Kúkai

japán buddhista szerzetes

Kúkai (空海; Hepburn: Kūkai?) (774835), posztumusz címén Kóbó daisi (弘法大師, Kōbō daishi) kora Heian-kori (794–1185) japán szerzetes, a buddhista singon szekta alapítója volt. A kínai fővárosban, Csanganban tanulván, 819-ben elkezdte kiépíteni a Kója-hegyi ezoterikus buddhista központot. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket („a japán kultúra atyja”), de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt (az ő műve a Tenrei bansó meigi, a legrégibb fennmaradt japán szótár). Legfontosabb írásai a Szokusin dzsóbucu gi (’Hogyan tehetünk szert megvilágosodásra földi életünkben’) és a tízkötetes Dzsúdzsúsinron (’A lélek fejlődésének tíz fokozatáról’).

Kúkai
Született佐伯眞魚
774. július 27.
Zentsū-ji[1]
Elhunyt835. április 22. (60 évesen)
Kója-hegy
Álneve
  • 教海
  • 如空
  • 空海
  • 空海上人
  • お大師さん
  • お大師様
Állampolgárságajapán
SzüleiTamayorigozen
Saeki no Tagimi
Foglalkozása
Halál okatermészetes halál
SírhelyeOkunoin (Nyūjō)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kúkai témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés