Főmenü megnyitása

Kós András (Sztána, 1914. november 4.Kolozsvár, 2010. június 11.) szobrászművész. Kós Károly fia, Kós Balázs, Kós Károly, Koós Zsófia testvére.

Kós András
Kós András.jpg
Született 1914. november 4.
Sztána
Elhunyt 2010. június 11. (95 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Kós Katalin Zsuzsanna
SzüleiKós Károly
Foglalkozása szobrász
Sírhely Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kós András témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Bánffyhunyadon kezdte, és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1932), Temesvárt a Szépművészeti Akadémián szerzett rajztanári oklevelet (1938). A második világháború után hadifogságba került (1948-ig). Színházi díszlettervező Kolozsvárt (1948), a Magyar Színművészeti Intézet rendező szakos tanára (1949), majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetője nyugalomba vonulásáig (1950-80).

Már gyermekkorában saját meséit illusztrálta és nyomtatta ki apja sztánai műhelyében. Színpadi díszletet tervezett Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya c. kalotaszegi balladája és Erkel Hunyadi László c. operája kolozsvári bemutatójához; elkészítette Tamási Áron Rügyek és reménység c. elbeszéléskötete (1935) és a Versekben tündöklő Erdély c. antológia (1941) címlapját. Művei közül kiemelkedik Bethlen Gábor-szoborterve; kiállításon mutatta be a Bábolnai felkelés (bánpataki mészkő, 1957), Bolyai (bronz, 1965), Apáczai (tölgyfa, 1975), Déryné (körtefa, 1975) és Tótfalusi Kis Miklós (tölgyfa, 1976) fejszobrát.

Újabb szobrairól szólva Gazda József a feszültségek és ellentét-elemek szerepét emelte ki: "Hallatlan energiákat szorít műveibe [...] Minden mű a maga nemében kettős egység, s mint ilyen polarizált, ellentétpólusok szelídülnek benne egységgé."

Vitacikkeiben Az Ima és az Akt c. alatt Constantin Brâncuși és Korondy Jenő művészetét méltatta (Utunk, 1977/48), s a megtámadott Nagy Imre védelmére kelt (Utunk 1978/29), Válogassuk meg szavainkat c. tanulmányában pedig saját ars poeticáját fogalmazta meg, leszögezve a művészetkritikusok sürgette európai felzárkózással kapcsolatban: "...nem len-ne-e kézenfekvőbb itthon kezdeni a fölzárkózást, egyelőre a magunk Európájához: saját magunkhoz, saját eszményeinkhez, saját törekvéseinkhez, Apáczai, Misztótfalusi, Mikes, Kőrösi Csoma Sándor szelleméhez?" (Korunk, 1982/9). Művészetének reprezentatív bemutatására 1990-ben Kolozsvárt, 1991-ben a magyarországi Szentendrén került sor.

Kós Károly gyermekei közül ő ment el utoljára, 2010. június 15-én kísérték végső nyughelyére, a Házsongárdi temetőbe.

IrodalomSzerkesztés

  • Borghida István: Az emberség szobrai. Kós András kiállítása;
  • Ioan Noja: A bölcsesség szelleme. Kiállítási megnyitó beszéd. Korunk 1979/7-8.
  • Gazda József: A különbözőségek egysége. Kós András újabb szobrairól. Korunk 1989/9.
  • Bihari József: Erdély szellemi ereje. Reformátusok Lapja Budapest, 1990. május 27.
  • Vetró Artúr: K. A. kiállításáról. Helikon 1990/23.

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés