Főmenü megnyitása

A camera dei deputati (magyarul: Képviselők Háza) vagy Képviselőház az olaszországi törvényhozás alsóházaként működik, A törvényhozás felsőházaként működő olasz szenátussal (Senato della Repubblica, magyarul: a köztársaság szenátusa) közösen teszik ki az olasz parlamentet.

Camera dei deputati
Palazzo Montecitorio, Camera dei deputati épülete
Palazzo Montecitorio, Camera dei deputati épülete

Alapítva 1948
Típus közigazgatási szerv
Székhely Palazzo Montecitorio, Róma
Vezető Roberto Fico
A Camera dei deputati weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Camera dei deputati témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Képviselőház összetételeSzerkesztés

 
A Képviselőházi mandátumok eloszlása 2014-ben

KormányoldalSzerkesztés

     Demokrata Párt (303)
     Új Jobbközép-Közép Uniója (30)
     Civilek és Innovatívak (17)
     Olaszországért - Demokrata Közép (13)
     Vegyes frakció (18)

EllenzékSzerkesztés

     5 Csillag Mozgalom (91)
     Forza Italia (50)
     Olasz Baloldal (31)
     Északi Liga (19)
     Polgári Választás - Liberális Népi Szövetség (16)
     Olaszország Fivérei - Nemzeti Szövetség (11)
     Vegyes frakció (34)

A Képviselőház tagjainak a választásaSzerkesztés

Az alsóház képviselőit közvetlen módon az olasz állampolgárok szavazzák meg a parlamenti választások napján. A képviselők mandátuma 5 évre szól. A szenátussal ellentétben, ahol a megválasztott képviselőnek a választás napjáig be kell töltenie a 40. életévét, az alsóházban az alsó korhatár a 25. életév.

Az olasz alkotmány 61. cikkelye megszabja, hogy a parlamenti választásokat a parlamenti mandátumok lejárta előtt 70 nappal kell megtartani, a képviselők mandátumát meghatározó testületnek a választásoktól számított 20 napon belül kell összeülnie.[1]

Italicum-törvénySzerkesztés

A 2015-ben megszavazatott és életbe lépett választási törvény szerint, a Képviselőház tagjait a leadott szavazatok után arányos "kompenzációs listás" rendszerben választja ki, két fordulóban. A második fordulót csak abban az esetben tartják meg, ha egyetlen egy koalíció sem éri a 40%-ot illetve ha egyik koalíció sem kap meg legalább 340 mandátumot. Csak az a választási koalíciót illeti meg a kompenzációs lista, amely a 3%-os bejutási küszöböt teljesítette.

Rosatellum-törvénySzerkesztés

A Rosatellum néven ismert 2017/165-ös választási törvény a jelenleg hatályos választási törvény Olaszországban, amely a Képviselőháznak és a Szenátusnak is hasonló rendszert szab meg.

Vegyes választási rendszer jött létre, amiben a mandátumokat 37%-át egyszerű többségi "győztes mindent visz" rendszerben, a mandátumok 61%-át arányos képviselet értelmében osztják ki azon pártoknak, akik átlépték egyénileg a bejutási küszöböt. A mandátumok 2%-át szintén arányos rendszerben a külföldi szavazatok alapján osztják ki.

A törvénnyel változtatottak a bejutási küszöbön, annak érdekében, hogy a kormánytöbbséget biztosítani lehessen:

  • Önálló listával rendelkező országosan induló pártok esetében: 3%
  • Önálló listával rendelkező regionálisan induló pártok esetében: 20%
  • Önálló listával rendelkező regionálisan induló pártok, amelyek egy adott különös státuszú régió (Szicília, Szardínia, Trentino Alto Adige, Friuli-Venezia Giulia, Valle d'Aosta), elismert nyelvi kisebbségét képviselik: 20%
  • Koalíciós listával rendelkező országosan induló pártszövetségek esetében: 10%

A Képviselőház általános feladataiSzerkesztés

A törvényhozás gyűlésein joga van részt venni a kormánynak a minisztereivel. Ha kötelezik erre, akkor a kormánynak kötelessége részt vennie a gyűléseken. Ugyanígy a kormány is kötelezhet a gyűlésen másokat válaszadásra.

A törvényhozás mandátuma 5 évre szól, azonban meghosszabbítható ez két esetben:

  • Az olasz alkotmány 61. cikkelyének 2. szakasza szerint elhalasztás (prorogatorio) lép életbe, ami az újonnan megválasztott alsóház első ülésnapjáig tart.
  • Az elhalasztás a 60. cikkely 2. szakasza szerint általános törvénykezéssel és hadiállapot fennállása esetén vezethető be.

Képviselőházi többség megállapításaSzerkesztés

A többség megállapítását az alkotmány 64. cikkelye tartalmazza. Az alsóház ülése akkor tekinthető érvényesnek, ha tagokból megszavazták a kormánytöbbséget. A kormánypárti többség 316+1 mandátum alapján jön létre. Ez a strukturális érvényesség, ami akkor jön létre, ha az ülés elnöke jóváhagyja. Ha a többség nincs meg, akkor az alsóház ülését feloszlatják vagy elnapolják.[2]

Képviselőházi szervezetekSzerkesztés

A Képviselőház elnökeSzerkesztés

A 17. olasz törvényhozási időszakban a házelnök Laura Boldrini (PD), aki 2013. március 16. óta tölti be ezt a tisztséget, a 618 képviselőből 327-en szavazták meg.

Elnöki hivatalSzerkesztés

Az Alsóház Elnöki Hivatala a következőképp jön létre:

  • 5 alelnök, akik az elnökkel közösen vesznek részt az ülésen illetve az elnököt helyettesítik, az elnök távollétében.
  • 3 háznaggyal
  • Legalább 8 olyan képviselő, aki az ülésen az elnökkel együtt a szavazások törvényességét felügyeli az ülésen.

Képviselőházi BizottságokSzerkesztés

Az alsóháznak 14 bizottsága működik: alkotmányügyi, igazságügyi, külügyi, honvédelmi, költségvetési, pénzügyi, kulturális-oktatási, környezetvédelmi, közlekedési-telekommunikációs, termelési, munkaügyi, társadalmi ügyek, mezőgazdasági és európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságok.

Képviselőház elnökeiSzerkesztés

Képviselőház elnökei 1948 ótaSzerkesztés

N. Arckép Neve
(Születés-Halál)
Hivatali ideje Párt Parlamenti ciklus
  Giovanni Gronchi
(1887–1978)
1948. május 8. 1953. június 24. DC I (1948)
1953. június 24. 1955. április 29.
(köztársasági elnöknek választották meg)
II (1953)
  Giovanni Leone
(1908–2001)
1955. május 10. 1958. június 11. DC
1958. június 12. 1963. május 15. III (1958)
1963. május 16. 1963. június 21. IV (1963)
Brunetto Bucciarelli-Ducci
(1914–1994)
1963. június 26. 1968. május 14. DC
  Sandro Pertini
(1896–1990)
1968. június 5. 1972. május 24. PSI V (1968)
1972. május 25. 1976. július 4. VI (1972)
  Pietro Ingrao
(1915–2015)
1976. július 5. 1979. június 19. PCI VII (1976)
  Nilde Iotti
(1920–1999)
1979. június 20. 1983. július 11. PCI / PDS VIII (1979)
1983. július 12. 1987. július 1. IX (1983)
1987. július 1. 1992. április 22. X (1987)
  Oscar Luigi Scalfaro
(1918–2012)
1992. április 24. 1992. május 25.
(köztársasági elnöknek választották)
DC XI (1992)
  Giorgio Napolitano
(1925– )
1992. június 3. 1994. április 14. PDS
  Irene Pivetti
(1963– )
1994. április 16. 1996. május 8. LN XII (1994)
10º   Luciano Violante
(1941– )
1996. május 10. 2001. május 29. PDS / DS XIII (1996)
11º   Pier Ferdinando Casini
(1955– )
2001. május 31. 2006. április 27. CCD / UDC XIV (2001)
12º   Fausto Bertinotti
(1940– )
2006. április 29. 2008. április 28. PRC XV (2006)
13º   Gianfranco Fini
(1952– )
2008. április 30. 2013. március 14. AN / PdL / FLI XVI (2008)
14º   Laura Boldrini
(1961– )
2013. március 16. hivatalban SEL XVII (2013)

HivatkozásokSzerkesztés