Főmenü megnyitása

A kőzetszövet a kőzeteket felépítő ásványok (elegyrészek) alakja, mérete, elhelyezkedése és egymáshoz való viszonya (kapcsolódási módja) által meghatározott tulajdonságegyüttes.

Mivel az eltérő módon képződött (magmás-, metamorf- és üledékes-) kőzettípusokat jelentősen eltérő ásványok, illetve elegyrészek építik fel, valamint kialakulásukért más és más földtani, illetve fizikai-kémiai folyamatok felelősek (olvadékból történő kristályosodás, szilárd fázisú reakciók, aprózódás-mállás-szállítódás-lerakódás), ezért a kőzetszövet leírására a három fő kőzettípus esetében eltérő terminológiát alkalmaznak.

VizsgálataSzerkesztés

  • makroszkóposan: szabad szemmel, lupéval vagy binokuláris mikroszkóp alatt; bizonyos esetekben megfelelő (például rétegződési vagy palássági síkra merőleges) irányú vágással, polírozással előkészített felületen,
  • vékonycsiszolatban: csiszolással 30-40 µm vastagságúra elvékonyított kőzetlemez polarizációs (petrográfiai) mikroszkópban történő megfigyelésével.

A kőzetalkotó ásványok alakjaSzerkesztés

A kőzetek felépítésükben részt vevő ásványok alakjuk szerint lehetnek: izometrikus, oszlopos, táblás, tűs és pikkelyes-lemezes megjelenésűek. Kristálylapjaik különféle fokú kifejlődése alapján három morfológiai csoportba sorolhatók be:

  • idiomorf (euhedrális, automorf) – saját alakú ásványszemcsék, melyek a belső szerkezetüknek megfelelő kristályformájukat mutatják, illetve csak saját kristálylapjaikkal határoltak
  • hipidiomorf (szubhedrális, hipoautomorf) – félig saját alakú ásványszemcsék, melyek részben saját kristálylapjaikkal, részben pedig a szomszédos ásványok alakjához idomult felületekkel határoltak
  • xenomorf (anhedrális, allotriomorf) – nem saját alakú ásványok, melyeknek felületét a szomszédos kristályok alakja határozza meg, gyakran a maradék teret töltik ki

A magmás kőzetek szöveteSzerkesztés

Kőzetszövetüket elsősorban a magma kémiai összetétele és kristályosodásának körülményei határozzák meg. A nagyobb mélységben megrekedt kőzetolvadékok például lassan kristályosodnak, míg a kiömlési (vulkáni) kőzetek gyorsabban szilárdulnak meg, azaz a képződő ásványszemcsék mérete eltérő lesz. A nyúlt és lemezes szerkezetű ásványszemcsék rendeződhetnek irány szerint, ilyen esetben irányított szövetről beszélnek a petrográfusok (például egyes kiömlési kőzetekben felismerhető a láva egykori folyásiránya).

A metamorf kőzetek szöveteSzerkesztés

A földkéregben a metamorf folyamatok során fellépő hőmérséklet- és nyomásváltozás hatására, a kőzetek átkristályosodása mellett, megváltozik az eredeti (relikt) és az újonnan keletkező metamorf ásványok irányítottsága, geometriai elrendeződése, azaz a kőzetek szerkezete, illetve szövete is. Irányított nyomás (pstressz) hatására a kőzet palás szerkezetű lesz, vagy a nagy nyíróerők felaprózhatják a kőzetanyagot, esetleg a súrlódási hőtől lokális megolvadás is történhet.

Az üledékes kőzetek szöveteSzerkesztés

Az üledékek és az ezekből képződő üledékes kőzetek szerkezeti és szöveti bélyegeinek leírásával, képződésük feltételeinek és folyamatainak felderítésével, modellezésével és értelmezésével a szedimentológia tudománya foglalkozik (tárgykörei: az üledékek kialakulása, az üledékek szállítás és leülepedés közbeni szétkülönülése, betemetődése, diagenezise /kőzettéválása/). Az üledékes kőzetek szöveti paramétereit elsősorban az alkotórészek minősége (például vulkáni törmelék, sziliciklaszt /agyag, homok, kavics/, finomszemcsés mészanyag) és geometriai megjelenése (abszolút méretük, alakjuk, illeszkedésük, osztályozottságuk), illetve a szállító és ülepítő közeg minősége (szél, tenger vagy édesvíz, jég), valamint fizikai paraméterei (például vízhőmérséklet, áramlási sebesség) határozzák meg.

Jelentős szerepet játszanak még a diagenezis során az üledékeket érő fizikai hatások. A kőzettéválás során elsősorban kompakciót szenvednek, ami vízvesztéssel és a szövet tömörödésével jár. Ebben a folyamatban a szemcsés laza kőzet kötött laza kőzetté, majd összeálló kőzetté válik. A kompakcióban fellépő erők növekedése, valamint időtartamának hosszabbodása a metamorfózis felé vezet. A kőzetszövetet meghatározza a kötőanyag mennyisége és minősége is. A kötőanyag általában valamilyen oldatból kiváló ásványi anyag (kalcit, mész).

HivatkozásokSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés