élethelyzetet ábrázoló hagyományos cselekményépítéssel és jellemfestéssel szemben előtérbe kerül bennük az általános emberi szituációk és a lelki élet mozgásait irányító mélyebb törvényszerűségek feltárása; az ember belső világának kivetítésére Sigmund Freud tanítását hasznosította. Irodalom-és színikritikusként is ezt a művészetszemléletet támogatta. Írásaival eredeti alkotásokra ösztönzött, de Kaczér Illés, Tabéry Géza, Bárd Oszkár drámáit elemezve síkraszállt a stilizált színpadért is, mintegy megfogalmazva a naturalista beszűkítésekkel szemben egy korszerűség felé való nyitás módszertanát.

Nászrepülés (1927) és Fekete bárány (1930) című regényeiben lélektani problémákat vetett fel, s elemző módszerrel, találékony iróniával tudott rátapintani a művelt, kifinomult lelkekben mélyen meghúzódó nyersebb ösztönökre. Kezdettől fogva részt vett a helikoni munkaközösség szervezőmunkájában, ott volt található a 28 alapító tag között. Janovics Jenő után a Thália Rt. megbízásából a kolozsvári Magyar Színház igazgatója: sajátos játékstílust és drámát próbált kikísérletezni. Színházpolitikai felfogásának lényegére utal, amikor a Feketeszárú cseresznye bemutatását e szavakkal kísérte: "Hunyady Sándor sikere így sokkal jelentősebb esemény, mint egy kitűnő író egyéni érvényesülésének etappe-ja: a humánum szellemének egy győztes csatája a vak gyűlölség fantomja fölött [...] a transzilván csíra [hajtása]." Ebben a szellemben fordította le Ion Luca Caragiale, Ion Marin Sadoveanu, Ion Minulescu, Octavian Goga, Victor Eftimiu drámáit s adta ki a román népballadákat, dalokat és románcokat magyarul A havas balladái cím alatt 1932-ben.

MűveiSzerkesztés

  • Arany őszentsége (versek), Komárom, 1912
  • Az idegen katona. Játék és pszichoanalízis 1 felvonásban; Lapkiadó Rt., Kolozsvár, 1922
  • A százegyedik (dráma), Kolozsvár, 1922
  • Bujdosó ének. Kádár Imre versei; ill. Kós Károly; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1925 (Erdélyi Szépmíves Céh I. sorozat)
  • Nászrepülés. Regény; metszetek Kós Károly; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1927 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. 1927. évi sorozat)
  • A fekete bárány. Regény, 1-2.; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1930
  • Szedjétek össze a maradékot. Mit követel az Ige a testi és lelki Izráeltől; előszó Bereczky Albert; Traktátus, Budapest, 1944
  • Érdekből tértem át; Jó Pásztor, Budapest, 1946
  • A magyar protestantizmus öt éve. 1945-1950; szerk. Fekete Sándor, Finta István, Kádár Imre; Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1950
  • Pákozdy László–Farkas József–Kádár Imre: Az Ige egyházának szolgálata a világban; Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya, Budapest, 1950

MűfordításaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés