Kősüllő

halfaj

A kősüllő (Sander volgensis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. A kősüllő köznyelvi elnevezése a bandár, a tarkasüllő, a tótsüllő és a vadsüllő, külföldön nevezik még volgai süllőnek is.

Kősüllő
Kifogott példány
Kifogott példány
Illusztráció 1909-ből
Illusztráció 1909-ből
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
iucn3.1[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Luciopercinae
Nem: Sander
Oken, 1817
Faj: S. volgensis
Tudományos név
Sander volgensis
(Gmelin, 1789)
Szinonimák
  • Stizostedion volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca sandra volgensis (Gmelin, 1789)
  • Lucioperca volgensis (Gmelin, 1789)
  • Perca volgensis Gmelin, 1789
  • Sander volgense (Gmelin, 1789)
  • Schilus pallasii (Krynicki, 1832)
  • Stizostedion volgense (Gmelin, 1789) (hibás kiejtés miatt)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kősüllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kősüllő témájú kategóriát.

A természetes vizek halászata során nem bír nagy jelentőséggel, de a horgászok számára már nagyobb a jelentősége. A süllőhorgászat során kifogott mennyiség azt mutatja, hogy 1-10 százaléka a fogassüllőének (Sander lucioperca). Ezek alapján nem tartozik a gazdaságilag fontos halfajok közé, bár húsa kitűnő minőségű és a fogassüllőével egyenértékű. Magyarországon horgászata méretkorlátozással (25 centiméter) és tilalmi idővel (március 1. - június 30.) védett, Európa egyes területein a sebezhető fajok között tartják számon.

A Magyar Haltani Társaság kezdeményezésére 2011-ben megválasztották az év halának, hogy ezzel is ráirányítsák a fajra a természetvédők figyelmét.

Előfordulása

szerkesztés

A kősüllő a nagyobb folyók lakója, tengerekben és a brakkvízben ritka. A Kaszpi-, és a Fekete-tengerbe ömlő folyókban és a velük kapcsolatos tavakban honos halfaj. A két legnagyobb elterjedési körzete a Duna és a Volga medencéje. Előfordul a következő országok vizeiben: Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna.

Magyarországon a Balatonban és a nagyobb folyókban találhatók meg az állományai. A kősüllő a 19. században még ritkaságszámba ment, hiszen Vutskits Györgynek 1896-ban egy évnél tovább kellett várnia, ahhoz, hogy a halászok néhány példányt fogjanak számára. Mára magyarországi élőhelyein már közönséges lett. A Balatonban élő kősüllőkkel kapcsolatban Unger Emil felhívta a figyelmet arra, hogy a balatoni kősüllő, a fogassüllőhöz hasonlóan világosabb színezetű, mint a más vizekben élő társaik.[2]

A folyók felső, viszonylag gyors áramlású részein nem található meg, inkább a középső szakaszainak lassabb vizében, illetve a tavakban fordul elő. A dévérzónát kifejezetten kedveli, de kisebb számban a márnazónában is előfordulhat. Érdekesség, hogy a Velencei- és a Fertő-tóból hiányzik.[3] Az iszapos vizeket jobban elviseli, mint a fogassüllő. Az állóvizekben a sekély, iszapos medrű tavakban, holtágakban illetve a tavak és holtágak ilyen jellegű részein jelentősebb állományai is kialakulhatnak, de a teljesen elmocsarasodott vizekben már nem tud megélni. A vízminőségre kevésbé érzékeny, elsősorban a víz mennyisége a fontos számára, mert a kis vizekben nem fordul elő. Emiatt például a síkvidéki víztározókban kezdetben alig van jelen, majd a feltöltődés előrehaladtával lesz egyre gyakoribb.[4]

Megjelenése

szerkesztés

Testformája megnyúlt, aránylag alacsony és oldalról lapított testű hal. A hal testhossza 25-30 centiméter, legfeljebb 40 centiméter. 70-83 apró, fésűs pikkelye van az oldalvonala mentén. Oldalát zöldesszürke határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. A fejtető, a fej oldalai és a kopoltyúfedők pikkelyezettek. Kopoltyúfedői kis tüskével rendelkeznek, az elő-kopoltyúfedő fogazott. Állkapcsán erős apró kefefogak nőttek, de a felnőtt példányoknak ebfogai nincsenek. Az első hátúszóban 12-14 kemény tüske, a másodikban 2 és 20-22, a farok alatti úszóban 2 és 9 sugara van. Farokúszója fejlett, a szélén enyhén metszett.

Hasonló fajok

szerkesztés

A fogassüllő ikrásaihoz nagyon hasonlít. Összehasonlítva velük az eltérés a kisebb és zömökebb termeten, a vaskosabb fejen és a kisebb szájon kívül még abban mutatkozik, hogy a kopoltyúfedő hátulsó szegélye visszahajlik a szeme felé, és az oldalát díszítő 8 harántsáv élesen előtűnik. Továbbá a kősüllő pikkelyei méretüket tekintve is kisebbek és a szeme nagyobb, mint a süllőé. A másik hal, mellyel esetleg még összetéveszthető az a sügér, de ennek magasabb a háta, és első hátúszójának a végén van egy nagyobb fekete folt.[4]

Azonosítása határozóképlettel

szerkesztés

A halak közeli rokon fajainak azonosításához sok esetben nem segít az egyszerű szemrevételezéses vizsgálat, akkor a pontos meghatározás elősegítésére alaposan meg kell vizsgálni az adott hal morfológiai tulajdonságait.

Az alábbi táblázat ehhez ad segítséget a kősüllő, a fogassüllő és a csapósügér határozóképletének adataival.[5]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Sander volgensis kősüllő,  70 10-11/17-20 83               -  D1:XII-XIV, D2:I-II/20-22               II/9-10
Sander lucioperca fogassüllő, 80 12-16/16-24 100               - D1:XIII-XVII, D2:I-III/19-24            II-III/11-13
Perca fluviatilis csapósügér,  57 6-10/12-18 77               - D1:XII-XVII, D2:I-III/12-16                II/7-9

Életmódja

szerkesztés

A kősüllő a hűvös, nyugodt, vagy közepesen áramló, kemény aljzatú vizeket kedveli, amelyek nyáron kissé zavarossá válnak. A vízállásváltozásra az összes magyarországi halfaj közül a süllők reagálnak a legérzékenyebben. Tápláléka kisebb halakból és rákokból áll. Legfeljebb 12 évig él.

Szaporodása

szerkesztés

A kősüllő 3-4 évesen válik ivaréretté. A partközeli részeken április–májusban ívik, valamivel később, mint fajrokona. Ívásához ideális, vízhőmérséklet a 12-15 Celsius-fok. Ikráit a növényzetre rakja, melyeket nem őrzik a szülők. Kevesebb ikrát rak le testtömeg kilogrammonként (30-80 ezer között), mint a fogassüllő.[3]

Horgászata

szerkesztés

Az országos rekord 3,2 kilogramm.[6] Tilalmi ideje március 1. - június 30.[7] között van. A méretkorlátozás a 20 centiméter alatti példányokra vonatkozik.[8][9] Legeredményesebb horgászata a késő esti, illetve a kora reggeli órákban várható. A tisztuló vizet szereti a legjobban, még áradás előtt is fogható, de koszos áradásnál már nem vesz magához táplálékot. Az időjárás változásra is érzékeny, borongós esős időben még a déli órákban is lehet fogni. Horgászatának többféle módszere ismert. A legelterjedtebb módszere a csalihalas fenekezés. Akadós területeken alkalmazzák az úszós módszert, melyet célszerű csónakból végezni. Az alkalmazott szereléseknél nincs szükség acélelőkére. Vannak olyan horgászok, akik szeretik megkeresni a süllőt, és ehhez megfelelő módszer a pergetés.[10][11]

  1. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  2. A kősüllő (magyar nyelven). freeweb.hu/tomolyka. [2010. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  3. a b Dr. Györe Károly: Kősüllő - Stizostedion volgense Gmelin, 1788. HAKI. [2014. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  4. a b Tankönyvtár, i. m. 79. Kősüllő. o.
  5. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
  6. Rekordlista (magyar nyelven). Magyar Horgász. [2011. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  7. [http://faolex.fao.org/docs/pdf/hun138377.pdf 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról] (magyar nyelven). Vidékfejlesztési Miniszter. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
  8. Kősüllő (magyar nyelven). kaloistvan.atw.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  9. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. [2010. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  10. A süllő horgászata. carplovefulek.hupont.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  11. Süllő (Stizostedion lucioperca) Kősüllő (Stizostedion volgense). atomee.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)[halott link]

További információk

szerkesztés
  • Süllő és kősüllő (magyar nyelven). villantomagazin.com. [2011. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  • Sander volgensis GMELIN, 1788 (magyar nyelven). terra.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

Internetes leírások a kősüllőről

szerkesztés