Főmenü megnyitása

Kácsor András, szerzetesi nevén Szent Imréről nevezett Kátsor Keresztély (Pest, 1710. november 28. – Pest, 1792. augusztus 28.) történetíró, költő, levéltárnok, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár.

Kátsor Keresztély
Született Kácsor András
1710. november 28.
Pest
Elhunyt 1792. augusztus 28. (81 évesen)
Pest
Foglalkozása történész,
költő,
levéltáros,
tanár

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szülővárosában végezte gimnáziumi tanulmányait, 1727. október 12-én Privigyén a piarista rendbe lépett. 1729. október 16-án Korponán tett szerzetesi fogadalmat. Előbb Pesten, majd 1730-tól Debrecenben volt tanító, hitoktató. 1731-ben Nagykárolyban, 1732-ben Vácott filológiát, 1733-ban Szegeden teológiát tanult. 1734. április 11-én Temesváron pappá szentelték. Ezt követően Debrecenben tanított, 1735-ben Breznóbányán teológiát hallgatott. 1736-ban Nyitrán a retorika és a poétika tanára volt, Korponán 1737-től a humaniorák korrepetitora, 1739-ben Aspermont gróf nevelője lett. 1740-ben visszatérvén a rendbe, filológiát tanított. 1742-ben Medgyesen lett házfőnök, 1743-ban kinevezték tartfőnöki titkárra. 1744-ben Nagykárolyban rektorként és újoncmesterként (novícmester) működött. 1749-től 1751-ig rendfőnöki titkár volt. 1752-től Veszprémben, 1761-től 1763-ig Újszentannán viselte a házfőnöki tisztet. 1764-től Kecskeméten helyettes rektor, 1765-től Privigyén volt újoncmester. 1776-tól Kecskeméten rektor, 1780-től pedig újoncmesteri teendőket is ellátott 1782-ig. 1783-tól halálig Pesten tartózkodott mint házfőnök, újoncmester, kormánysegéd és levéltárnok. 1784-től helyettes rektorként is működött.

MunkásságaSzerkesztés

Rendkívül sokat írt; alig van piarista ház, ahol ne volna egy-két hatalmas munkája. Kellő anyagi segítség hiánya miatt azonban művei legnagyobb részét nem tudta kiadni. Ő volt az első hazánkban, aki az iskolai színműirodalom fejlesztése céljából a francia drámai irodalom termékeit ajánlgatta tanárainknak mintául. A piaristák figyelmét már 1764-ben felhívta a külföld klasszikus színművekre, elsősorban Racine munkáira.[1] Maga is több színművet irt, melyek közül a Rózsa című allegorikus színmű iskolai színjátékunk egyik legszebb emléke. A pesti piarista ház könyvtárában van a Liber de cosmographiae et matheseos principiis című pompás illusztrációkkal díszített munkája, továbbá kétkötetes egyháztörténelme, világtörténelme, a Tractatus de quaestionibus és a Brevis ac dilucida rerum sacrarum v. t. noticia című című műve. 1760-ben írta a Capitularii cononico regularis nevű két kötetes történeti művét, mely egymaga ezerháromszáz oldalra terjed. Ennél is nagyobb az Intimata regia-nak nevezett gyűjteménye. A kecskeméti piarista rendházban őrzött feljegyzései érdekes adalékként szolgálnak Kecskemét várostörténetéhez.[2]

IskoladrámáiSzerkesztés

  • Onomasticus Mercurii Stephanitus (Pest, 1728);
  • Resplendens gloria Martis in Joanne Armeniae Rege. (Pest, 1730)
  • Ilias in nuve sive Diva Catharina (Nagyszombat, 1736);
  • Felix defluentis novi Jani suspicium (Nyitra, 1737);
  • Diogene. (Nyitra, 1737)
  • De Alexide in Majo. (Nyitra, 1737)
  • Daphnis. Rendi pásztorjáték. (Privigye, 1771)
  • Rosa. Allegoria zenekísérettel. (Privigye, 1772)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés