Közönséges késeidenevér
A közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pihenő közönséges késeidenevér
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Eptesicus serotinus (Schreber, 1774) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges késeidenevér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges késeidenevér témájú médiaállományokat és Közönséges késeidenevér témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésSkandináviát és Anglia északi részeit kivéve egész Európában megtalálható. Előfordulása keleten Koreáig, délen Észak-Afrikáig terjed. Magyarországon igen gyakori faj.
Alfajai
szerkesztés- Eptesicus (Eptesicus) serotinus andersoni
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus boscai
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus horikawai
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus isabellinus
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus pachyomus
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus pallens
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus pashtonus
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus serotinus
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus shirazensis
- Eptesicus (Eptesicus) serotinus turcomanus
Megjelenése
szerkesztésAz állat fej testhossza 62–82 milliméter, farokhossza 46–57 milliméter, magassága 9–12 milliméter, vitorlafesztávolsága 34–36 centiméter, testtömege pedig 14–35 gramm. Nagy termetű denevérfaj, széles szárnyakkal. A farok csúcsa (két utolsó csigolya) kiáll a vitorlából. Szőrzete a hátán barna, a hasi oldalon világosabb szürkésbarna. Fülei, vitorlája és fejének csupasz részei feketék. A farok és az ujjak rövidek.
Életmódja
szerkesztésA közönséges késeidenevér erdők, erdőszélek, kertek lakója, de a településeknél is megtalálható. Nyáron padlásokon, templomtornyokban alszik, telelésre is csak ritkán húzódik barlangokba, de ha mégis, akkor a hidegebb, 0-6 Celsius fokos barlangokat kedveli. Napnyugta után ébred, és a hajnali órákig vadászik. Táplálékát repülő rovarok: lepkék, kétszárnyúak, nagytestű bogarak, néha tegzesek, hártyásszárnyúak alkotják, amelyeket röptükben kap el, vagy az ágakról, de akár a talajról is felszed. Röpte lassú (15–20 km/h) csapongó, hirtelen nagy köröket ír le, időnként szárnyait összecsapja. Szürkületkor alacsonyabban, majd a teljes sötétség beálltával magasabban vadászik, átlagosan 6-10 méter magasságban.[2][3]
Szaporodása
szerkesztésA kölykezőkolóniák kis létszámúak. A legtöbb fajjal ellentétben a fiatalok nem világosabbak, hanem sötétebbek.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 120. oldal. ISBN 963-9079-58-8
- ↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 40. oldal. ISBN 963-04-6335-0
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Wikifajok
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
