Kékúszójú tonhal

csontoshal-faj

A kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Kékúszójú tonhal
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Thunnus
South, 1845
Alnem: Thunnus
Faj: T. thynnus
Tudományos név
Thunnus thynnus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Albacora thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Orcynus secondidorsalis (Storer, 1853)
  • Orcynus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Scomber thynnus Linnaeus, 1758
  • Thunnus secundodorsalis (Storer, 1853)
  • Thunnus thynnus coretta (non Cuvier, 1829)
  • Thunnus thynnus saliens (non Jordan & Evermann, 1926)
  • Thunnus thynnus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Thunnus thynus (Linnaeus, 1758)
  • Thunnus vulgaris (Cuvier, 1832)
  • Thynnus linnei Malm, 1877
  • Thynnus mediterraneus Risso, 1827
  • Thynnus secundo-dorsalis Storer, 1853
  • Thynnus secundodorsalis Storer, 1853
  • Thynnus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Thynnus vulgaris Cuvier, 1832
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékúszójú tonhal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékúszójú tonhal témájú médiaállományokat és Kékúszójú tonhal témájú kategóriát.

A Thunnus halnem típusfaja.

Előfordulása

szerkesztés

A kékúszójú tonhal az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén, valamint a Földközi-tengerben és a Fekete-tenger déli felén honos. Az Atlanti-óceán nyugati felén a kanadai Új-Fundland és Labradortól a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen Venezueláig és Brazíliáig található meg. Ugyanennek az óceánnak a keleti felén, e tonhal elterjedése a norvégiai Lofotentől a Kanári-szigetekig tart. Mauritánia tengervizeiben is észlelték. Dél-Afrika mentén is van egy állománya.

Megjelenése

szerkesztés

A kifejlett állat testhossza átlagosan 200 centiméter, de 458 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort 97-110 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 684 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 12-14 tüske és 13-15 sugár, míg a farok alatti úszóján 13-16 sugár ül. 39 csigolyája van. A két hátúszó közül a második a magasabb. A mellúszói testéhez képest eléggé rövidek. Van úszóhólyagja. Az oldalai és hasi része ezüstös-fehérek, több színtelen keresztcsíkozással és pontozással. Az első hátúszó sárga vagy kékes, a második vörösesbarna színű. A farok alatti úszó és szürkéssárga fekete szegéllyel. A felnőtt halnál a farokúszó tövénél levő erősítő csontos képződmény fekete. Összetéveszthető főleg fiatal korábban más tonhalakkal.

Életmódja

szerkesztés

Főleg nyílt vízi halfaj, de néha a brakkvízbe is beúszik. A felszíntől egészen 985 méter mélységig található meg, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. A 3-30 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka apró halakból és tengeri puhatestűekből áll. A rajokat azonos korú fajtársaival, vagy azonos méretű rokon fajokkal alkotja.

Legfeljebb 32 évig él.

Szaporodása

szerkesztés

Az ívási időszakban a nőstény 1-2 naponként rak ikrákat. Becslések szerint egy 205 centiméteres nőstény 13-15 millió ikrát rakhat. Általában nyáron ívik. Az ikrából körülbelül 2 napon belül kell ki az ivadék. A szikzacskós állapot 32 órát tart, míg a lárva-ivadék 30 napot. Az ikra 1 milliméter átmérőjű, a lárva-ivadék 2,8 milliméter hosszú. Általában ott ívik, ahol kikelt az ikrából.

Veszélyeztetettsége, felhasználása

szerkesztés

A kékúszójú tonhal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A túlhalászás miatt kihalás fenyegeti. Japánban tenyésztik is. Frissen, főzve vagy konzervbe tárolva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik.

Érdekesség

szerkesztés

A horvát 2 kunás érmének a fejoldalán megtalálható a hal képe.