Főmenü megnyitása

A kőszáli kecske a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó Capra nemen belül öt különböző faj közös elnevezése. Korábban valamennyiüket egyetlen faj, a Capra ibex alfajainak tartották, ezt őrzi alfajokra emlékeztető háromtagú magyar fajnevük.

Infobox info icon.svg
Kőszáli kecske
Núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana)
Núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nem: Capra
Linnaeus, 1758
Fajok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőszáli kecske témájú kategóriát.

A kőszáli kecskék a magas hegyeket lakják, ahol csupán kevés emlősállat tud megélni. Legfeljebb csak a leghidegebb téli időszakokban ereszkednek le valamivel mélyebben fekvő vidékekre. Ezzel az életmóddal velejár, hogy minden kőszálikecske-fajnak csekély az elterjedtsége és hogy igen sok különböző alfajuk alakult ki.

KialakulásukSzerkesztés

A kőszáli kecskéknek a magas hegységekre korlátozódó, szétszórt elterjedtsége és az ennek ellenére megfigyelhető nagy testi hasonlóságuk arra a következtetésre jogosít föl, hogy nem is olyan régen a hegyek között elterülő síkságokat lakták, természetesen olyan korban, amely jóval hidegebb volt a mostaninál, és így ezek a meleget kerülő állatok Afrikába, egészen Etiópiáig is eljuthattak. Amint az éghajlat melegebb lett, a kőszáli kecskék a hegységekbe húzódtak föl. Így alakulhatott ki itt, a földrajzi elkülönülés következtében a mai nagyszámú alfajuk. A kőszáli kecskének a mélyebben fekvő vidékeken való egykori elterjedését egyes történelmi feljegyzések is bizonyítják, a 18. században például még a Vogézekben is élt. Közép-Európa és Nyugat-Európa számos helyén fosszilis, megkövesedett leleteket is találtak.

FajaikSzerkesztés

Az egyes fajok és alfajok testalkatra és színre nagyon hasonlítanak egymáshoz, viszont szarvuk és erősebben vagy gyöngébben kifejlődött szakálluk révén némileg különbözők. Európában két fajuk található, a spanyol kőszáli kecske (Capra pyrenaica) és az alpesi kőszáli kecske (Capra ibex). Ez utóbbi valaha sokfelé (például a Kárpátokban is) megtalálható volt, ma már azonban élőhelye az Alpokra, elsősorban Svájcra szorult vissza. A kőszáli kecske fajok közül valószínűleg a szibériai kőszáli kecske (Capra sibirica) fordul elő a legnagyobb területen, az Altaj-hegységtől a Himalájáig egész Közép-Ázsiában. Egyiptom és az Délkelet-Arábia hegyeiben élő veszélyeztetett faj a núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana). Etiópia (Abesszínia) hegyeiben található a kihalóban levő abesszin kőszáli kecske (Capra walie).

Néha szintén kőszáli kecskének nevezik az ázsiai vadkecske (Capra aegagrus) egyes alfajait, mint a szindhi vadkecskét (Capra aegagrus blythi) és a házikecske fő ősének tartott, közel-keleti elterjedésű bezoárkecskét (Capra aegagrus aegagrus).

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőszáli kecske témájú médiaállományokat.