Főmenü megnyitása

A képes krónika (latinul: Chronicon Pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában. Szerzője feltehetően Kálti Márk, a székesfehérvári királyi egyház akkori őrkanonoka. A szöveg elejétől a végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája, Kálti Gesta Hunnorum et Hungarorum című kézirata nyomán készítették a scriptorok.[1]Hóman Bálint történész szerint valamennyi fennmaradt magyar vonatkozású krónika ősforrása a Szent László korában készült, de elvesztett Gesta Ungarorum. Forrásai Regino krónikája , az Altaichi Évkönyvek, továbbá az Árpád-ház nemzetségi hagyományai és a Vérbulcsú nemzetség körüli somogy-zalai vidéken lokalizálható dél-dunántúli hagyományok voltak.[2]Domanovszky Sándor szerint Anonymus művén, a magyar őstörténeti gesztán kívül nincs más magyar történeti ősforrás, de Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című krónikaszövegéről is sokat vitatkoztak a történészek.[3] Sokan a székesfehérvári királyi bazilikából egy török által megmentett Tarih-i Üngürüszt tartják az ősgesztának, tehát elképzelhető, hogy Kálti azt is fölhasználta műve papírra vetése során.

Képes krónika
A Magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról
István királyt ábrázoló iniciálénál kinyitott krónika két lapja
István királyt ábrázoló iniciálénál kinyitott krónika két lapja

Szerző Kálti Márk (?)
Eredeti cím Chronicon pictum
Megírásának időpontja 1360 körül
Nyelv latin
Témakör a magyar nép középkori története
Műfaj krónika
Kiadás
Magyar kiadás több kiadás, pl. Képes Krónika – A Magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról (ford. Geréb László), Magyar Helikon, Budapest, 1971, 197 oldal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Képes krónika témájú médiaállományokat.

A Képes krónikát ma a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Clmae 404. jelzeten.

A 15. században 1458–1490 között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került. A 16. századtól a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományába tartozott, ezért korábban bécsi Képes krónikának (Chronicon pictum Vindobonense) nevezték. A trianoni békeszerződés és az azt követően 1932-ben megkötött velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben került vissza Magyarországra. A velencei kultúregyezmény és a monarchia felbomlása következtében egyéb magyar kulturális kincsek is visszatérhettek Bécsből Magyarországra, így például ciméliák (Anonymus műve, Gesta Hungarorum...) mellett, 16 hiteles corvina is az Országos Széchényi Könyvtárba került.

A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása.

Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb. 300×210 mm), amelyek elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros.

A Nekcsei-biblia és a Magyar Anjou-legendárium mellett legbecsesebb kézzel illusztrált művészettörténeti emlékünk a 14. századból.

Tartalomjegyzék

A Képes krónika családjaSzerkesztés

Thuróczy János: A magyarok krónikája - „...Van ugyanis két krónikakötetünk, amely az ő (hunok–magyarok) eredetükről és történetükről ad felvilágosítást, s amelyet – mint feltehető – az egykor megboldogult Károly és Lajos magyar királyok idejében szereztek.

A Képes Krónika tulajdonosa a Széchenyi Könyvtár, a krónika engedély nélküli másolása miatt, jogalap nélküli gazdagodás címén, jó hírnevének megsértése miatti kártérítést követel.[5] Közjogi értelemben a Kódex kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. §-ának 4. pontja értelmében kulturális javaknak minősül. Ugyanezen törvény 46. §-a alapján a könyvtárakban muzeális dokumentumként őrzött kulturális javak védettnek minősülnek. [6]

TartalmaSzerkesztés

 
A krónika első oldala
 
Attila és Leó pápa
 
A Képes krónika 21. lapja. A felső nagy miniatúra a magyarok bejövetelét Pannóniába, a "D" iniciálé bizonytalan, hogy Elődöt, vagy Árpádot, az "A" iniciálé szintén bizonytalan, hogy Álmost, vagy Árpádot ábrázolja
 
III. István megkoronázása
 
A korona elrablása
 
Magyar királyok: IV. István (balra), III. Béla (fent jobbra), Imre (lent)
 
A Képes krónika 40. lapja. A felső miniatúra Gyula elfogását, a "P" iniciálé István királyt ábrázolja
 
Szent István király trónon, koronával (kiemelve a "P" iniciáléban)

„Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról és…” (azaz 1358. május 15-én.[7])[8]

Ezekkel a szavakkal kezdődik a Képes krónika a Chronica Hungarorum, amely Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 körül készült, és Károly Róbert koráig követi a magyar történelem eseményeit.

Kiemelten tárgyalja a lovagkirályok mintaképének tekintett Szent László király (Nagy Lajos király példaképe) életét és uralkodását.

DíszítéseiSzerkesztés

147 miniatúra díszíti: tíz nagyobb kép az írástükör, huszonkilenc a hasáb szélességében, négy kisebb a lap alján, kerek medalionformában, 99 iniciáléba foglalva és 5 iniciálé kép nélkül. Ezenkívül 82 lapon található lapszéldísz. A fejezetcímeket és a kezdősorokat rubrummal emelték ki. Illuminátora feltehetően Hertul fia, Miklós volt.

TörténeteSzerkesztés

Szövegét öt középkori kódex őrizte meg, ám egyik sem jutott el az 1350-es évekig.

Maga a Képes krónika nyilván reprezentációs céllal készült, de befejezetlen maradt. Nem csak a szöveg, de az illusztráció is: több, képnek kihagyott hely kifestetlen maradt. Némelyek feltételezték, hogy Nagy Lajos Katalin nevű lánya és Valois Károly francia trónörökös eljegyzésére szánták ajándéknak. Ennek ellentmond, hogy a címlapon nem látható a lengyel címer, pedig Lajos 1370-től lengyel király is volt, és Katalin is ebben az évben született. Ráadásul a Teleki-kódex bejegyzése szerint a krónikát 1462-ben másolták egy pompás kódexből, amelyet a francia király ajándékozott Brankovics György szerb despotának (egyben magyar mágnásnak). Vannak, akik valószínűsítik, hogy ez nem azonos az ismert Képes krónikával, hanem egy másik illusztrált példány volt, amely elveszett.

A műnek a 15. század második felében mégis Magyarországon kellett lennie. Ezt bizonyítja Vitéz János (kb. 14081472) humanista tudós, bíboros, esztergomi érsek több, saját kezű bejegyzése. De ebből másolták 1479 után a Dubnici krónika első hét fejezetét is. További 15. és 16. századi jegyzetek is vannak benne magyar és latin nyelven, sőt három helyen török írással, magyar nyelven. A bécsi Udvari Könyvtár katalógusában a 17. század első harmadában szerepelt először.

SzerzőjeSzerkesztés

Szerzője valószínűleg Kálti Márk, aki a Veszprém megyei Kált birtokáról kapta a nevét. Márk 1342-ben a budai Váralja plébánosa lett, 1352-ben a királyi levéltár őre, 1354-ben szerémi prépost, 1358-ban a székesfehérvári egyház őrkanonokja. Kálti Márk szerzősége mellett foglaltak állást: Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor, Kristó Gyula és mások. Nem fogadták el a szerzőségét: Erdélyi László Gyula, Karsai Géza stb.

Anjou királyainkat egy festő család három generációja szolgálta. A nagyapa, Hertul, talán Nápolyból behívott olasz mester volt, és Károly Róbertnek dolgozott. Az apa, Miklós, I. Lajos király szolgálatában állott. Ő 1373-ban már nem élt, fia, Miklós, pedig ekkor még kiskorú volt, viszont 1385-ben már ő sem élt. Számosan a család második nemzedékébe tartozó Miklósban látják a Képes krónika festőjét – ők felteszik, hogy a festést az 1360-as évek elején vagy esetleg az írással szorosan együtt, azaz az 1350-es évek végén kezdte el.

A Képes krónika utóéleteSzerkesztés

A Képes krónika kódexének további történetében is sok a bizonytalanság. Mutatnak nyomok arra, hogy a kódex 1419-ben is Magyarországon volt. A nagy értékű kódex Franciaországba került, ahonnan VII. Károly francia király (14221461) adományaként jutott a „despota”, azaz Brankovics György szerb fejedelem (14271456) tulajdonába. Abból a körülményből, hogy magyar vonatkozású török glosszák olvashatók benne, a kutatók arra következtettek, hogy a 15. század vége és a 17. század eleje között a kódex egy törökül igen jól tudó magyar ember tulajdonában volt.

Utóbb Bécsbe került; mindenesetre Sebastian Tengnagel az udvari könyvtár kéziratairól 16081636 között összeállított katalógusában már említi azt. Hosszú évszázadokig Bécsben őrizték, innen ered az elvétve még ma is használatos (régebben általánosabban elterjedt) Bécsi Képes krónika elnevezés.

Nemzeti kultúránk és történelmünk e felbecsülhetetlenül becses emléke az 1932. évi velencei egyezmény keretében került vissza Magyarországra. 1964-ben napvilágot látott remekbe szabott hasonmás kiadása, és ezzel széles körben megnyílt a kutatás lehetősége. Kutatni való még temérdek van: számos a fehér folt a krónika szövegtörténetén és a kódex históriáján. Ezek eltüntetése a jövendő történész, irodalomtörténész, művészettörténész, könyvtörténész stb. kutatóinak feladata.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Magyar nyelvű kiadásokSzerkesztés

(nem teljes felsorolás)

További információkSzerkesztés

Egyéb krónikákSzerkesztés