Kázmér Ernő

magyar esszéíró, kritikus

Kázmér Ernő, 1911-ig Klein Ernő[1] (Máramarossziget, 1892. október 5.Pancsova, 1941. júniusa ?) magyar esszéíró, kritikus.

Kázmér Ernő
SzületettKlein Ernő
1892. október 5.
Máramarossziget
Elhunyt1941 (48-49 évesen)
Belgrád
Állampolgársága
Foglalkozásaújságíró
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Kázmér Ernő témában.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Klein Ábrahám és Mautner Emília gyermeke. A középiskolát Budapesten végezte, 1910-ben érettségizett. Utána járt az egyetem bölcsészkarára is, de nem ismeretes, hogy meddig. Más forrás szerint érettségi után banktisztviselőként dolgozott, 1910–1912 között Olaszországban tanult művészettörténetet.[2]

Az 1910-es évek elején újságíró lett. 1913-ban „a rövid életű Május c. folyóirat egyik szerkesztője”,[3] illetve a Világ című lap újságírója volt. 1915-től A Hét munkatársaként közölt irodalmi és képzőművészeti kritikákat, ezekkel vált ismertté. 1917-ben jelent első (és egyetlen) kötete, melyben több, nálunk még alig ismert külföldi írót, művet is bemutatott. 1919. május 17-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Weisz Ibolykával, Weisz Mór és Weisz Ilona gyermekével.[4] A Tanácsköztársaság leverése után, 1920 február végén letartóztatták, május elsején kiengedték.

Ezután elhagyta az országot és Pozsonyban telepedett le. Kritikusi pályája az 1920-as években Szlovákiában folytatódott, – bár az ottani magyar irodalmi életbe nem sikerült bekapcsolódnia –, az 1930-as évek elejétől pedig Jugoszláviában bontakozott ki. Egy cseh fakereskedelmi vállalat képviselőjeként dolgozott előbb Zágrábban, majd Dubrovnikban, 1936-tól Belgrádban. Jugoszláviában előbb egy szabadkai napilapban jelentek meg nagy számban írásai. A délvidéki magyar írók tekintélyes folyóiratába, a Kalangyába Szenteleky Kornél szerkesztő halála (1933) után, Szirmai Károly szerkesztősége idején kezdett publikálni. A Kalangyában nagyobb terjedelmű és jelentősebb bírálatokat, esszéket is közölt, azonkívül fordított, lexikon szerkesztésben vett részt, tanulmányokat írt, egyebek között szerb írókról. Sok kisebb írása jelent meg, gyorsan dolgozott és 1938-tól már kizárólag írásaiból élt, mivel állásából elbocsátották. A Nyugatban is megjelent néhány munkája, több szerb lapba is írt cikkeket, 1940-től pedig a Láthatárnak is dolgozott.

Korábban úgy tudták, hogy a Belgrád bombázása (1941. április 9.) utáni napokban eltűnt.[5] Egy szemtanú beszámolójából később kiderült, hogy a Bánát megszállása (április 12.) után a németek mint csehszlovák zsidót elfogták. Júniusban még Nagybecskereken tartották fogva, majd onnan a Szovjetunió megtámadása (június 22.) után a Pancsován kialakított koncentrációs táborba vitték. „Kázmér Ernő a legelső áldozatok között lehetett.”[6]

Munkáiról szerkesztés

Első kiadványa: Masaryk vallása (Globus Ny., Košice, 1923). Egyetlen könyve, az Idegen portrék (Tevan, Békéscsaba, 1917)[7] kb. huszonöt külföldi író, illetve irodalmi mű bírálatát tartalmazza, melyek többsége A Hétben jelent meg. A rövid, impresszionista stílusú kritikákban többnyire „csupán vázlatos, kifejtetlenül dicsérő megállapításai vannak”.[8] Irodalmi tárgyú írásaiban nagyobb részt kortárs szerzőkkel, magyar, délszláv és más európai írókkal, művekkel foglalkozott. Több száz rövidebb-hossza írása, irodalmi és képzőművészeti kritikái, írói portréi, kiállítási- és könyvismertetései különféle, zömmel jugoszláviai lapokban, folyóiratokban vannak szétszórva. Halála után sem jelent meg közülük válogatás, csak a Kalangya szerkesztőjéhez írt levelezését adták ki (Levelek Szirmai Károlyhoz, 1975). Munkásságát Vajda Gábor részletesen elemezte Kázmér Ernő szellemi arca című monográfiájában (Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1980).

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1911. évi 170721. sz. rendelete.
  2. Gerold László i. m.
  3. Benkő Ákos i. m.
  4. A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 851/1919. folyószám alatt.
  5. Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 15.), és Magyar életrajzi lexikon
  6. Kalapis Zoltán i. m.
  7. Online
  8. [1] Részlet Vajda Gábor Kázmér Ernő szellemi arca c. monográfiájából. Ex Symposion c. folyóirat, 11. évfolyam 124. szám (1975. augusztus 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Kázmér Ernő témában.
  • Vajda Gábor: Kázmér Ernő szellemi arca (Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1980)
  • (Részlet Vajda Gábor könyvéből) Ex Symposion c. folyóirat, 11. évfolyam 124. szám (1975. augusztus 1.)
  • Kázmér Ernő: Idegen portrék (MEK, pdf formátum)
  • A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995. Főszerk. Fónod Zoltán. Pozsony, Madách-Posonium, 1997.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.