Kínai mamutfenyő

növényfaj

A kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) a ciprusfélék családjába tartozó Metasequoia nemzetség egyetlen recens faja. További magyar nevei: ősmamutfenyő, kínai ősfenyő, szecsuani mamutfenyő[1] A nemzetséghez további 4, mára fosszilis faj tartozott.

Kínai mamutfenyő
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Alcsalád: Mamutfenyőformák (Sequoioideae)
Nemzetség: Metasequoia
Hu & W.C.Cheng, 1948
Faj: M. glyptostroboides
Tudományos név
Metasequoia glyptostroboides
Hu & W.C. Cheng, 1948
Szinonimák
  • Metasequoia glyptostroboides var. caespitosa Y.H.Long & Y.Wu
  • Metasequoia glyptostroboides subsp. caespitosa (Y.H.Long & Y.Wu) Silba
  • Metasequoia glyptostroboides subsp. neopangaea (Silba) Silba
  • Metasequoia honshuenensis Silba & Callahan
  • Metasequoia neopangaea Silba
  • Sequoia glyptostroboides (Hu & W. C. Cheng) Weide
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai mamutfenyő témájú médiaállományokat és Kínai mamutfenyő témájú kategóriát.

A levelek átellenes állásúak, ősszel a rövidhajtásokkal együtt lehullanak.
Kéreg

A nemzetség felfedezésének története[2] rendhagyó, ugyanis először kövület formájában talált rá egy Shigeru Miki nevű botanikus 1941-ben honsúi (Japán) fiatalabb harmadkori rétegben. A lelet levelei a Taxodiumra, a közelben megtalált tobozok pedig a Sequoiára hasonlítottak, ezért Miki a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) új nemzetségeként írta le a leletet 1941-ben, annak ellenére, hogy tobozokat viselő leveles hajtásokat nem talált. Ugyanebben az évben talált rá T. Kan, a nanjingi egyetem munkatársa Közép-Kínában, Whan-hsien városától délre, a Jangce partján arra az új tűlevelű fajra, melyet 1948-ban Metasequoia glyptostroboidesnek neveztek el.

Akár a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), igazi élő (növényi) kövület: maradványai Észak-Amerikából és Európából (Lengyelország, Bulgária) is előkerültek.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Csak Dél- és Közép-Kínában honos Szecsuan és Hubei határán. Félreeső csoportjai találhatóak Hunan tartomány északkeleti részén. Legnagyobb, 6000 fát számláló erdejét az 1949-es forradalom után kivágták. 1980 óta a faj védett, kivágása tilos. A Kínán kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik; ennek magvait1947-ben küldték szét Kínából a világ minden tájára.

Ültetett példányai megtalálhatók számos botanikus kertben és parkban, parkerdőben, egyebek közt hazánkban is. Magyarország éghajlatát kimondottan kedveli: gyorsan nő és szép koronát fejleszt.

Megjelenése szerkesztés

A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, eredeti termőhelyén 30–35 méter magasra növő, lombhullató fa. Törzse alul kiszélesedik. Koronája kúp alakú, ágai átellenesen ágaznak el.

Élénk világoszöld tűlevelei a hosszúhajtásokon szórtan állnak, a törpehajtásokon (ezek olyan, rövid szártagú hajtások, amelyeken a nóduszok egymáshoz nagyon közel helyezkednek el) pedig fésűsen, azaz két, átellenes sorban. Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is.

Gömbölyded toboza zöld, 3–4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Szárazföldi éghajlaton is megél, de leginkább a jó morzsalékos, üde talajt és a párás levegőt kedveli. Télálló. Törpehajtásai ősszel a rajtuk levő tűlevelekkel együtt rozsdabarnára színeződnek, majd egészben hullanak le.

Felhasználása, kertészeti változatai szerkesztés

Gyorsan növő, ideális kerti fenyőféle.

Ismertebb fajták:

  • Metasequoia glyptostroboides ’Emerald Feathers’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Fastigiata’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Green Mantle’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Moerheim’
  • Metasequoia glyptostroboides ’National’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Sheridan Spire’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Vada’
  • Metasequoia glyptostroboides ’Waasland’

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nico Vermeulen: Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó. 2005. 248. o. ISBN 963 9546 50 X  
  2. Uránia növényvilág. Gondolat Kiadó (1981) 

Források szerkesztés

További információk szerkesztés