Wikipédia

Képíró Sándor

magyar csendőr százados, jogász

Képíró Sándor, születési nevén Képíró Sándor Tibor (Sarkad, 1914. február 18.[1] – Budapest, 2011. szeptember 3.[2]) magyar csendőr százados, jogász. A második világháború után Argentínában telepedett le, 1996-tól újra Magyarországon élt. Az újvidéki razziában való részvétele miatt háborús bűnökkel vádolták meg.

Képíró Sándor
Képíró Sándor csendőr századosi uniformisban
Képíró Sándor csendőr századosi uniformisban
SzületettKépíró Sándor Tibor
1914. február 18.
Sarkad
Elhunyt2011. szeptember 3. (97 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásacsendőrtiszt, jogász
SírhelyeSarkad
A Wikimédia Commons tartalmaz Képíró Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Képíró Sándor életének nagy része csupán 2007-ben született önéletrajzából ismert.

Id. Képíró Sándor takarékpénztári igazgató és Kovács Róza református szülők gyermekeként született. Alapfokú tanulmányait Sarkadon végezte, középiskolába Mezőtúron, majd Békéscsabán járt, a békéscsabai evangélikus gimnáziumban érettségizett. 1932 és 1933. október 1. között a nyíregyházai 6. tüzérosztálynál szolgált, ahonnan 1933. október 1-jén mint hadapród tűzmester szerelt le.

1933-ban beiratkozott a szegedi Ferenc József Egyetem Jogi Karára és 1937 májusában államtudományi doktorrá avatták. 1937 őszén beiratkozott a budapesti Kereskedelmi Akadémiára, ahol kereskedelmi átképző tanfolyamon vett részt. 1938 májusában felvették a Magyar Általános Hitelbankba.

Ezután a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamára jelentkezett, amit 1939–1940-ben végzett el. 1940. július 9-én hadnaggyá avatták. Ezt követően a csendőrség szolnoki szárnyához került szárnyparancsnok-helyettesnek, majd Orosházára helyezték.

1941 májusában főhadnagy lett, majd decemberben áthelyezték a makói csendőriskolába, oktatótisztnek.

1942. január 21–23-án részt vett az újvidéki razziában.

Horthy Miklós kormányzó 1943 elején századossá léptette elő, majd Tóth Józsefet, az újvidéki járőrvezető iskola parancsnokát helyettesítette annak távollétében. 1943 decemberében a Vezérkari Főnökség Szegedre idézte, előzetes kihallgatásra az újvidéki események kapcsán. Ezt követően egészen 1944. június 1-ig eljárás folyt ellene. 10 évi börtönre ítélték, de a büntetést nem kellett letöltenie, és hamarosan visszahelyezték tisztségébe.

Később Kolozsvárra helyezték, majd augusztus 1-jétől Miskolcra, ahol a csendőrkiképző iskola parancsnoka lett.

Miután az iskolát Németországba vezényelték, ő ott maradt egységével Miskolc védelmére. 1944. december 2-án a harcoló magyar és német alakulatok tagjai közül az egyik utolsóként hagyta el a várost. Ezután az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől a Német Birodalom területére (Ausztriába) menekült, a később a nyugati szövetségesek által megszállt területre, így kerülte el a háború vége után a szovjet fogságba esést.[3]

A háború után Linzbe került, ahol beállt mezőgazdasági munkásnak. Később helyben a tolató-pályaudvaron vasutat épített, egy magyar vasútépítő egységhez kerülve. Innen átment Tirolba, ahol feliratkozott az Argentin Katolikus Egyház listájára és 1948. augusztus 1-jén Buenos Airesbe emigrált. Távollétében a magyar népbíróság 14 év börtönre ítélte. Buenos Airesben egy textilgyárban kapott munkát, megtanult szőni. 1950-ben megnősült, született két gyereke, majd elvált.

A rendszerváltás után, 1996-ban hazajött, Budapesten telepedett le.

2011. szeptember 3-án érte a halál egy budapesti kórházban. Szülővárosában, Sarkadon helyezték végső nyugalomra református szertartás keretében, 2011. szeptember 24-én.[4][5]

Halála után, posztumusz kitüntették az 1956-os forradalomhoz való viszonyulásáért és a magyarságért végzett munkájáért.[6][7]

Szerepe az újvidéki razziában szerkesztés

Képíró az önéletrajzában megemlíti, hogy 1942. január 21. és 23. között részt vett a később hideg napok néven emlegetett újvidéki razziában. Az előző évben Magyarország által visszafoglalt délvidéki területek déli és keleti részén, valamint Újvidéken több partizántámadás érte a magyar katonai, csendőr és rendőri egységeket. Erre válaszul a hadvezetés razziát rendelt el, ami önkényeskedésekbe, kivégzésekbe torkollott. A partizánok után kutatva a magyar szervek és egységek több mint 3000, főként szerb és zsidó polgári személyt gyilkoltak meg.

Képíró konkrét működése, szerepe az eseményekben máig tisztázatlan. 1943 végétől bírósági eljárás folyt a vérengzés miatt, amelynek végén több katona- és csendőrtiszttel együtt Képírót is elítélték, de a tíz év börtönbüntetéséből semmit sem kellett letöltenie, és 1944. június 1-jétől ismét csendőrtisztként szolgálhatott.

Később a népbírósági vádirat szerint saját kezűleg is gyilkolt, ő maga ezt azonban mindvégig tagadta a bírósági tárgyalások alatt. A korszakkal foglalkozó Ungváry Krisztián történész szerint Képírót legfeljebb azzal lehet vádolni, hogy nem ellenőrizte kellőképpen beosztottai munkáját.[8]

Újabb büntetőeljárás 2011-ben szerkesztés

2006-ban az egykori tengelyhatalmak zsidók ellen elkövetett háborús bűnök felelősei után kutató Simon Wiesenthal Központ – amelynek listáján a harmadik helyen állt – tudomást szerzett Képíró Sándor tartózkodási helyéről, és feljelentést tett a magyar igazságszolgáltatásnál, hogy elítéljék mint háborús bűnöst. Ennek érdekében 2007-ben még a központ vezetője, Efraim Zuroff is Budapestre utazott, és Képíró lakásához is elment.[9] Feljelentése nyomán a Nyomozó Ügyészség eljárást indított.[10] 2010-ben Képíró beperelte Zuroffot becsületsértésért, a vádat azonban a bíró bűncselekmény hiányában ejtette.[11][12]

2011 májusában nagy médiaérdeklődés mellett kezdődött meg pere a Fővárosi Bíróságon, védelmét Zétényi Zsolt látta el.[13] A bíróság július 18-án nem jogerősen felmentette őt a megfelelő bizonyítékok hiányában.[14] A felmentés hírére több külföldi közéleti szereplő nemtetszésének adott hangot. Boris Tadić, Szerbia államfője szerint az ítélet tartósan megterhelheti a szerb–magyar kapcsolatokat.[15] Július 25-én több szerbiai városban is tüntetésekre került sor Képíró felmentése ellen.[16] Ugyanakkor Karsai László történész véleménye szerint a Simon Wiesenthal Központ vádjai bizonyíthatatlanok, mert az 1942–44-es magyar katonai bírósági vizsgálat dokumentumai hiányoznak, és a szerb hatóságok sem szolgáltattak terhelő adatokat Képíró ellen.[17] 2011. szeptember 3-án meghalt, így az ellene folyó büntetőeljárást a hatályos büntető eljárásjogi szabályok értelmében megszüntették.[18] A Simon Wiesenthal Központ csalódását fejezte ki halála miatt, mivel így nem kerülhetett sor a másodfokú tárgyalásra és az általuk remélt elítélésére.[19] Efraim Zuroff, a központ vezetője Facebook oldalán úgy nyilatkozott: egyetlen vigaszuk az, hogy a per negatívan befolyásolta Képíró egészségi állapotát.[20][21][22]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Születése bejegyezve a sarkadi állami születési akv. 43/1914. folyószáma alatt.
  2. ↑ Meghalt Képíró Sándor. Index, 2011. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 3.)
  3. ↑ Dr. Képíró Sándor: Képíró Sándor - Életrajz (HTML). Nemzeti Jogvédő Alapítvány, 2007. május 17. (Hozzáférés: 2016. június 11.)
  4. ↑ Eltemették Képíró Sándort Archiválva 2011. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, BEOL.hu, 2011. szeptember 24.
  5. ↑ Eltemették Képíró Sándort (HTML). Békés Megyei Hírlap, 2011. szeptember 24. [2016. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 11.)
  6. ↑ Szélsőjobbosok is kaptak 56-os kitüntetést, Index.hu, 2011, október 17.
  7. ↑ Szélsőjobbosok is kaptak 56-os kitüntetést (HTML). Index, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2016. június 11.)
  8. ↑ Bizonyítékok nélkül vádolták meg Képíró Sándor egykori csendőrt[halott link], Magyar Nemzet Online, 2007. február 14.
  9. ↑ Fordulat Képíró-ügyben, Hetek, XI. évfolyam, 13. szám, 2007. március 30.
  10. ↑ http://mti.hu/cikk/344551/ [halott link]
  11. ↑ Megszüntették a büntetőeljárást a Simon Wiesenthal Központ vezetője ellen (HTML). HVG, 2010. december 16. (Hozzáférés: 2016. június 10.)
  12. ↑ http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/az-elso-foku-itelet-szerint-efraim-zuroff-nem-ragalmazott.html [halott link]
  13. ↑ Sárga csillaggal várták Képíró Sándort, Index.hu, 2011. május 5.
  14. ↑ Miklósi Gábor: Felmentették Képíró Sándort. Index, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  15. ↑ „Beta”: Tadićot megdöbbentette Képíró felmentése. magyarszo.com, 2011. július 22. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  16. ↑ Nem nyugszanak bele Képíró felmentésébe (HTML). Hír TV, 2011. július 25. [2011. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 11.)
  17. ↑ MTI: Felmentették Képíró Sándort. Index, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  18. ↑ A vádlott halála miatt megszüntetik a Képíró Sándor elleni büntetőpert. Múlt-kor, 2011. szeptember 5. [2011. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  19. ↑ A Simon Wiesenthal Központ csalódott Képíró Sándor halála miatt. InfoRádió, 2011. szeptember 4. [2012. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
  20. ↑ Zuroff Facebook oldala. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  21. ↑ Van még lejjebb? Zuroff büszke rá, hogy tönkretette Képírót. Barikád.hu, 2011. szeptember 6. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  22. ↑ MTI: Zuroff: kis győzelem Képíró halála. Fejér Megyei Hírlap, 2011. szeptember 6. [2016. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 11.)

Források szerkesztés

  • Önéletrajza a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján
  • Képíró Sándor csendőr ügye a védelmét ellátó Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján (folyamatos hírfolyam)
  • Zétényi Zsolt: A Képíró-ügy : tanulmány és dokumentumközlés; Kairosz, Bp., 2013
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Képíró_Sándor&oldid=26644845”