Főmenü megnyitása
Herrad von Lansberg Hortus delicarium (1180) című művének miniatúrája, ami a hét szabad művészet rendszerét ábrázolja.

A középkori filozófia Európa és a Közel-Kelet középkori filozófiai nézeteinek összessége. Hozzávetőlegesen a Nyugatrómai Birodalom széthullásától a reneszánsz megjelenéséig számítjuk. Részben úgy definiálhatjuk, mint az út az ókori Görögország és az ókori Róma kulturális vívmányainak újra felfedezésétől a teológiai problémákat és dogmákat ebből a szemszögből tanulmányozó szemléletmódig. Ebben az időben a fő problémák a következők voltak: a hit és az ész kapcsolata, Isten létezése és egysége, a teológia és a metafizika tárgya, a tudás és az individuumok mibenléte.[1]

A középkori filozófiát általában két részre osztják: a 12. századig tartó időszakra és az úgynevezett „aranykor”ra, ami a 12–14. századra datálható. Az első időszakban Arisztotelész és Platón munkáit gondolták tovább, a másodikban pedig észlelhető az ókori filozófia ismételt felfedezésének tetőpontja, a muszlim filozófusok erre építkezése és a logikában, a vallásfilozófiában, továbbá a metafizikában elért jelentős fejlesztések sora.

A reneszánsz humanisták a középkori filozófiát rendkívül lekicsinyítően kezelték, „barbár”nak megjelölve azt és egy átmenetnek tekintve az ókori római-/görög filozófia és azoknak újjászületése (reneszánsza) között. Kortárs történészek szerint a középkori filozófia és az azt befolyásoló keresztény teológia is része a filozófiai fejlődés törzsének. Aquinói Szent Tamás, a középkor jeles gondolkodója nem tekintette magát filozófusnak, sok filozófust kritizált, mert mindig „elmaradnak a kereszténység igaz és pontos bölcsességeihez képest”.[2]

TörténeteSzerkesztés

Kora középkori keresztény filozófiaSzerkesztés

Az első keresztények a filozófiát morálfilozófiaként fogták fel, és megpróbálták levonni belőle azokat a tanulságokat, amelyekkel erényessé tehették saját életüket.[3]

 
Avicenna, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja

A kora középkor keresztényei sok olyan filozófiai kérdésre kerestek választ, amelyek már az antik Görögország és Róma filozófiai vitáiban is megfogalmazódtak. Ezeket a témákat gyűjtötte össze Boethius a 6. században írt teológiai értekezéseiben.[3]

A kora középkori filozófia időbeli határainak meghatározását máig viták övezik,[1] az elfogadott elmélet szerint Hippói Szent Ágoston (354–430) élete és a skolasztikus időszak 11. század végi kezdete közé tehető. A korai keresztény gondolkodás gyakran misztikusnak és ösztönösnek mondható, amely kevésbé bízott a logikus érvelésben. Ez a világ jóval inkább Platónéra hasonlított, mint a rendszerezetten gondolkozó Arisztotelészére. Szent Ágoston Boethius-szal együtt volt legnagyobb hatással a középkori filozófia fejlődésére. Az előbbit a legnagyobb egyházatyának tartják, aki olyan kora újkori filozófusok gondolkodására hatott, mint René Descartes.[4] Boethius (480 körül–524) élete folyamán megkísérelte lefordítani Platón és Arisztotelész összes munkáját latin nyelvre, ebből számosat sikerült is, köztük Arisztotelész Hermeneutikáját és a Kategóriák című művét, továbbá ő az eddig megszokott szövegkísérő helyett fejezetkénti kommentárt alkalmazott.[5]

A középkor első felének filozófiai irodalom termékei túlnyomórészt kompilációk és közvetítő jellegű művek voltak, ez a Karoling-reneszánsz személyiségeire: Alkuinra, Hrabanus Maurusra éppúgy vonatkozik, mint a bizánci Phótioszra.[6] Viszont több iskolát (főleg I. Károly idejében), vitát és neves filozófusokat (pl. Erigena és Avicenna) köszönhetünk, továbbá ez a korszak alapozta meg a skolasztikus időszakot.

Skolasztikus időszakSzerkesztés

 
Aquinói Szent Tamás, a kor egyik legismertebb filozófusa

A 11. század közepétől a 14. század derekáig tartott az úgynevezett skolasztikus időszak. Ennek kezdetét a kora középkori keresztény filozófiával ellentétben nem övezik viták, Szent Anzelm olasz filozófus életműve nyitja meg ezt a kort, aki ontológiai istenérvével vált népszerűvé, ami nagy vitát is kiváltott.

Ebben az időszakban számos egyetem épült Európa nagyvárosaiban, továbbá szerzetesrendek is létrejöttek, amelyek közül a legismertebbek a dominikánus és az 1209-ben Assisi Szent Ferenc által alapított ferences rend.

A skolasztikus időszak fénykorát 13. századra és a 14. század elejére datálják. Ekkor tetőzött az ókori görög filozófia újjászületése és számos iskola jött létre. Számos tudós-filozófus, köztük Adélard az arab világra utazott, hogy az ottani filozófiát, csillagászatot és matematikát megismerje, lefordítsa, majd terjessze. Adélard készítette el Eukleidész Elemek című művének teljes fordítását.[7]

A Nyugat nagy gondolkodói, mint pl. Canterburyi Anzelm, Pierre Abélard, Bonaventura, Albertus Magnus és Aquinói Tamás, valamennyien mélységesen meg voltak győződve arról, hogy a filozófia csak a keresztény teológia szolgálóleánya, és feladata nem lehet más, mint hogy a keresztény vallás igazságát bizonyítsa, vagy védelmezze. A kornak teljesen az istenire irányuló gondolkodása érzelmileg legemelkedettebb kifejezését azonban a skolasztika ellenpólusában, a misztikában találta meg. [6]

MisztikaSzerkesztés

A misztika képviselői gyakran ellentétbe kerültek az elfogadott egyházi tanokkal, mivel panteista nézeteket hirdettek, vagy közel állottak ezekhez, mint Benai Amalricus, mások viszont, mint pl. Clairvaux-i Bernát, a viktoriánusok, Eckhart mester, Johannes Tauler, Heinrich Suso az egyház talaján álltak.[6]

Clairvaux-i Szent Bernát – a Doctor mellifluus (mézajkú doktor) – misztikája inkább gyakorlati, mint elméleti; központjában a szenvedő Istenember szemlélete és követése áll. A spekulatív misztikát főleg az ágoston-rendi Szent Viktorról elnevezett kolostori iskola művelte Párizs mellett, a 13. században.[8]

A legnagyobb skolasztikusok egyúttal nagy misztikusok is voltak, bizonyítva, hogy a misztika és a skolasztika nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást. [8]

TémáiSzerkesztés

A középkori filozófia főbb témái a következők voltak:

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b A Companion to Philosophy in the Middle Ages. Oxford: Blackwell (2003. augusztus 25.). ISBN 9780631216728 
  2. Davies, Brian. Aquinas. Continuum International Publishing Group, 14. o. (2004) 
  3. a b G. R. Evansː Hit a középkor világában
  4. Philosophy in the Middle Ages: The Christian, Islamic, and Jewish Traditions. New York: Harper & Row (1967. augusztus 25.). OCLC 370638 
  5. Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987, 239. old.
  6. a b c H. Glasenappː Az öt világvallás
  7. Clagett (1982), p. 356.
  8. a b Marton Józsefː A keresztény középkor

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Medieval philosophy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés