II. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem

braunschweig–wolfenbütteli fejedelem
(Károly Vilmos Ferdinánd braunschweigi herceg szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 15.

Károly Vilmos Ferdinánd (németül: Karl II. Wilhelm Ferdinand (Braunschweig-Wolfenbüttel)) braunschweigi herceg, I. Károly braunschweigi herceg és Philippine Charlotte porosz hercegnő legidősebb fia. (1735. október 9.1806. november 10.)

Károly Vilmos Ferdinánd
Született1735. október 9.
Wolfenbüttel
Meghalt1806. november 10. (71 évesen)
Ottensen (napjainkban Hamburg városrésze)
Sírhelybraunschweigi dóm
ÁllampolgárságaBraunschweig-Wolfenbütteli Hercegség
Nemzetisége porosz (német)
Fegyvernemlovasság
Rendfokozata
  • vezértábornagy
  • tábornok
Csatáihétéves háború, napóleoni háborúk
Kitüntetései
HázastársaPrincess Augusta of Great Britain (1764. január 16. – 1806. november 10.)[1][2]
Gyermekei
  • Frigyes Vilmos braunschweig–wolfenbütteli fejedelem
  • Auguszta Karolina braunschweig–wolfenbütteli hercegnő
  • Caroline of Brunswick
  • Karl Georg August, Hereditary Prince of Brunswick-Wolfenbüttel
  • Prince Georg Wilhelm Christian of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Prince August of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Princess Amelia of Braunschweig-Wolfenbüttel
  • Carl Anton Ferdinand von Forstenburg
SzüleiFilippa Sarolta porosz királyi hercegnő
I. Károly braunschweig–wolfenbütteli fejedelem

Károly Vilmos Ferdinánd aláírása
Károly Vilmos Ferdinánd aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Vilmos Ferdinánd témájú médiaállományokat.

1775 óta a porosz hadseregben szolgált és részt vett a hétéves háborúban, ebben a franciákat több ízben megverte. Vilmos, Cumberland hercegének parancsnoksága alatt küzdött az észak-német hadjáratban. Első győzelmét a hastenbecki csatában aratta (1757. július 7.) egy gyalogsági ezred élén. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, főként a nem szabályos, irreguláris hadviselés terén.

A francia forradalom kitörése után a porosz-osztrák sereg fővezérévé tették és ebben a minőségében bocsátotta ki a francia emigránsok sürgetésére 1792. július 25-én azt a híres kiáltványt, melyben a párizsi köztársasági érzelmű ellenzéket s különösen a jakobinusokat halállal, Párizs városát teljes lerombolással fenyegette. (Koblenzi kiáltvány) Ezzel a fenyegetéssel egyébként XVI. Lajos király ügyének csak ártott.

A csatatéren kezdetben szerencse kísérte, Longwyt és Verdunt is elfoglalta; de azután Dumouriez ellen a sikertelen valmyi ágyúzás után semmi eredményt sem volt képes felmutatni. Ezek után fegyverszünetet kötött s visszavonult (szeptember 20.). Ezután is harcolt a franciák ellen és Mainzot foglalta tőlük vissza, sőt Kaiserslautern mellett le is győzte őket, de a sikereket túlságos óvatossága és pedantériája miatt nem aknázta ki, így 1794-ben tisztségéről lemondott.

Évek múlva, 1806-ban a porosz király az idős herceget még egyszer a hadsereg élére állította, ami szerencsétlen választásnak bizonyult. A herceg a jéna-auerstädti csatában megsebesült és szeme világát elvesztette, mire Braunschweigbe vitette magát, ahonnan azonban a franciák nemsokára elűzték. Így messze hazájától halt meg.

1874-ben Braunschweigben lovas szobrot állítottak emlékének.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles William Ferdinand, Duke of Brunswick című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Kindred Britain
  2. p10674.htm#i106736, 2020. augusztus 7.