Főmenü megnyitása

A kabard–magyar nyelv- és vérrokonság a magyar nyelv rokonságának egyik alternatív elmélete. Kidolgozója Szentkatolnai Bálint Gábor, harminc nyelven tudó nyelvész-professzor volt, aki ezt kaukázusi utazásai során vetette fel, amikor a cserkeszek nyelvével foglalkozott. Ő volt az első, aki ennek a nyelvnek a fonémáit és nyelvtanát igen nagy precizitással lejegyezte. Több ízben különbözik a legtöbb alternatív elmélettől, például abban, hogy nem zárja ki a magyar nyelv finnugor voltát sem, hanem a nyelvet e két főelem szintéziseként tekintette. Érdekesség, hogy elméletének néhány nyelvtani eleme azonos a finnugor elméletével.

Történelmi rokonításSzerkesztés

A rokonság történetiségét A honfoglalás revíziója című művében foglalta össze. Ezek szerint a hunok nyelve nem közvetlen türk volt, hanem egy sajátos helyet foglalt el az általa "turáninak" nevezett nyelvcsaládon belül, ami a mai urál-altáji nyelvcsalád elméletével azonos, s ahova a finnugor, altáji, tamil, koreai és japán nyelveket egy közös nyelvcsaládba helyezte, azzal az analógiával, ahogyan ezt a nyelvészet Bálint Gábor által "árjának" hívott (indoeurópai) nyelvcsaláddal tette.

A mű szerint a hunok leszármazottai az avarok, kazárok, bolgárok, szabirok, aminek részint van forrásalapja is. Arab tudósítók a bolgár nyelvet a kazár nyelvvel azonosították, a kazár nyelvről pedig azt írták, hogy mind a perzsa, mind a török nyelvtől különböző. Az író szerint a legtöbb ilyen törzs eltörökösödött, ahogy a bolgár is.

Innen kezdődik a kapcsolat a műben: az író kifogásolta azt, hogy a cserkeszek kaukázusi őslakók lennének, és csupán odatelepült kazár maradványnak tekintette. Nyelvük egyszótagúságából, összetett agglutinációjából azt a következtetést vonta le, hogy az idő során a nyelv kevés változáson ment tovább, ezért azt a kazár nyelv egyeneságú leszármazottjának tekintette.

A székelyeket az avaroktól vagy a szabiroktól eredeztette, míg a Kárpát-medencébe betelepülő magyarok vezetőségét kazárnak gondolta, ami alatt egy török-ugor szolgáló nép is volt. Ezt Bíborbanszületett Konstantin a magyarok kétnyelvűségét illető hozzáfűzésére alapozta.

Nyelvészeti rokonításSzerkesztés

Bálint Gáborról a kialakult közvélemény az, hogy kitűnő nyelvismerő, ám annál rosszabb nyelvész volt. Sokan munkásságát csupán a magyarnak az egzotikus nyelvekkel (tamil, japán) való rokonításával mutatják be, azonban azoknak a száma elenyésző, akik az egész életművét meghatározó kabard-magyar nyelvrokonsággal foglalkoznának. Bálint Gábor nem szigetelődött el a máig hivatalos nyelvelméletektől. Sajnálatos módon csak néhány példa erejéig hozta fel tüzetesebben az író bírálta finnugor nyelvrokonság melletti etimológiai, nyelvtani érveket, s erről külön művet nem adott ki.

Megjegyezendő, hogy az író volt az első, aki a nyelvről kész tudományos nyelvtant írt, páratlan pontosságú hangjelöléssel, amelyet még a mai hivatalos cirill-arab átírások sem tudnak fonetikus voltában felülmúlni. Másik műve, amely hatalmas munkába került, a legelső kabard-magyar-latin szótár, amely máig megállja a helyét a tudományos közgondolkodásban.

Lásd mégSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés