Főmenü megnyitása

Köszörű-patak (Románia)

folyó Brassó megyében

A Köszörű-patak (románul: Șcheiu, azaz Bolgárszegi-patak) a Tömös egyik mellékfolyója. A Keresztényhavasból lesiető patakok egyesüléséből alakul ki, átfolyik Brassón, majd a város keleti határánál ömlik a Tömös-csatornába. Az északnyugati várfal melletti csatornázott részt Graftnak nevezik.

Köszörű-patak
Tocile, Graft
DupaZiduri13.jpg
Közigazgatás
Országok Románia
Települések Brassó
Földrajzi adatok
Forrásszint750 m
Forrás Salamon-kő mellett
é. sz. 45° 37′ 08″, k. h. 25° 33′ 26″
Torkolat Tömös-csatorna
é. sz. 45° 39′ 57″, k. h. 25° 38′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 39′ 57″, k. h. 25° 38′ 05″

Tartalomjegyzék

VízrajzaSzerkesztés

A Köszörű-patak a Salamon-kőnél alakul ki több, állandó vízhozamú patak (Oaben, Vizesvölgy, Szárazvölgy) egyesüléséből.[1]

  • Az Oaben (németül: Habental) a Krukk-gerinc északnyugati lejtőjén, az 1435 méteres Nagykrukk-tető közelében ered. A Navri-esztenától északra egyesül a Brassópojána határában folyó és a Schmauz-árok csermelyét is magába fogadó Felső-Oabennel.
  • A Vizesvölgy (helyi nevén Salamon-patak, románul Valea cu Apă vagy Râul Solomon, németül Heldenbach) szintén a Krukk északnyugati lejtőjén, a Várna-tető közelében ered.
  • A Szárazvölgy (Valea Seacă) a Braniste-domb irányából, Brassópojána felől érkezik.

Innen Bolgárszeg felé folytatja útját, ahol számos kisebb patak ömlik bele; az Ördög-völgy (Vâlcelul Dracului) kivételével ezek mind a Cenk nyugati lejtőjén erednek. Bolgárszeg városrészében a patakot Tocilenek is nevezik.[2] Brassó városerődjébe a Katalin-kapunál hatolt be; itt a Szélespatak (más néven Katalin utca, németül Breite Bach vagy Katharinenhof, jelenleg str. Paul Richter) után két ágra szakadt, melyek közül az első a Lópiac, a másik a templomudvar felé folyt.[1] Ezek mentén alakultak ki a belváros fő délnyugat-északkelet irányú utcái:

Megjegyzendő, hogy Vár utca és az Új utca csatornái nem a Köszörű-patakhoz tartoztak. Az előbbi csatornája a várfalon kívüli tóból, az utóbbié pedig a Várnyakról, a Rakodó felől eredt. Ez utóbbi a többi patakkal ellentétes irányban folyt.[2]

Az utcák mentén folyó csatornákat a 20. században megszüntették, a Köszörű-patak jelenleg a Salamon-kőtől kezdődően földalatti csatornában halad, kivéve egy kis részt az északnyugati várfal mellett, ahol a Várkert sétány melletti Graft-csatornában folyik.

SzerepeSzerkesztés

A Köszörű-patak összefonódik Brassó városának történetével. A Salamon-kövek közelében ókori várromokra és leletekre bukkantak, és legendák szerint Salamon magyar király itt rejtette el egy fa gyökerei közé a koronáját (egyes elméletek szerint ezen alapul Brassó címere, a gyökerekből kinövő korona is).[3]

A 13. században mesterségesen alakították ki az Óbrassó felé folyó ágat, hogy megoldják a városrész vízellátását. A 14. században Brassó lakossága Óbrassó környékéről a Köszörű-patak magas hegyekkel körülvett völgyébe húzódott, hogy védettebb legyen a török-tatár betörések ellen. A belváros területén átfolyó patakot szabályozták: az utcák mentén haladó csatornák elvezették a szennyvizet, a felesleges vízmennyiséget pedig a Graft-csatornával a várfalon kívülre terelték, ahol természetes akadályt képezett a támadókkal szemben. A Graft elnevezés (mely a német Gracht, azaz sánc szóból származik) legelőször 1520-ban jelenik meg okmányokban.

1809. augusztus 24-én egy felhőszakadás során a Köszörű-patak kicsapott a Graft-csatornából, és megrongálta az északnyugati várfalat. 1822-ben a falat három boltívvel erősítették meg; ezek közül 1902-ben kettőt lebontottak a hozzájuk tartozó várfallal együtt, hogy ifj. Friedrich Czell egy hátsó kijáratot nyithasson a főtéri telkéről a Várkert sétány felé.

1859-ben a Köszörű-patak bolgárszegi szakaszán 26 gabonaőrlő vízimalom üzemelt.[4] A bolgárszegi Porond-tér (jelenleg Piața Unirii) is a patakról kapta nevét: régi román neve Piața Prundului, vagyis Kavicsos-tér, mivel a vízfolyás sok hordalékot hozott a Keresztényhavas felől.[5] A 19. század végén a gőzmalmok elterjedése miatt a vízimolnárok már nem tudtak megélni mesterségükből, 1911-ben pedig szabályozták a vízfolyásokat, így a malmok sorra megszűntek.[4] A malomépületekből mára csak kettő maradt: egyikből lett a Salamon király vendéglő, mely 1966-ig működött, a másikat (Friedrich Pellionis malmát) szociális lakásokká alakították át.

2006-ban gátakat építettek az Oabenre, hogy esőzések idején a Keresztényhavas felől lezúduló víz ne okozzon árvizet a Bolgárszegben.[6]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Hannak, Christof: Die Graft. Neue Kronstädter Zeitung, XIV. évf. 1. sz. (1998. márc. 20.) 6. o. ISSN 0934-4713
  2. a b Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 125. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  3. Onciu, Camelia. „Cetatea lui Solomon, între legendă și adevăr istoric”, Monitorul Expres, 2013. november 15. (Hozzáférés ideje: 2016. december 7.) 
  4. a b Onciu, Camelia. „Șcheiul celor 26 de mori”, Monitorul Expres, 2015. május 15. (Hozzáférés ideje: 2016. december 7.) 
  5. Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 143. o. (2015). ISBN 9789730139532 
  6. Băilă, Cristina. „Barajele împotriva torenților din Șchei sunt finalizate”, Bună ziua Brașov, 2006. augusztus 16. (Hozzáférés ideje: 2016. december 7.) 

ForrásokSzerkesztés

  • Diaconu, Constantin; Stănculescu, Sorin. Rîurile României. Bukarest: Institutul de Meteorologie și Hidrologie (1971) 
  • Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) 
  • Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024