Kővárhely
Kővárhely (szlovákul Podhradie) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.
| Kővárhely (Podhradie) | |
.jpg) | |
| Nagytapolcsány vára | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nagytapolcsányi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1245 |
| Polgármester | Milan Štefkovič |
| Irányítószám | 955 01 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | TO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 283 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 10 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 434 m |
| Terület | 30,10 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kővárhely
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 18° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 18° 03′ 00″ | |
| Kővárhely weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kővárhely témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
_Tapolcs%C3%A1ny.jpg)
FekvéseSzerkesztés
Nagytapolcsánytól 15 km-re északnyugatra fekszik.
TörténeteSzerkesztés
A község határában már az i. e. 700 körüli időben, a korai vaskor idején éltek emberek. Az i. e. 450 körüli időkig a hallstatti kultúra népének települése állt itt. Az Úhrad hegy keleti lejtőjén a lausitzi kultúra népének erődítménye állt, ahonnan számos lelet került elő.
A falu első írásos említése 1245-ben IV. Béla király oklevelében történik, amikor a birtokot a Gut-Keled nembeli István nyitrai ispánnak adja. 1283-tól a nagyhatalmú felvidéki főúr, Csák Máté birtoka.
A falu határában állnak Tapolcsány várának romjai. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett a Csákok birtokán. 1318-tól említik, ekkor Csák Mátéé, majd 1321-től a királyé. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették. A 19. században egyes részeit újjáépítették, de azóta folyamatosan pusztul.
A falu a 16. században az Országh, majd a Losonczy család birtoka. 1598-ban 41 lakóház állt a községben. A 17. század eleji adóösszeírások szerint Kőváralja a nagyobb falvak közé tartozott, ami annak köszönhető, hogy a vár közelsége miatt általában megmenekült a fosztogatásoktól és mint szolgálófalu adómentességet élvezett. A fenyegetettségtől akkor menekült meg végleg, amikor 1683-ban Érsekújvárt sikerült visszafoglalni a töröktől. A 18. század elején lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. 1714-ben Berényi Péter lett a birtokosa. A nagytapolcsányi uradalom legnépesebb településének számított, 30 jobbágy és 22 zsellércsalád lakott a községben. 1778-ban 66 házában 487 lakos élt, 1787-ben már 80 háza és 595 lakosa volt. 1828-ban 52 házát 363-an lakták. Az 1831-es kolerajárványnak több mint száz lakos esett áldozatául.
Fényes Elek szerint "Podhrágy, (Kőváralja), tót f., Nyitra vmegyében, Bajnához északra 1 1/2 órányira: 343 kath., 6 zsidó lak., s egy hegyen lévő omladozott várral. F. u. gr. Erdődy Józsefnő. Ut. p. N.-Tapolcsán." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.
NépességeSzerkesztés
A falunak 1910-ben 446, többségben szlovák lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 292 lakosából 291 szlovák volt.
2011-ben 304 lakosából 302 szlovák.
NevezetességeiSzerkesztés
- Nagytapolcsány vára (13. század).
- Modern római katolikus temploma.
- Erdei vasút.
ForrásokSzerkesztés
- Wiedermann, E. 1991: Dejiny archeologického výskumu Topoľčian a Topoľčianskeho hradu. Informátor suplement 1. Nitra.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
