Kéz Andor

(1891-1968) magyar földrajztudós

Kéz Andor (Déva, 1891. augusztus 31.Budapest, 1968. szeptember 17.) geográfus, egyetemi tanár.

Kéz Andor
Született 1891. augusztus 31.[1]
Déva
Elhunyt 1968. szeptember 17. (77 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása geográfus

Élete és munkásságaSzerkesztés

Az iglói tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet 1912-ban. A Gyulafehérvári Állami Polgári Fiúiskola tanára volt 1912–1913-ban, majd az első világháborúban frontszolgálatot teljesített.

A budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Apponyi Kollégiumában kapta meg polgári iskolai tanári oklevelét 1921-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanársegéd lett (1921–1925), földrajzból bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben. Egyetemi adjunktus volt 1925–1943 között, majd magántanár (1933–1943).

A mechanikai lepusztulás hatása a földfelszíni formákra tárgykörben magántanári képesítést szerzett 1933-ban. 1942–49-ben a műszaki egyetem közgazdaságtudományi karán intézeti tanár, 1949-től az ELTE Földrajzi Intézetének docense volt. 1952-ben addigi tevékenységéért megkapta a földrajztudományok kandidátusa címet. 1952-től nyugdíjazásáig, 1956-ig, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára volt.

Fő kutatási területe a természeti földrajz területén a geomorfológia, elsősorban folyóvízi morfológia volt. Az 1930–40-es években a magyarországi folyómenti teraszok kutatásának kezdeményezője volt. Elsősorban a Felső-Tisza, a Zala és a Nagy-Szamos menti teraszokat vizsgálta, bebizonyította a teraszok klimatikus eredetét, kimutatta a fiatal kéregmozgásoknak a teraszokra gyakorolt hatását, eredeti elméletet dolgozott ki a Balaton árkának kialakulására. Tudományos ismeretterjesztő munkássága, földrajz-pedagógiai tevékenysége is jelentős volt. Számos korszerű egyetemi tankönyvet, jegyzetet, segédkönyvet írt és szerkesztett. A Cholnoky Jenővel együtt szerkesztett Felfedezők lexikona (1936) című munkája a hazai lexikonirodalom egyik klasszikusa.

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Bizottsága tagja volt. Aktívan részt vett a Magyar Földrajzi Társaság tevékenységében, annak választmányi tagja, titkára (1923–1929), alelnöke (1945–1949), társelnöke (1959–1962), tiszteleti tagja, a Természeti Földrajzi Szakosztály elnöke volt. Szerkesztette a Társaság kiadványait, a Földrajzi Zsebkönyvet, a Földgömböt.

Budapesten élt és dolgozott, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította .

Főbb műveiSzerkesztés

  • Felfedezők lexikona (szerk., Bp., 1937);
  • Észak- és Dél-Afrika (Bp., 1938);
  • A föld felfedezői és meghódítói (Cholnoky Jenővel és Germanus Gyulával, Bp., 1938);
  • Általános földrajz (Bp., 1945);
  • A Nagy-Szamos teraszai (Bp., 1957).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07863.htm, Kéz Andor, 2017. október 9.
  2. BnF források (francia nyelven)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Eke Pálné: Kéz Andor (bibliográfia, Debrecen, 1971).