Közbevetett mondat

A mondattanban a közbevetett mondat terminus olyan mondatot nevez meg, amely összetett mondat tagmondata, de nincs szintaktikai viszonyban az összetett mondat többi részével. A közbevetett mondat megszakítása annak a mondattani szerkezetnek, amelyben megjelenik, a főmegnyilatkozó különféle célokkal való beavatkozását képezi egy másik megnyilatkozó vagy a saját megnyilatkozásába.[1][2][3]

A közbevetett mondat olykor egy másik tagmondatba, máskor két tagmondat közé van beszúrva, megint máskor az összetett mondat utolsó, ritkábban az első tagmondata. A beszédben különbözik az összetett mondat többi részétől alacsonyabb hangmagasságú hanglejtésével és olykor másmilyen beszédtempójával. Ugyanakkor szünetek képezik a határait. Írásban ezeket, nyelvtől is függően, gömbölyű zárójel, gondolatjelek (félkvirtmínusz, kvirtmínusz) vagy vesszők képviselik, esetleg az utóbbi kettő kombinációja.[2][4]

Közbevetett mondatok céljuk szerintSzerkesztés

A független beszéd visszaadásaSzerkesztés

A közbevetett mondatok egyik csoporja a főmegnyilatkozó beavatkozásából áll legtöbbször más személy megnyilatkozásába, ritkábban a sajátjába. Gyakran fordul elő párbeszéd és monológ leírásában. Az ilyen közbevetett mondatok állítmánya mond, kérdez és gondol típusú.

Egyes nyelvekben, mint a magyar, a román vagy a BHMSZ[5] az ilyen mondatban a szórend állítmány + alany, amennyiben az utóbbit külön szó fejezi ki, tehát a szokásos fordítottja, függetlenül attól, hogy az alany főnév vagy névmás:

(magyarul) „Esik az eső” – mondta János;[6]
(románul) Ți-am adus ziarul, zise el ’Elhoztam neked az újságot, mondta ő’;[4]
(BHMSZ) »Moji planovi«, hladno odgovori Ana, »tebe se ne tiču!« ’Az én terveim, felelte hűvösen Ana, nem vonatkoznak rád is!’;[7]

A sztenderd francia nyelvben is ez a szórend, például:

L’argent, dit le sage, ne fait pas le bonheur ’A pénz, mondja a bölcs ember, nem boldogít’;[8]
« Quelle buse ! » pensai-je ’Micsoda liba! – gondoltam’ (Az elbeszélő közbevetett mondat segítségével idezi, mit gondol, miközben egy általa hallgatott előadást ír le.) (Marcel Proust).[9]

A francia nyelv népi regiszterében viszont a szórend alany + állítmány, az alany személyes névmás lévén, pl. Tu vois, il a dit à l’amoureux, ça c’est ma femme ’Látod? – mondta a szerelmesnek – ez itt a feleségem’ (Jean Giono). Sokszor ebben a regiszterben a mondatot a que kötőszó vezeti be: Siècle de vitesse ! qu’ils disent ’A sebesség százada! – mondják ők’ (Louis-Ferdinand Céline).[9]

Az angol nyelvben személyes névmással a szórend alany + állítmány, pl. ’Nice to see you,’ he said ’Örvendek, hogy látlak, mondta (ő)’. Főnévvel is lehet ez a szórend, de állítmány + alany is: ’I’m afraid not,’ the woman replied/replied the woman ’Attól tartok, hogy nem, felelte a nő’.[10]

Információtöbblet hozzáadásaSzerkesztés

Főleg irodalmi művekben a főközlést az író magyarázatokkal, a hősök viselkedéséről, mozdulatairól, gondolatairól stb. adott információkkal szakítja meg.[11] Példák:

(franciául) Leurs chats, et ils en avaient beaucoup, avaient chacun leur panier ’Mindegyik macskájuknak – és sok volt belőlük – megvolt a maga kosara’[12] ;
(angolul) Her new boyfriend—his name is Jacob—will be coming over tonight ’Az új barátja – neve Jacob – idejön ma este’;[1]
(románul) Amicul nostru (mărturisesc astăzi că acela eram eu însumi)... s-a grăbit a schimba vorba ’Barátunk (ma bevallom, hogy az én magam voltam)… sietett másra terelni a szót’ (Alexandru Odobescu).[13]

Modalitás kifejezéseSzerkesztés

Egyéb eszközök mellett közbevetett mondatok is kifejezhetnek modalitást, akárcsak a módosítószók, azaz a beszélő értelmi, érzelmi, akarati állásfoglalását a mondottakkal kapcsolatban (bizonyosságot, nyomatékosságot, megerősítést, bizonytalanságot, enyhítést, valószínűséget, árnyalást stb.), vagy a beszélő ilyen mondatokkal is próbálja meggyőzni valamiről, maga mellé állítani stb. a magnyilatkozása címzettjét. Példák:

(magyarul) Bözsi, úgy vélem, meggyógyult;[14]
(franciául) Soit dit entre nous, il n’est guère consciencieux dans son travail ’Köztünk legyen mondva, (ő) nem igazán lelkiismeretes a munkájában’;[15]
(angolul) As you know, things are difficult just now ’Mint tudod/tudjátok/tudja/tudják, a helyzet nehéz mostanában’;[16]
(románul) Am venit, dacă vrei să mă crezi, din întâmplare ’Akár hiszed, akár nem, véletlenül jöttem ide’;[4]
(BHMSZ) Stadion — to je sada jasno — neće biti završen na vreme ’A stadion – most már világos – nem lesz kész időben’.[7]

Egyes, elvileg modalizáló közbevetett mondatok olykor teljesen elveszítik jelentésüket, beleértve a modalizálót is, és esetleg csak időnyerés céljából használatosak, beszédtöltelékekké válnak,[4] például:

(magyarul) mit tudom én, mondjuk;[17]
(franciául) n’est-ce pas ’ugyebár’, comment dirais-je ’hogy is mondjam’[18]
(angolul) I mean ’akarom mondani’, you know ’tudod’;[19]
(románul) cum să spun ’hogy is mondjam’, știu eu ’mit tudom én’, nu-i așa? ’nem igaz?’, știi ’tudod’;[4]
(BHMSZ) znaš ’tudod’, znači ’szóval’ (szó szerint ’jelent’).[20]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Bussmann 1998, 861. o.
  2. a b Grevisse – Goosse 2007, 468. o.
  3. Bidu-Vrănceanu 1997, 111. o.
  4. a b c d e Avram 1997, 406. o.
  5. Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  6. Szende – Kassai 2007, 208. o.
  7. a b Klajn 2005, 238. o.
  8. Dubois 2002, 242. o.
  9. a b Grevisse – Goosse 2007, 473. o.
  10. Eastwood 1994, 349. o.
  11. Bidu-Vrănceanu 1997, p. 246–247.
  12. Wictionnaire, incise szócikk.
  13. Constantinescu-Dobridor 1998, propoziție szócikk.
  14. Cs. Nagy 2007, 343. o.
  15. Grevisse – Goosse 2007, 468. o.
  16. Eastwood 1994, 332. o.
  17. Gósy – Gyarmathy 2008, 215. o.
  18. Grevisse – Goosse 2007, 126. o.
  19. Crystal 2008, 88. o.
  20. Klajn 2005, 171. o.

ForrásokSzerkesztés

  • (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2020. február 15.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés